Ugrás a fő tartalomra

A lépcsősor teteje

A VW-Villám Workshop keretein belül az SZFE dramaturg és a kolozsvári BBTE Magyar Színházi Intézetének teatrológia szakos hallgatói közösen elmélkedhettek, vitathattak meg felmerülő problémákat a látott előadások kapcsán, oszthatták meg interpretációikat. A kulcsok keresésében segítségükre volt, illetve a beszélgetések mederben tartásához patrónusként csatlakozott Szabó Réka, dramaturg, Kozma András dramaturg, és Kovács Dezső, az Art7 művészeti hírportál főszerkesztője.

A workshop a programban feltüntetett, 13 órai kezdéssel ellentétben igazából a mindennapos szakmai beszélgetésektől, az előadásokon át, a kávészünetek, és az éjjel leadott szövegek utolsó billenytűleütéséig tartott. A workshoppok egyfajta kiinduló és végpontként szolgáltak a közös párbeszéd kialakításában, éltetésében. És kisvárdai napjainknak is.

Miniszerkesztőségként funkcionálva részt vettünk a kisvárdai lapok tartalmának jegyzésében. A munkákat pontosan leosztva dolgozott együtt a késő esti előadásokat a magasból pásztázó csapat. Mondanom sem kell, ez az egész fesztiválélményt fokozta. Szárnypróbálgatásaink a kisvárdai lapok hasábjain a maguk őszinteségében, kíváncsiságtól telve, és elhivatottságunk bátran felvállalva – ugyanakkor tisztelettudóan – nemcsak a büfé vagy a színház előtti kis teraszon állják meg helyüket.

Az interjúk, szubjektívebb színezetet viselő kritikák formai sajátosságainak, és a praktikák, különböző technikai kérdések, módszerek elsajátítása mellett, vitafórumként boncolgattuk a megfelelő nyelvi fogalmazás kérdését. Vagy például egy próbafolyamathoz kellő, illetve a hozzászóló dramaturgi attítűd milyenségét. A felkészültség elemi fontosságát, a szakmai beszélgetések buktatóit és előnyeit. A csapat dinamikája és az alkotószféra dinamikája erősítette meg bennem igazán, az ízlések és pofonok feltevést.

A hasonló, vagy egyező és a csupán végletekből egymásnak integető vélemények igenis egymásmellettisége, összeférhetősége abszolút érvényes. A workshop egyben egyfajta felkészítő, vagy gyors-kurzus is volt, amely felkészített az előadásokról, körülményeikről, az alapul szolgáló művekről, alkotói módszerekről való értő és nem mellesleg érző beszédre, fogalmazásra. Amit aztán páran gyakorlatban is kipróbálhattak egy-egy szakmai beszélgetésen, mint felkért hozzászóló. Egymás munkáira (írás, interjú, beszélgetésben résztvevő) reflektálva adtunk és kaptunk visszajelzéseket, melyekből mindenképp érdemes tanulni. A folyamatos kollektív munka és tapasztalatszerzés élesen rajzolta ki, hogy mint színházcsináló-palánták nem evezünk mégsem annyira különböző csónakokban. És akkor most leállósávra terelve a generációkat és különbségeiket.

Mostani zárszóként pedig: továbbra is csak ilyen intenzív workshopokat!

Dimény Patrícia
Képek: Tugya Vilmos







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...