Tisztelt Színházértő és Színházkedvelő Közönség!
Immáron a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiválján köszönthetem Önöket. Különösen nagy öröm, hogy idén is részesei lehetünk ennek a nagyszerű kulturális programfolyamnak, hiszen sok aggodalom, bizonytalanság és reménykedés előzte meg azt a felemelő pillanatot, amikor eldőlt, hogy nem szakad meg az 1989 óta tartó sorozat folytonossága. Ilyen előzmények után talán még őszintébben tudjuk majd ünnepelni a ránk váró számtalan művészi alakítást.
Peter Brook neves angol színházi rendező szerint: „A színház mindenekelőtt az élet. Ez az elengedhetetlen kiindulási pont, és igazából csak az érdekelhet bennünket, ami az élet része, a szó lehető legtágabb értelmében. A színház az élet. Ugyanakkor nem mondhatjuk azt, hogy nincs különbség az élet és a színház között.”
Nos, amilyen viharos időket manapság élünk, talán nagyobb szükségünk van erre a bizonyos különbségre, mint valaha. Arra, hogy a látható valóság fölé emelkedve a láthatatlanba is bepillanthassunk, át- és újraértékelve a bennünket olykor egészen fenyegetően körülvevő világot. Arra, hogy előadásról előadásra előttünk is megelevenedjen az a csoda, amelyre gyakran éppen egyszerűsége és igazsága miatt tudunk rácsodálkozni. Ez a színészi alakítás varázsa, amelyről Peter Brook a következőképpen fogalmaz:
„Egy ember mozdulatlanul áll a színpadon, és magára vonja a figyelmünket. A másiknak nem sikerül ugyanez. Nekem csak ez a különbség számít. Mi ez a különbség? Mit jelent kémiailag, pszichikailag, fizikailag? A sztár kézjegyét? Egyéniséget? Nem. Ez így túl egyszerű lenne. Nem ez a válasz. Nem tudom, mi a válasz. De azt tudom, hogy itt, az előbbi kérdésre adott válaszban találhatjuk meg egész művészetünk kiindulópontját.”.
Tisztelt Közönség! Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek szép és emlékezetes élményeket erre a jubileumi fesztiválra, továbbá minden kedves vendégünknek örömteli, tartalmas időtöltést városunkban.
Leleszi Tibor, polgármester, Kisvárda
Peter Brook neves angol színházi rendező szerint: „A színház mindenekelőtt az élet. Ez az elengedhetetlen kiindulási pont, és igazából csak az érdekelhet bennünket, ami az élet része, a szó lehető legtágabb értelmében. A színház az élet. Ugyanakkor nem mondhatjuk azt, hogy nincs különbség az élet és a színház között.”
Nos, amilyen viharos időket manapság élünk, talán nagyobb szükségünk van erre a bizonyos különbségre, mint valaha. Arra, hogy a látható valóság fölé emelkedve a láthatatlanba is bepillanthassunk, át- és újraértékelve a bennünket olykor egészen fenyegetően körülvevő világot. Arra, hogy előadásról előadásra előttünk is megelevenedjen az a csoda, amelyre gyakran éppen egyszerűsége és igazsága miatt tudunk rácsodálkozni. Ez a színészi alakítás varázsa, amelyről Peter Brook a következőképpen fogalmaz:
„Egy ember mozdulatlanul áll a színpadon, és magára vonja a figyelmünket. A másiknak nem sikerül ugyanez. Nekem csak ez a különbség számít. Mi ez a különbség? Mit jelent kémiailag, pszichikailag, fizikailag? A sztár kézjegyét? Egyéniséget? Nem. Ez így túl egyszerű lenne. Nem ez a válasz. Nem tudom, mi a válasz. De azt tudom, hogy itt, az előbbi kérdésre adott válaszban találhatjuk meg egész művészetünk kiindulópontját.”.
Tisztelt Közönség! Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek szép és emlékezetes élményeket erre a jubileumi fesztiválra, továbbá minden kedves vendégünknek örömteli, tartalmas időtöltést városunkban.
Leleszi Tibor, polgármester, Kisvárda
Megjegyzések
Megjegyzés küldése