A lépcsősor teteje

A VW-Villám Workshop keretein belül az SZFE dramaturg és a kolozsvári BBTE Magyar Színházi Intézetének teatrológia szakos hallgatói közösen elmélkedhettek, vitathattak meg felmerülő problémákat a látott előadások kapcsán, oszthatták meg interpretációikat. A kulcsok keresésében segítségükre volt, illetve a beszélgetések mederben tartásához patrónusként csatlakozott Szabó Réka, dramaturg, Kozma András dramaturg, és Kovács Dezső, az Art7 művészeti hírportál főszerkesztője.

A workshop a programban feltüntetett, 13 órai kezdéssel ellentétben igazából a mindennapos szakmai beszélgetésektől, az előadásokon át, a kávészünetek, és az éjjel leadott szövegek utolsó billenytűleütéséig tartott. A workshoppok egyfajta kiinduló és végpontként szolgáltak a közös párbeszéd kialakításában, éltetésében. És kisvárdai napjainknak is.

Miniszerkesztőségként funkcionálva részt vettünk a kisvárdai lapok tartalmának jegyzésében. A munkákat pontosan leosztva dolgozott együtt a késő esti előadásokat a magasból pásztázó csapat. Mondanom sem kell, ez az egész fesztiválélményt fokozta. Szárnypróbálgatásaink a kisvárdai lapok hasábjain a maguk őszinteségében, kíváncsiságtól telve, és elhivatottságunk bátran felvállalva – ugyanakkor tisztelettudóan – nemcsak a büfé vagy a színház előtti kis teraszon állják meg helyüket.

Az interjúk, szubjektívebb színezetet viselő kritikák formai sajátosságainak, és a praktikák, különböző technikai kérdések, módszerek elsajátítása mellett, vitafórumként boncolgattuk a megfelelő nyelvi fogalmazás kérdését. Vagy például egy próbafolyamathoz kellő, illetve a hozzászóló dramaturgi attítűd milyenségét. A felkészültség elemi fontosságát, a szakmai beszélgetések buktatóit és előnyeit. A csapat dinamikája és az alkotószféra dinamikája erősítette meg bennem igazán, az ízlések és pofonok feltevést.

A hasonló, vagy egyező és a csupán végletekből egymásnak integető vélemények igenis egymásmellettisége, összeférhetősége abszolút érvényes. A workshop egyben egyfajta felkészítő, vagy gyors-kurzus is volt, amely felkészített az előadásokról, körülményeikről, az alapul szolgáló művekről, alkotói módszerekről való értő és nem mellesleg érző beszédre, fogalmazásra. Amit aztán páran gyakorlatban is kipróbálhattak egy-egy szakmai beszélgetésen, mint felkért hozzászóló. Egymás munkáira (írás, interjú, beszélgetésben résztvevő) reflektálva adtunk és kaptunk visszajelzéseket, melyekből mindenképp érdemes tanulni. A folyamatos kollektív munka és tapasztalatszerzés élesen rajzolta ki, hogy mint színházcsináló-palánták nem evezünk mégsem annyira különböző csónakokban. És akkor most leállósávra terelve a generációkat és különbségeiket.

Mostani zárszóként pedig: továbbra is csak ilyen intenzív workshopokat!

Dimény Patrícia

Képek: Tugya Vilmos