A középfokú oktatás befejeztével egy évig az Építészeti Főiskola hallgatója, majd egy hajtűkanyarral, a művészetet választja a műszaki rajzok helyett és az Újvidéki Művészeti Akadémia magyar tannyelvű színészképző szakán sikeresen felvételt is nyert. Abban a szerencsében volt része, hogy a színész mesterséget két olyan színházteremtő és különös színházesztétikával megáldott mestertől tanulhatta, mint amilyen a megboldogult Soltis Lajos és ma is Szabadkán élő Hernyák György, akiktől nem kizárólag csak a színészmesterséget, hanem a rendezést és a szabad színpadi gondolkodást is elsajátíthatta.
Az Akadémia első évében már szerepet kapott az Újvidéki Színház több előadásában is, majd másodévesként állandó tagként foglalkoztatja a színház. Egyetemi tanulmányai után az Újvidéki Színház színésze maradt. Kiemelkedő alakítást nyújtott Molière A nők iskolája (Szolga), Moliére Amphitryon (Sosias), Dürenmatt Fizikusok (Newton) című előadásokban. Ezzel párhuzamosan játszott a Szabadkai Népszínházban és a Kosztolányi Dezső Színházban (Dukovszki Deján: Puskaporos hordó), rendezett a szabadkai Gyermekszínházban. Néhány évvel később engedve a Népszínház vezetésének és csábításának átszerződött főállásban a szabadkai színházhoz.
Jelentősebb szerepei ebből a korszakból: Kopeczky Vigyázz ha jön a nagybőgő (Első detektív), Alfonso Paso Hazudj inkább kedvesem című előadásokban valósultak meg. Még főiskolásként alapítója a Szent Genéziusz színészcsapatnak. Első előadásuk 1991-ben készült Zentán, rendezője Vidnyánszky Attila, a darab pedig Niccolò Machiavelli Mandragóra c. műve. Ezzel az előadással bejárták Magyarországot és Felvidéket is. Ekkor kezdte megkedvelni a vándorszínészek életét és még ugyanebben az évben részt vett a Tanyaszínház előadásában. Nyaranta echós szekérrel bejárták Vajdaság legkisebb falvait, közösségeit, ahol esténként a szekeret színpaddá alakítva varázsoltak színházat a falu apraja-nagyjának.
Időközben már dúlt a délszláv háború és mindenütt a menni vagy maradni kérdése lebegett. A bizonytalanságnál azonban erősebbnek bizonyult a hit, hogy itt kell maradni, itt kell tenni a közösségért. Az eddigi vidám „utazgatások” és az önfeledt játék egyszersmind küldetéssé vált és maradt is a mai napig. Soltis Lajos Magyarországra költözése után, néhány főiskolás társával vezetőként és színészként folytatta a megkezdett missziót, folytonosságot biztosítva Vajdaság mai napig is működő nyári színházának. A Tanyaszínházban nyújtott számos alakítása közül mindenképpen ki kell emelnünk George Orwell Állatfarm című művében Süvi megformálását, de a legnagyobb sikert Joseph Stein – Jerry Bock Hegedűs a háztetőn főszereplőjeként, Tevjeként érte el.
A kőszínházi munkái mellett újabb kihívást keresett magának. Megalapította a Tájoló Színészek Társasága civil szervezetet és gitárját vállára akasztva, tarisznyájában furulyával és dorombbal, vagy éppen egy zenész társsal karöltve, megkezdte az újabb tájolást. Meséket, szépirodalmi remekműveket mutatott be óvodákban, iskolákban (Toldi, Égig érő fa, Mátyás királyról szóló történet, népmesék…). Olyan településre is elment, ahol 6 kisiskolásnak mesélt, és akiknek más színházi élmény nem jutott egész évben. A cél továbbra is ugyanaz: színházi, színészi eszközökkel a magyar nyelv és kultúra és ezzel együtt a közösség megerősítése kiemelt hangsúlyt fektetve a szórványközösségekre. Évente 150 előadást játszott.
Többször járt Szlovéniában és Horvátországban is, az ottani magyar településeken, valamint Magyarországon is bemutatkozott. 1994-től állandó (ha esetében lehet ilyet mondani) lakhelye Zenta. 1994 óta vezetője a Zentai Színtársulatnak. A Zentai Színtársulat középiskolás diákokból álló csapat, amely 1990-ben jött létre és gyűjtőfogalma lett a színházi kísérletezésnek és műhelymunkának. A csapatnak ez idáig tíz előadást rendezett, ám még ennél is többrétűbb az ott végzett tevékenysége. A középiskolások közül, akikkel foglalkozott 15-en végeztek színészként az Újvidéki Művészeti Akadémián. Fiatal, tehetséges társulatával a 2000-es évek elején érték el a legnagyobb sikereket.
Rendre, évről évre első díjasok voltak az előadások és a rendezései a Délvidék legrangosabb vetélkedőin, fesztiváljain. A legnagyobb áttörést a 2006-os év jelentette. Ekkor rendezte meg Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása című művét, amely a Zentai Színtársulat diadalmenetét hozta magával. Ezt a sikertörténetet előtte és azóta sem sikerült egy társulatnak sem megismételnie. Közel 40 díjjal jutalmazták az előadást. Elsők lettek öt tartományi fesztiválon, valamint a szerbiai színházak köztársasági szemléjén. Mindegyik fesztiválon Wischer Johann részesült a legjobb rendezőnek járó díjban, megkapta a legjobb a díszletért járó díjat (amit szintén ő tervezett), a zenei válogatásért és a színpadi mozgásért is jutalmazták munkáját, de természetesen több színészi díjjal is gazdagodott a társulat gyűjteménye. Az országos seregszemlén 120 előadás közül (egyetlen magyar nyelven játszó) társulatként ők lettek a legjobbak, Wischer Johann pedig elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat.
