Ugrás a fő tartalomra

A lépcsősor teteje

A VW-Villám Workshop keretein belül az SZFE dramaturg és a kolozsvári BBTE Magyar Színházi Intézetének teatrológia szakos hallgatói közösen elmélkedhettek, vitathattak meg felmerülő problémákat a látott előadások kapcsán, oszthatták meg interpretációikat. A kulcsok keresésében segítségükre volt, illetve a beszélgetések mederben tartásához patrónusként csatlakozott Szabó Réka, dramaturg, Kozma András dramaturg, és Kovács Dezső, az Art7 művészeti hírportál főszerkesztője.

A workshop a programban feltüntetett, 13 órai kezdéssel ellentétben igazából a mindennapos szakmai beszélgetésektől, az előadásokon át, a kávészünetek, és az éjjel leadott szövegek utolsó billenytűleütéséig tartott. A workshoppok egyfajta kiinduló és végpontként szolgáltak a közös párbeszéd kialakításában, éltetésében. És kisvárdai napjainknak is.

Miniszerkesztőségként funkcionálva részt vettünk a kisvárdai lapok tartalmának jegyzésében. A munkákat pontosan leosztva dolgozott együtt a késő esti előadásokat a magasból pásztázó csapat. Mondanom sem kell, ez az egész fesztiválélményt fokozta. Szárnypróbálgatásaink a kisvárdai lapok hasábjain a maguk őszinteségében, kíváncsiságtól telve, és elhivatottságunk bátran felvállalva – ugyanakkor tisztelettudóan – nemcsak a büfé vagy a színház előtti kis teraszon állják meg helyüket.

Az interjúk, szubjektívebb színezetet viselő kritikák formai sajátosságainak, és a praktikák, különböző technikai kérdések, módszerek elsajátítása mellett, vitafórumként boncolgattuk a megfelelő nyelvi fogalmazás kérdését. Vagy például egy próbafolyamathoz kellő, illetve a hozzászóló dramaturgi attítűd milyenségét. A felkészültség elemi fontosságát, a szakmai beszélgetések buktatóit és előnyeit. A csapat dinamikája és az alkotószféra dinamikája erősítette meg bennem igazán, az ízlések és pofonok feltevést.

A hasonló, vagy egyező és a csupán végletekből egymásnak integető vélemények igenis egymásmellettisége, összeférhetősége abszolút érvényes. A workshop egyben egyfajta felkészítő, vagy gyors-kurzus is volt, amely felkészített az előadásokról, körülményeikről, az alapul szolgáló művekről, alkotói módszerekről való értő és nem mellesleg érző beszédre, fogalmazásra. Amit aztán páran gyakorlatban is kipróbálhattak egy-egy szakmai beszélgetésen, mint felkért hozzászóló. Egymás munkáira (írás, interjú, beszélgetésben résztvevő) reflektálva adtunk és kaptunk visszajelzéseket, melyekből mindenképp érdemes tanulni. A folyamatos kollektív munka és tapasztalatszerzés élesen rajzolta ki, hogy mint színházcsináló-palánták nem evezünk mégsem annyira különböző csónakokban. És akkor most leállósávra terelve a generációkat és különbségeiket.

Mostani zárszóként pedig: továbbra is csak ilyen intenzív workshopokat!

Dimény Patrícia
Képek: Tugya Vilmos







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Csatában az „orgonizmus” ellen

Különleges, napjainkra erősen reflektáló előadást készített Ricz Ármin a Szabadkai Népszínházban. A rendezőt a Tartuffe-előadás kapcsán pályájáról is kérdeztük. Ha jól tudom te színészként kezdted a pályát. Miért, mikor döntöttél úgy, hogy rendezőként is dolgoznál, tanulnál? Másfél éve vagyok a Szabadkai Népszínház társulatánál, és körülbelül azonos arányban kapok színészi és rendezői feladatokat. Már a színművészetin fölébredt bennem a vágy, hogy rendezzek is. Mi egy háborús generáció vagyunk, folyamatosan azt tapasztaltam, hogy kis létszámú csoportokban dolgoztam. Néztük folyamatosan az osztálytársainkat, és akkor éreztem meg, hogy mennyire fölvillanyozó érzés tud lenni, hogyha felcsillan egy-egy jó gondolat, vagy egy instrukció, amivel a társainkat segíthetjük. Miben láttad a Tartuffe relevanciáját és hogyan, miért tud ez a dráma működni most, 2024-ben Szabadkán? Én választottam a szöveget, mert azt gondolom, hogy egy jól működő darab. A közösségi média és az internetes kommunikáció...