Ugrás a fő tartalomra

Tevje cipője

A Hegedűs a háztetőn klasszikus. Játszották a Broadway-n, a világ legnevesebb színházaiban, sikere töretlen maradt. Miért? Milyen terhek nehezednek a főszerepet játszó színészre? Mik a nehézségek, izgalmak, adott esetben elvárások, ha valakire az a feladat hárul, hogy eljátssza ezt az édes terhet jelentő figurát? Kányádi Szilárddal beszélgettem, a Csíkszeredai Csíki Játékszín előadása kapcsán.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra Tevje megformálásakor?

Mikor szembesültem azzal, hogy ezt a szerepet kell eljátszanom, akkor egyből azon kezdtem el gondolkodni, hogy honnan tudnám megfogni, honnan kellene közelítenem és egyáltalán mi az első lépés afelé, hogy ezt a szerepet felvegyem. Másfelől rám nehezedett az a nyomás is, hogy mekkora nevek, sztárok játszották már el ezt a szerepet, egytől egyig kiváló színészek, köztük a társulat egy általam nagyon nagyra tartott tagja is. Azonban hála az alkotócsoport támogatásának, ezt a nyomást magam mögött tudtam hagyni. Mindemellett úgy gondolom, hogy fiatal vagyok ehhez a szerephez, és amikor előadásfelvételeken figyeltem, hogy a korábban említett sztárok, kollégák alakítják Tevjét, ez még inkább igazolást nyert, mégsem riasztott el. Az ő színészi megoldásaikat le kellett fordítanom a saját magam nyelvére, hogy az én számból is hitelesnek hassanak a szövegek. Arra is oda kell figyelnem, hogy a sokadik előadáson se váljon modorossá a játékom. Összességében meg kellett találnom a saját Tevjémet és ez azt hiszem sikerült is.

Mi az, amit szerinted, mint alkotó szerint, 2023-ban mondani tud a Hegedűs a háztetőn? Hogyan aktuális ez az anyag?

Egyfelől a próbafolyamat idején már zajlott a háború. Ilyen értelemben volt egy durva összecsengés a valós világ eseményeivel, de ezt sajnos nem tudtuk irányítani. Arról pedig beszéltünk a rendező kollégával, hogy az előadásban megjelenő alapvető emberi szituációkból fakadó érzelmek mindig érvényesek lesznek. Amikor egy színház ezt az előadást a műsorára tűzi, akkor magára veszi egyfelől a valós eseményekkel folytatott önkéntelen párbeszéd terhét, másrészt, hogy az előadásban a már említett, örökérvényű szituációkat felfedezi és elmélyíti, és ezzel hat a mindenkori nézőre. Ettől mindig élő lesz ez az anyag és nem is tud más lenni.

Az előadás visszatérő motívuma a hagyomány és annak tisztelete. Milyen viszonyban áll ez szerinted a mai átlagember hagyománytiszteletével?

Kányádi Szilárd: Érdekes a hagyomány, mint motívum. A mai világban egyre inkább azt látom, hogy a hagyományaink átalakulnak és ezáltal ki is kopnak a köztudatból. Azok a hagyományok, amiket mi még gyerekkorunkban láttunk, megtapasztaltunk, mára már kifakultak. Ezért nagyon fontos ezzel a kérdéssel kezdeni valamit, hogy mit jelent a hagyomány ma. Biztos választ én sem tudok rá adni, mert azt éljük meg, hogy semmit. Vannak, akik ápolják, az általuk fontosnak tartott hagyományokat és van, aki meg egyszerűen kimarad ebből a folyamatból, vagy teljesen szembe megy vele, azt mondja, hogy őt csakis az új érdekli. Viszont a hagyományaink mindig az alapját fogják képezni az elkövetkező újnak. Erre is kitér az előadás, hiszen Tevjén keresztül ezt a folyamatot mutatja meg. Ha nem tartjuk meg a hagyományainkat, akkor nem tudunk megteremteni valami mást, valamit, ami addig nem volt, de ha nem engedünk teret a változásnak, akkor az maradisághoz vezet. Tevje a mindenkori hétköznapi ember, aki a történelem sodrában a maga alkalmazkodóképességével emelkedik ki társai közül és meg tudja mutatni nekik a hagyományőrzés sokféleségét.


Czene-Polgár Donát
Képek: Ráthonyi Ráhel Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...