Ugrás a fő tartalomra

A lépcsősor teteje

A VW-Villám Workshop keretein belül az SZFE dramaturg és a kolozsvári BBTE Magyar Színházi Intézetének teatrológia szakos hallgatói közösen elmélkedhettek, vitathattak meg felmerülő problémákat a látott előadások kapcsán, oszthatták meg interpretációikat. A kulcsok keresésében segítségükre volt, illetve a beszélgetések mederben tartásához patrónusként csatlakozott Szabó Réka, dramaturg, Kozma András dramaturg, és Kovács Dezső, az Art7 művészeti hírportál főszerkesztője.

A workshop a programban feltüntetett, 13 órai kezdéssel ellentétben igazából a mindennapos szakmai beszélgetésektől, az előadásokon át, a kávészünetek, és az éjjel leadott szövegek utolsó billenytűleütéséig tartott. A workshoppok egyfajta kiinduló és végpontként szolgáltak a közös párbeszéd kialakításában, éltetésében. És kisvárdai napjainknak is.

Miniszerkesztőségként funkcionálva részt vettünk a kisvárdai lapok tartalmának jegyzésében. A munkákat pontosan leosztva dolgozott együtt a késő esti előadásokat a magasból pásztázó csapat. Mondanom sem kell, ez az egész fesztiválélményt fokozta. Szárnypróbálgatásaink a kisvárdai lapok hasábjain a maguk őszinteségében, kíváncsiságtól telve, és elhivatottságunk bátran felvállalva – ugyanakkor tisztelettudóan – nemcsak a büfé vagy a színház előtti kis teraszon állják meg helyüket.

Az interjúk, szubjektívebb színezetet viselő kritikák formai sajátosságainak, és a praktikák, különböző technikai kérdések, módszerek elsajátítása mellett, vitafórumként boncolgattuk a megfelelő nyelvi fogalmazás kérdését. Vagy például egy próbafolyamathoz kellő, illetve a hozzászóló dramaturgi attítűd milyenségét. A felkészültség elemi fontosságát, a szakmai beszélgetések buktatóit és előnyeit. A csapat dinamikája és az alkotószféra dinamikája erősítette meg bennem igazán, az ízlések és pofonok feltevést.

A hasonló, vagy egyező és a csupán végletekből egymásnak integető vélemények igenis egymásmellettisége, összeférhetősége abszolút érvényes. A workshop egyben egyfajta felkészítő, vagy gyors-kurzus is volt, amely felkészített az előadásokról, körülményeikről, az alapul szolgáló művekről, alkotói módszerekről való értő és nem mellesleg érző beszédre, fogalmazásra. Amit aztán páran gyakorlatban is kipróbálhattak egy-egy szakmai beszélgetésen, mint felkért hozzászóló. Egymás munkáira (írás, interjú, beszélgetésben résztvevő) reflektálva adtunk és kaptunk visszajelzéseket, melyekből mindenképp érdemes tanulni. A folyamatos kollektív munka és tapasztalatszerzés élesen rajzolta ki, hogy mint színházcsináló-palánták nem evezünk mégsem annyira különböző csónakokban. És akkor most leállósávra terelve a generációkat és különbségeiket.

Mostani zárszóként pedig: továbbra is csak ilyen intenzív workshopokat!

Dimény Patrícia
Képek: Tugya Vilmos







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...