Ugrás a fő tartalomra

A Semmelweis női főszereplője Kisvárdán

A kisvárdai színházi seregszemle idei műsora számos kísérőprogramot, egyebek között könyvbemutatót, kiállítást és filmvetítéssel egybekötött szakmai beszélgetést is tartalmaz. Szerdán az anyák megmentőjéről készült Koltai Lajos-filmet, a Semmelweist nézhették meg az érdeklődők. A vetítést követően a produkció női főszereplőjével – aki egyben az egyik 36. fesztivál egyik zsűritagja –, Nagy Katicával beszélgetett Mészáros Katalin.

A kórházak szülészeti részlegén tomboló, áldozatokat követelő gyermekágyi láz megszüntetésére keres eszközt Semmelweis Ignác a Koltai Lajos rendezte életrajzi drámában. A neves bécsi klinikán dolgozó orvos szembe megy minden korábbi orvosprotokollal- és elmélettel 1847-ben. Harcol a kórral, a kollégáival és önmagával is. A filmben ezt a harcot követhetjük végig. S bár valójában nem ismerjük az anyák megmentőjének magánéletét, Maruszki Balázs forgatókönyvíró egy fiktív szerelmi szál beemelésével e küzdelemben társat, támaszt adott Semmelweis doktornak.

A címszereplőt Vecsei H. Miklós, Hoffmann Emma ápolónőt pedig Nagy Katica játssza. Nagy Katica a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljának egyik zsűritagja, így a filmvetítés után ő maga mesélt az eddigi pályájáról és a díjnyertes film forgatásáról. Nagy Katica Mészáros Katalin azon kérdésére, hogy a film előtt hogyan alakult pályája, elmondta: a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2019-ben végzett Zsótér Sándor és Börcsök Enikő osztályában. Gyakorlatát Kecskeméten és Szombathelyen töltötte, de dolgozott például Tatabányán is. Ezt követően szerződött el Budaörsre, ahol egy évet töltött, majd szabadúszó színész lett. „Azt éreztem, hogy számomra ez a legkomfortosabb létforma” – fogalmazott Nagy Katica.

A szereplőválogatás időszakáról is számos történetet mesélt. Elmondta, hogy zárt castinggal választották ki a színészeket. Hozzátette, hogy első szereplése jól sikerült, viszont a második alkalommal már izgult. Koltai Lajos azonban megnyugtatta: „És akkor mondta, hogy ne izgulj, csak legyél ugyanolyan, mint a múltkor” – emlékezett vissza a színésznő. A forgatásról és a kollégákkal való viszonyáról szintén mesélt Nagy Katica. „Koltai Lajos úgy szeret dolgozni, hogy hatkor kezdünk és hatkor végzünk. Ehhez minden nap öt órakor kellett kelni” – magyarázta. Hozzátette: partnerével, Vecsei H. Miklóssal a három hónapig tartó forgatás minden napján kint voltak a setben. „De szerencsére nagyon-nagyon jók voltak a kollégák. Egytől egyig szerettünk együtt lenni” – tette hozzá.

Az alkotás Semmelweis életének egy rövid, ámde eseménydús szakaszát, a probléma azonosításától a megoldásig (klórmeszes kézmosás) vezető utat mutatja be. Semmelweis Bécs után visszatért Pestre és a Rókusban folytatta pályafutását, ahol szintén többezer édesanya és csecsemő életét mentette meg. Azonban a sors kegyetlen volt, elméje megbomlott, végül elmegyógyintézetben hunyt el mindössze 47 évesen.

A színművészeknek közelebb kellett kerülniük egy számukra ismeretlen területhez, az orvostudományhoz és egy régi korhoz, a 19. századhoz, valamint az adott század viszonyaihoz, mint például a társadalmi berendezkedéshez és a nők helyzetéhez. „Nagyon sok külső segítséget kaptunk a produkció részéről. Elsőként szakemberek tartottak előadásokat a kor történetéről és az orvostudományról” – mondta a színésznő. Hangsúlyozta, hogy Koltai Lajos már a munkafolyamat legelején elbeszélgetett vele Hoffmann Emma karakteréről. Ugyanis észben kellett tartania, hogy a nők helyzete más volt, mint ma. Sőt, az ápolószemélyzet társadalmi megbecsültsége is más volt. Ráadásul Emma árvaként, magáról és a húgáról anyagilag és érzelmileg gondoskodó nőként van jelen a filmben. Ennek tudatában a kellett Nagy Katicának megformálnia Semmelweis segítőjét, szerelmét – derült ki a filmvetítés utáni jó hangulatú beszélgetésből.

Lengyel Emese
Nyitókép: Délelőttönként a zsűri is részt vesz a szakmai klub beszélgetésein. Itt kapta lencsevégre Nagy Katicát Gáncs Tamás

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...