Ugrás a fő tartalomra

Kölcsönös kapocs

A Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztíválját kíséri a Kozma Gábor Viktor színész és Bélai Marcel rendező által közösen vezetett Viewpoints - A hiteles színpadi akció keretei elnevezésű workshop. A színészek látásmódját bővítő kurzus módszereiről és a közös munkájukról, illetve arról kérdeztük az alkotókat, hogy milyen teret ad Kisvárda a műhelynek.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a fesztivállal?

Kozma Gábor Viktor: 
Balogh Tibor kért föl minket, mint A Vadász Esélye alkotóközösséget, hogy tartsunk workshopot. Marcellel azt beszéltük, hogy dolgozzunk össze, és nézzük meg azt, hogy hogyan tudjuk egyrészről a tréninget, másrészről pedig az alkotói folyamatot úgy párhuzamosan, egymást támogatva vezetni, ami egyfajta közös keresésre nyújt teret a színművészeti hallgatóknak. Amellett döntöttünk, hogy elővesszük a Viewpoints „technikát”. Nem akarom ennek nevezni, mert félreviszi a gondolkodást, és a nemzetközi szakirodalom sem így hivatkozik rá. Ez alapvetően egy improvizációs, dekonstrukcióra épülő, minimalista és posztmodern improvizációs technika. Sokszor úgy fogalmazzák meg, hogy ez egy gyakorlatba ültetett filozófia. Ennek az alapjait vezetem én. Ezen keresztül kísérletezünk a térrel és az idővel, aminek segítségével az improvizációt különböző szempontok alapján vezetjük. Arra épül a logikája, hogy bizonyos támpontokat ad, ami alapján aztán a színész döntéseket tud hozni a színpadon, irányítani tudja a figyelmét, és ez szervezi az improvizációját. A technikán keresztül különös figyelemmel lehet vizsgálni a jel és jelentés képződés kapcsolatát. Emellett úgy döntöttünk, hogy legyen írott, drámai szövegekből kiinduló kreatív alkotás is, amit Marcell vezet.
 
Bélai Marcel:
Az alapvető kiindulópontja ennek a résznek az volt, hogy dolgozzunk olyan szövegekkel, amikkel talán nem fognak foglalkozni a diákok abban a három-öt évben, amíg tanulnak a főiskolákon vagy egyetemeken, mert nem feltétlenül képezi a tananyagnak a részét. Úgyhogy most jelenleg Füst Milán-, Brecht- és Molière-szövegekkel dolgozunk. Azt próbáljuk keresni benne, hogy milyen különböző színházi „kulcsokkal”, színészi játékmódokkal lehet megnyitni különböző stílusú, vagy különböző kódrendszerben íródott szövegeket. Ezen belül megnézni azt, hogy egy adott szöveget, a realista kulcs mellett, milyen egyéb maszkos vagy elemelt kulcs tud működtetni. Mondjuk meg tudja-e nyitni Molière szövegét teljes perspektívájában egy realista kulcs, vagy sem. Szerintem Kisvárda mindenféleképpen jó lehetőség arra, hogy a jelenleg Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, illetve az SZFE-ről érkező hallgatók a találkozás mellett ilyen módon tudjanak együtt dolgozni.

A jövőben milyen közös munkákat terveztek?

Kozma Gábor Viktor: 
Ilyen formációban először dolgozunk együtt, de közösen vezetjük alkotóközösségünket. Ilyen szempontból a közös munka az adott, de hogy ennek mi lehet a kerete a továbbiakban, az sok szempontból a financiális támogatástól függ. Folyamatosan keressük azt, hogy milyen formában tudunk együtt dolgozni, és ezt kölcsönös kapocsnak érzem.

Bélai Marcel: Ennek a legutóbbi, mármint a workshop előtti legutóbbi fázisa az Édes Anna volt. Gábor, az osztályvezetője annak az osztálynak, amelyben rendeztem. Úgyhogy ez volt az utolsó formációnk.

Kozma Gábor Viktor: A jelenlegi workshopunkon nagyon jó, hogy van egy didaktikai, és van egy rendezői szem egymás mellett. Az, hogy a technikát és a kreatív munkát hogyan lehet összehangolni, további fontos műhelymunkák témáját képezhetné.

Bélai Marcel: A magam részéről nem szoktam a workshopot, mint kategóriát különválasztani az alkotói munkától. Most is, mint általában, egy szövegből indulok ki, illetve úgy próbálok dolgozni a hallgatókkal vagy résztvevőkkel, mintha mi ezt az anyagot a színpadra akarnánk állítani.

Ráthonyi Sára
1. kép Ráthonyi Ráhel Sára
További képek: Tugya Vilmos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...