Édes Anna – jelszó: kiszolgáltatottság

A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház- és Film Kar Magyar Színházi Intézetének harmadéves színészhallgatói Kosztolányi Dezső Édes Anna című művét adták elő Bélai Marcel rendezésében. A jól ismert regény történetét pontosan ismerő néző is olykor meghökkenve nézte, ahogyan a hallgatók egészen új megközelítésbe helyezték a századelő szomorú cselédlányainak tragikus, bizonyos szempontból hétköznapi és ugyanennyire felforgató sorsát.

Az előadás alapvetően kettősségekre épül. Legszembetűnőbb ezek közül, hogy míg az első felvonás főként a történelmi és társadalmi tényezőket, addig a második az individuum, azon belül is Anna belső világát, kívülállóságát helyezte a középpontba. Utóbbihoz nagyban hozzáadott, hogy a főhősnőt játszó színészhallgató (Kerekes Barbara) volt az egyetlen, aki a többiek elmaszkírozott – fehér arcú, túlzó színjátszásához képest realisztikusan játszott. Ezzel képviselte magát a nézőt is, aki maga is kissé elvész az őrületben.

Ugyanilyen szempontból tekinthetünk a jeleneteken belüli erős kontrasztú dinamikai változásokra is: a cselédek elővezetése – „divatbemutatója” –, Anna abortusza, Vizyék meggyilkolása. Mind olyan momentumok, amelyek önmagukban is erős pillanatokat eredményezhettek volna a színpadon, de a játszók kaotikus, mégis rendezett és fegyelmezett összjátéka még jobban megragadták a figyelmet, és nem is eresztették el, egy pillanatra sem.

A zenei hatások folyamatosan a modern és jazz-korszak híres elemei között váltakoztak, ismét a kettősség hatását keltve: egyszerre épültek be szervesen, és lógtak ki nagyon a prózai egységek közül. A színpad képe végig letisztult volt, az egy-egy mozzanathoz elengedhetetlen díszletelemeken kívül csak a hátsó függöny nyitása és csukása, illetve a mögötte elhelyezkedő nőalakot ábrázoló szobor kapott hozzáadott karaktert.

A már-már sablonosnak mondható, kanonizált értelmezés mellé, miszerint Vizyné (Ilyés Klaudia) halott lányát látja Annában, ezért önkéntelenül is gondoskodni akar róla, új árnyalatot kapott Patikárius Jancsi (Ferencz Ádám) is. Belépő rap-betétjében úgy jelent meg, ahogy a történet kanavászát ismerve először gondolhatunk: elkényeztetett úrifiúként, aki fényes filmszínészkarriert dédelget, de a helyettes államtitkár nagybátyja szerez neki állást a bankban, hogy beindíthassa felnőtt életét. Ez nagyon gyorsan átalakult, mikor megtörtént a gazdák elutazása következtében együtt töltött éjszaka Annával, ekkor az izgatott, majd a riadt kisfiút láttuk.

Különleges dramaturgiai (dramaturg: Takács Réka) döntések is megjelennek az adaptációban: az előadás rögtön Anna tárgyalásával indított, rögtön elárulva ezzel a csúcspontnak tekinthető gyilkosságot, amire egyébként később is sokszor utaltak már a bekövetkezése előtt. A cselédlány prófétaként érkezett a budapesti bérház lakóközösségébe, és a próféciát beteljesítve távozott onnan. Értetlenül áll efölött a regény szerzője, Kosztolányi Dezső (Daradics Hannah) is, aki bár majdnem végig jelen volt, soha nem avatkozott közbe, passzív narrátora volt saját meséjének.

A harmadévesek előadása kiváló érzékkel elegyítette a történelmi közjátékokat komoly sorsdöntő eseményekkel, a helyzetkomikumokat valódi, életből vett szituációkkal.

Szalánczi Ágota

Képek: Tugya Vilmos