Adott Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátéka, ami méltán az egyik leghíresebb és legtöbbet játszott darabja az írónak. Eszeveszett felfordulás, nyüzsgő fejetlenség. Megannyi konfliktus, dilemma felszínen és a felszín alatt. A szenvedélyek tetőfokán izzó érzelmek: szerelmi harcok, hatalmi játszmák, generációs különbségek, identitáskeresés. A vágyak, ösztönök kibontakozásának és megélésének tortúrája mindez? Hol rejlik ebben az őszinteség? 
A darab által felvetett témákra, kérdésekre kíván reflektálni a Kassai Thália Színház előadása, keresve a mából megszólaló kortárs hangot. Ezen cél szolgálatában áll az alkotók által létrehozott, több stílust keverő szöveg - feszegetve a klasszikusok átírásának határait - amely egyaránt használja Nádasdy Ádám fordítását, a Mohácsi testvérek átiratát és a rendező saját ötleteit. Nem ódzkodik az aktualitásokkal tűzdelt helyzetektől, a szleng használatától, de Radnóti, Petőfi vagy akár Csehov idézeteket is felfedezhet a néző az összetett szöveganyagban. A TikTok tartalmakat készítő, Halott Pénz számokat éneklő, edzőcipős Lysander és kék hajtincsekkel ékeskedő, tinilányos Hermia párosa áll szemben a „boomernek” aposztrofált öltönyös Demetrius és a magassarkúban tipegő Heléna kettősével. Théseus pocakos üzletember, Hippolyta üvegketrecbe zárt amazon, a mesteremberek társulata támogatással kecsegtető pályázatokat vadászó „alternatív” társulat.
A legtöbb szuggesztivitással működő Pukk karaktere – Hégli Bence alakításában – adja meg az igazi friss energiáját az előadásnak. Ez a titokzatosan ármányos játékossággal megáldott tündérke egy adott ponton megunva a néző szerepét a színtársulat próbája közben, ifjúi buzgalommal megáldott rendezői álláspontot képviselve a kezébe veszi a szálak keszekusza fonalát. Bevezeti szereplőit a lilás-kékes ködben úszó álmok birodalmába, ahol a titkok értelemszerűen nem maradhatnak a mélyben, és ezek aztán a fejük tetejére fordítják az eseményeket, teret engedve az öntörvényűen tobzódó vágyaknak. Ebben a szférában mindenki kéjesen enyeleg egymással, a testiség középponti tényezővé válik. A jól ismert bűbájt ezúttal Titánia bocsájtja Oberonra, őt a csecsemő okán kirobbant konfliktus hevülete fűti. A tündérkirály ezután valamiféle szerelemhez hasonlatos érzésre lobban a szamárfülekkel és kék pamacsokkal díszített Playboy-nyuszivá változott Nándi-Ripacs szereplő iránt. A fiatalok között sem tiszták a szándékok, igazán senki sem tudja, kire vagy mire is vágyik. Lysander tényleg Hermiába szerelmes? Esetleg Helénába? Demetrius szemet vetne Lysanderre? Heléna megkívánná még Hermiát is? Elmosódnak a határok, a mámoros állapotban minden esetlegessé válik, káosz és fejetlenség uralkodik ebben a kavalkádban. Az eredmény elérése érdekében akad sok minden a színpadon. Ha kell focilabdák, teniszlabdák repülnek, konfetti robban. Villódznak a fények, harsognak a zenék – csakhogy ne legyen hiány hatáskeltő ingerekből.
Az előadás leginkább aktualitásokkal próbál szólni a nézőkhöz, a jelen problémáinak feldolgozása kerül előtérbe. Érződik az alkotókon, hogy számukra ez személyes élmény, mivel határon túli magyar nyelvű színházként támogatások és lehetőségek folyamatos hiányával küzdenek.
Végül már egyáltalán nem egyértelmű, mi tartozik az ébrenléthez, az úgynevezett valósághoz, és mi csupán a képzelet szüleménye. A hajnal eljötte véget vet a varázsnak. Mindenki visszatalál eredeti párjához, de érzünk egy keserédes ízt: vajon ez a boldogság valódi?
A legvégén csak az álom képzete marad. És némi szégyen. Kinek mi.
Szabó Csenge
Képek: Ráthonyi Ráhel Sára
Megjegyzések
Megjegyzés küldése