Ugrás a fő tartalomra

Tevje cipője

A Hegedűs a háztetőn klasszikus. Játszották a Broadway-n, a világ legnevesebb színházaiban, sikere töretlen maradt. Miért? Milyen terhek nehezednek a főszerepet játszó színészre? Mik a nehézségek, izgalmak, adott esetben elvárások, ha valakire az a feladat hárul, hogy eljátssza ezt az édes terhet jelentő figurát? Kányádi Szilárddal beszélgettem, a Csíkszeredai Csíki Játékszín előadása kapcsán.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra Tevje megformálásakor?

Mikor szembesültem azzal, hogy ezt a szerepet kell eljátszanom, akkor egyből azon kezdtem el gondolkodni, hogy honnan tudnám megfogni, honnan kellene közelítenem és egyáltalán mi az első lépés afelé, hogy ezt a szerepet felvegyem. Másfelől rám nehezedett az a nyomás is, hogy mekkora nevek, sztárok játszották már el ezt a szerepet, egytől egyig kiváló színészek, köztük a társulat egy általam nagyon nagyra tartott tagja is. Azonban hála az alkotócsoport támogatásának, ezt a nyomást magam mögött tudtam hagyni. Mindemellett úgy gondolom, hogy fiatal vagyok ehhez a szerephez, és amikor előadásfelvételeken figyeltem, hogy a korábban említett sztárok, kollégák alakítják Tevjét, ez még inkább igazolást nyert, mégsem riasztott el. Az ő színészi megoldásaikat le kellett fordítanom a saját magam nyelvére, hogy az én számból is hitelesnek hassanak a szövegek. Arra is oda kell figyelnem, hogy a sokadik előadáson se váljon modorossá a játékom. Összességében meg kellett találnom a saját Tevjémet és ez azt hiszem sikerült is.

Mi az, amit szerinted, mint alkotó szerint, 2023-ban mondani tud a Hegedűs a háztetőn? Hogyan aktuális ez az anyag?

Egyfelől a próbafolyamat idején már zajlott a háború. Ilyen értelemben volt egy durva összecsengés a valós világ eseményeivel, de ezt sajnos nem tudtuk irányítani. Arról pedig beszéltünk a rendező kollégával, hogy az előadásban megjelenő alapvető emberi szituációkból fakadó érzelmek mindig érvényesek lesznek. Amikor egy színház ezt az előadást a műsorára tűzi, akkor magára veszi egyfelől a valós eseményekkel folytatott önkéntelen párbeszéd terhét, másrészt, hogy az előadásban a már említett, örökérvényű szituációkat felfedezi és elmélyíti, és ezzel hat a mindenkori nézőre. Ettől mindig élő lesz ez az anyag és nem is tud más lenni.

Az előadás visszatérő motívuma a hagyomány és annak tisztelete. Milyen viszonyban áll ez szerinted a mai átlagember hagyománytiszteletével?

Kányádi Szilárd: Érdekes a hagyomány, mint motívum. A mai világban egyre inkább azt látom, hogy a hagyományaink átalakulnak és ezáltal ki is kopnak a köztudatból. Azok a hagyományok, amiket mi még gyerekkorunkban láttunk, megtapasztaltunk, mára már kifakultak. Ezért nagyon fontos ezzel a kérdéssel kezdeni valamit, hogy mit jelent a hagyomány ma. Biztos választ én sem tudok rá adni, mert azt éljük meg, hogy semmit. Vannak, akik ápolják, az általuk fontosnak tartott hagyományokat és van, aki meg egyszerűen kimarad ebből a folyamatból, vagy teljesen szembe megy vele, azt mondja, hogy őt csakis az új érdekli. Viszont a hagyományaink mindig az alapját fogják képezni az elkövetkező újnak. Erre is kitér az előadás, hiszen Tevjén keresztül ezt a folyamatot mutatja meg. Ha nem tartjuk meg a hagyományainkat, akkor nem tudunk megteremteni valami mást, valamit, ami addig nem volt, de ha nem engedünk teret a változásnak, akkor az maradisághoz vezet. Tevje a mindenkori hétköznapi ember, aki a történelem sodrában a maga alkalmazkodóképességével emelkedik ki társai közül és meg tudja mutatni nekik a hagyományőrzés sokféleségét.


Czene-Polgár Donát
Képek: Ráthonyi Ráhel Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...