Ugrás a fő tartalomra

A Semmelweis női főszereplője Kisvárdán

A kisvárdai színházi seregszemle idei műsora számos kísérőprogramot, egyebek között könyvbemutatót, kiállítást és filmvetítéssel egybekötött szakmai beszélgetést is tartalmaz. Szerdán az anyák megmentőjéről készült Koltai Lajos-filmet, a Semmelweist nézhették meg az érdeklődők. A vetítést követően a produkció női főszereplőjével – aki egyben az egyik 36. fesztivál egyik zsűritagja –, Nagy Katicával beszélgetett Mészáros Katalin.

A kórházak szülészeti részlegén tomboló, áldozatokat követelő gyermekágyi láz megszüntetésére keres eszközt Semmelweis Ignác a Koltai Lajos rendezte életrajzi drámában. A neves bécsi klinikán dolgozó orvos szembe megy minden korábbi orvosprotokollal- és elmélettel 1847-ben. Harcol a kórral, a kollégáival és önmagával is. A filmben ezt a harcot követhetjük végig. S bár valójában nem ismerjük az anyák megmentőjének magánéletét, Maruszki Balázs forgatókönyvíró egy fiktív szerelmi szál beemelésével e küzdelemben társat, támaszt adott Semmelweis doktornak.

A címszereplőt Vecsei H. Miklós, Hoffmann Emma ápolónőt pedig Nagy Katica játssza. Nagy Katica a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljának egyik zsűritagja, így a filmvetítés után ő maga mesélt az eddigi pályájáról és a díjnyertes film forgatásáról. Nagy Katica Mészáros Katalin azon kérdésére, hogy a film előtt hogyan alakult pályája, elmondta: a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2019-ben végzett Zsótér Sándor és Börcsök Enikő osztályában. Gyakorlatát Kecskeméten és Szombathelyen töltötte, de dolgozott például Tatabányán is. Ezt követően szerződött el Budaörsre, ahol egy évet töltött, majd szabadúszó színész lett. „Azt éreztem, hogy számomra ez a legkomfortosabb létforma” – fogalmazott Nagy Katica.

A szereplőválogatás időszakáról is számos történetet mesélt. Elmondta, hogy zárt castinggal választották ki a színészeket. Hozzátette, hogy első szereplése jól sikerült, viszont a második alkalommal már izgult. Koltai Lajos azonban megnyugtatta: „És akkor mondta, hogy ne izgulj, csak legyél ugyanolyan, mint a múltkor” – emlékezett vissza a színésznő. A forgatásról és a kollégákkal való viszonyáról szintén mesélt Nagy Katica. „Koltai Lajos úgy szeret dolgozni, hogy hatkor kezdünk és hatkor végzünk. Ehhez minden nap öt órakor kellett kelni” – magyarázta. Hozzátette: partnerével, Vecsei H. Miklóssal a három hónapig tartó forgatás minden napján kint voltak a setben. „De szerencsére nagyon-nagyon jók voltak a kollégák. Egytől egyig szerettünk együtt lenni” – tette hozzá.

Az alkotás Semmelweis életének egy rövid, ámde eseménydús szakaszát, a probléma azonosításától a megoldásig (klórmeszes kézmosás) vezető utat mutatja be. Semmelweis Bécs után visszatért Pestre és a Rókusban folytatta pályafutását, ahol szintén többezer édesanya és csecsemő életét mentette meg. Azonban a sors kegyetlen volt, elméje megbomlott, végül elmegyógyintézetben hunyt el mindössze 47 évesen.

A színművészeknek közelebb kellett kerülniük egy számukra ismeretlen területhez, az orvostudományhoz és egy régi korhoz, a 19. századhoz, valamint az adott század viszonyaihoz, mint például a társadalmi berendezkedéshez és a nők helyzetéhez. „Nagyon sok külső segítséget kaptunk a produkció részéről. Elsőként szakemberek tartottak előadásokat a kor történetéről és az orvostudományról” – mondta a színésznő. Hangsúlyozta, hogy Koltai Lajos már a munkafolyamat legelején elbeszélgetett vele Hoffmann Emma karakteréről. Ugyanis észben kellett tartania, hogy a nők helyzete más volt, mint ma. Sőt, az ápolószemélyzet társadalmi megbecsültsége is más volt. Ráadásul Emma árvaként, magáról és a húgáról anyagilag és érzelmileg gondoskodó nőként van jelen a filmben. Ennek tudatában a kellett Nagy Katicának megformálnia Semmelweis segítőjét, szerelmét – derült ki a filmvetítés utáni jó hangulatú beszélgetésből.

Lengyel Emese
Nyitókép: Délelőttönként a zsűri is részt vesz a szakmai klub beszélgetésein. Itt kapta lencsevégre Nagy Katicát Gáncs Tamás

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi

Gyors az élet...

Szellemes szerepformálások, maníroktól mentes színpadi játék és figyelemre méltó zenei megoldások: a nagyváradi Szigligeti Színház Csárdáskirálynője, Novák Eszter rendezése nem véletlenül aratott állótapsos, zajos sikert a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján. Amikor egy színház előveszi a Csárdáskirálynőt, igazgató, rendező és karmester egyaránt számos megoldandó kérdéssel szembesül: melyik kottaanyagot játsszák? Lesz-e elegendő zenész, aki megszólaltatja Kálmán Imre muzsikáját? Hogyan dolgozzák át a zenei anyagot? Akad-e primadonna és bonviván, akik képesek elénekelni a cseppet sem könnyű duetteket, együtteseket és szóló számokat? Találnak-e szubrettet és táncos komikust, akik ördöngös mozgásukkal lázba hozzák a közönséget? Miként szól majd az énekkar? S egyáltalán akarnak és tudnak-e újat mondani, hitelesen fogalmazni a Csárdáskirálynőn keresztül, ami immár több, mint száz éve a legnépszerűbb operettek egyike? Számos Csárdáskirálynőt volt szerencsém látni, mások mellett szege