Ekkor már Magyarországon is felfigyeltek a csapatra. Meghívták az előadást Budapestre, Egerbe, Gödöllőre, de ott voltak a Művészetek Völgyében és számos más helyre kaptak meghívást. Valószínűleg ez a sikersorozat, a megannyi zentai származású színész, a nézők támogatása és biztatása, valamint, hogy a Tisza-mentén nem volt kőszínház (egyedül Újvidéken és Szabadkán) erősítették meg Johannt abban, hogy merjen nagyot lépni, hogy dédelgett álmát javaslatként a városvezetés, a döntéshozók elé tárja. A régen kitűzött cél pedig nem volt más, minthogy legyen Zentán hivatásos színház. Elképzelését sikerült véghez vinnie, így nevéhez fűződik a Zentai Magyar Kamaraszínház megalakítása 2008-ban. Vezetése alatt a színház 2013-ban önálló társulattal rendelkező műhellyé alakult, amely szorosan vett színházi tevékenysége mellett igazi hajtóereje Zenta város és a környező magyar lakta települések kulturális életének. Intézményvezetőként is folytatta a megkezdett utat. Az elvek, a célok, a küldetés maradt, csak a szervezési forma változott. A színház repertoárja igazán változatos és sokrétű lett. Játszottak gyerekelőadásokat, klasszikus magyar- és világirodalmi remekműveket, de időnként kirándulást tettek a kísérletező előadások világában is.
A hagyományos előadás készítés mellett kezdettől fogva, úttörő jelleggel nyitott és kezdeményező volt minden olyan új forma iránt, ami a fiatalokat a színház nyelvén szólítja meg. 2014-ben Wischer Johannak az ötlete nyomán a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata a színházi nevelés egy újabb ágazatával próbálkozott meg. Vajdaságban színházként úttörő a tantermi előadások bemutatásában. Minden magyar nyelven oktató intézményt bejártak rendhagyó irodalomóráikkal. Wischer Johann irányítása alatt a Zentai Magyar Kamaraszínház szervesen bekapcsolódott a vajdasági és magyarországi színházi élet vérkeringésébe egyaránt, sokrétű kapcsolatokat ápolt több magyarországi színházzal. Kiemelkedő az együttműködésük a Soproni Petőfi Színházzal, a budapesti Nemzeti Színházzal, a Veszprémi Petőfi Színházzal, a Békéscsabai Jókai Színházzal. A Zentai Magyar Kamaraszínház a Magyar Teátrumi Társaság tagszínháza. Wischer Johann ebben a színházi társulásban látja a közös célokat: a magyar színházi hagyományok és a színházi kultúra, valamint az anyanyelv ápolását, az együttműködést az anyaországi és a határokon túl működő színházakkal.
Közös fesztivált is életre keltettek: Wischer Johann fontos feladatának tartja, hogy megismertesse, színházi eszközök segítségével hangsúlyossá tegye a történelmi jelentőségű zentai csatát. Több ízben, ezt a témát feldolgozó darabot állított színpadra a város napján. A Magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával 2018 szeptemberében közösen, koprodukcióban a Soproni Petőfi Színházzal létrejött az eddigi legnagyobb produkció a Tisza-menti kisvárosban, ami óriási sikert aratott. 3500 néző állva tapsolta a mindegy 70 fős alkotógárdát, akik 5 országból érkeztek. Szarka Gyula zenéje, Pataki András rendezésében, a Zenta, 1697 című rockopera színháztörténeti esemény volt a Délvidéken, azóta pedig már két alkalommal Esztergomban a Bazilika előtt is bemutatták, valamint Kisvárdán, Gyulán, Dunaszerdahelyen és Sopronban 25 alkalommal. Aktív elnökségi tagja a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének.
Segíti az anyanyelvápoló Szép Szó tábor munkáját. Színész-rendezői minősítésben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Deszkára fel! elnevezésű projektjének részese, amelynek a célja a vajdasági magyar öntevékeny gyermek-, diák- és felnőtt színjátszás megtartása, megerősítése és megújítása. Kiemelkedő színművészeti, színészi, rendezői tevékenysége elismeréseként, egyedülálló közösségszervező és színházteremtő munkájáért, a vajdasági magyar közösség kulturális életének gazdagításáért, a vajdasági magyar gyermek-, diák- és ifjúsági színjátszás segítéséért, a színházi nevelés érdekében kifejtett tevékenységéért: Bánffy Miklós-díjat vehetett át Rétvári Bencétől, magyar állami kitüntetésben részesítették Államtitkári dicsérő oklevelet is átvehetett Fekete Péter kultúráért felelős államtitkártól a magyar kultúra napjának budapesti központi ünnepségén. Megválasztották a Magyar Teátrumi Társaság Határon Túli Tagozatának elnökévé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése