Ugrás a fő tartalomra

Hagyomány örökké?...

Majdnem hatvan évvel ezelőtt nagy sikerű bemutatót tartotta
k a New York-i Broadwayn: az Imperial Theater színpadán először játszották Jerry Bock–Sheldon Harnick–Joseph Stein Hegedűs a háztetőn című musicaljét. A Sólem Aléchem művéből adaptált zenés darab azóta meghódította a világot, Magyarországon a nézők többsége elsősorban Bessenyei Ferenc, Huszti Péter és Dunai Tamás ikonikus szerepformálásai okán emlékszik Tevje, a tejesember alakjára. A musicalnek két értékes és jelentős színrevitelét láttam az utóbbi időben, Béres Attila 2019-ben bemutatott miskolci rendezését, valamint a Budapesti Operettszínház 2021-es premierjét, amit Bozsik Yvette állított színpadra. Miután a mű időről időre feltűnik a színházak műsorán, egy rendezőnek alapos indokkal érdemes elővennie. Azon túl, hogy minden alkalommal számíthat a sikeres fogadtatásra, célszerű, ha néhány érvényes gondolata is támad a valóban fontos, tragikus és szívszorító történettel kapcsolatban.

Essék szó legelőbb a Csíki Játékszín előadásának erényeiről. A társulat kitűnő formában áll színpadra. A színészek egytől egyig birtokolják igényes énekszólamukat, ami valljuk be őszintén, nem mindig önmagától értetődő egy sokféle műfajú repertoárt játszó színház tagságának esetében. Sok helyen előfordul, hogy egy alapvetően prózai darabokat játszó teátrum részint jegybevétel növelő és közönségcsalogató céllal műsorra tűz olyan operetteket és musicaleket, amik bár népszerűek és a néző fokozottan érdeklődik irántuk, de jócskán meghaladják a játszók zenei, énektechnikai, vagy éppen táncos képzettségét. Ez a csíki művészek esetében fel sem merül, sőt, a legkisebb bizonytalanság jele nélkül tolmácsolják a műnek a zsidó zenei motívumokra alapuló és a szólamokban előforduló kényes hangközlépéseit, portamentóit és ritmusváltásait. A belépések pontosak, a frázisokat érzékenyen formálják, a duettekben zenei figyelemmel is egymás felé fordulnak, az együttesek pedig homogén, magvas hangzással szólalnak meg. Az előadás zenei átirata Bene Zoltán zenei vezető érdeme, akinek irányításával pregnánsan játszik a néhány fős zenekar is. Bodor Johanna kihozta a legtöbbet a táncolókra szabott koreográfiákból, akik értelemszerűen inkább az első részben aratnak megérdemelt sikert. Egyszóval: a színpadon lévők ihletettségéből fakadón a nézők néhány igazán szívbemarkoló pillanat tanúi lehettek tegnap este.

Akkor hát – kérdezheti joggal bárki – mégis, miért a kissé kesernyés szájíz? Legfőképpen azért, mert Erwin Șimșensohn rendező a megszokott, évtizedek óta sokszor látott Hegedűs a háztetőn-klisékből dolgozik. A díszlet több, korábbi feldolgozáshoz hasonló, és jelmezek stílusa is szintén sok előadásból ismerős lehet. A díszletelemek és a szereplők mozgását figyelve, Șimșensohn most inkább egyfajta színpadi közlekedési forgalomirányítónak tűnik, mint a saját gondolatai megvalósítására törekvő színházi alkotónak. Pedig nem kispályás, a Konstancai Állami Színház főigazgatója, számos jelentős színházban rendez, sőt még egy UNITER-jelöléssel is büszkélkedhet. Első musical rendezésében azonban, mondhatni néma marad, nem szól a kiváló román és magyar kortárs színház nyelvén. Távol álljon tőlem, hogy elvitassam a jogot és a lehetőséget a klasszikusabb, hagyományosabb felfogású előadások létrehozására, de ha már ilyen jó énekes színészi csapattal találják szembe magukat, mint a Csíki Játékszín társulata, az alkotók igazán megérezhetnének valamiféle színházi „vérszagot”.

Oláh Zsolt
Képek: Ráthonyi Ráhel Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...