Pedig akkor a bizakodókéhoz méltatlan a valódi kedélyem éppen. Néhány felvilágosult királyunk és kormányzónk hivatali idejét leszámítva, ezeréves hagyományunk, hogy nyereg alatt puhítjuk a művészetet – gondolom, ha éppen megélhetési hazafiak beszűkült művészetfogalma, értékrendje hergel, vagy giccsrajongó kamarások és pszichokrata bölcselők tetszetős szekvenciái ámítanak a hatékony esztétikum tárgyában. Pénzügyi és széptani ábrándnak látszik olykor, véghez vinni egy fesztivált.
Mégis, Nyakó Béla igazgató úr megbízásából, járom szorgosan a Kárpát-medencét, hívom meg mindenfelől a fesztiválrangúnak érzett előadásokat. Éberséggel és résen léttel vértezett fel munkámhoz a Teremtő. Éber voltam, amikor más városokba akarták csempészni kezeim közül a fesztivált, résen, amikor lezárták a koronavírus járvány miatt az országhatárokat, de muszáj volt utaznom, mert íratlan szabályunk, hogy ide csak személyes megtekintés alapján kerülhet előadás.
Teljes értékű programot tudtunk nyújtani mindkét járványévben. Tavaly azonban megriadtam, azt mondtam, a háború alattomosabb vírus a Covidnál. Igazam lett, idén több kellett a puszta éberségnél vagy a résen létnél. Nem is több: valami más. Varázslat.
Köszönet! Azért, hogy az oltalmunk alatt dolgozó beregszásziak felléphetnek A helység kalapácsával, hogy újra láthatjuk Kisvárdán a temesváriakat, hogy felfedezték fesztiválunkat a színház-egyetemisták.
Legyenek szép napjaink!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése