A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Erről, a háborús helyzetről és a fesztiválra elhozott, A helység kalapácsa c. előadásukról beszélgettem Sin Edinával, a színház megbízott igazgatójával.
Idén harmincéves a beregszászi társulat, 1993-ban kezdte működését. Hogyan élitek meg ezt az évfordulót?
Nagyon különös helyzetben érte az évforduló a beregszászi színházat, hiszen a háború kitörésének napján magyarországi vendégelőadásunk volt – ennek már tizenhat hónapja. Azóta minden pillanatot a háborúhoz való alkalmazkodás és a túlélés jár át. A színház számára is hatalmas kihívást jelentenek a korlátozó intézkedések és az, hogy a megfogyatkozott nézőközönség előtt továbbra is bizonyítani tudjunk, de ez eddig sikerült. Ugyan sokkal több energiát fektetünk bele, mint korábban, de él a kárpátaljai magyar színház, sőt, előadási lehetőségeinket kiterjeszthettük Magyarországra és a Kárpát-medencére. Nagyon erős bennünk a hála, hiszen rengetegen nyújtottak segítő kezet. Ezt határozott visszajelzésként értékeljük a szakma részéről: sokaknak fontos, hogy a beregszászi társulat tovább létezzen.
A három évtized alatt különböző korszakokat élt meg a színház, hiszen egy alternatív művészi formából nőtte ki magát kőszínházzá ott, ahol ennek nem volt hagyománya. Erre a hatalmas munkára Vidnyánszky Attila vállalkozott alapítóként, az ő munkássága ma is meghatározza a beregszászi előadásokat, rendezője nemcsak a régi, hanem több most születő darabunknak is. Kisvárda a kezdetektől fogva erős szövetségesünk volt, itt készült el például az első előadásunk is, a Szentivánéji álom, innen vitték haza Beregszász első előadását.
A kezdeti éveket követően Vidnyánszky Attila mellett számos rendező érkezett hozzánk, négy-öt éve pedig a színházi nevelési vonal is előtérbe került. Rájöttünk, hogy ez lehet az egyik fő utunk. Bízunk abban, hogyha újra teljes gőzzel tudunk működni, akkor azok a fiatalok, akik tantermi előadáson találkoztak velünk, ott lesznek a nagyszínpadi bemutatókon is. Nemcsak a múltról, hanem a jövőről is igyekszünk gondoskodni.
Beregszászon a színház épületében jelenleg mi történik? Milyen munka tud folyni, hogyan néz ki a társulat élete?
Hadiállapot ide vagy oda, az élet él és élni akar. A háború első négy hónapjában menedéket nyújtottunk a Kijevi Ifjúsági Színház társulatának, összesen közel negyvenen érkeztek hozzánk, akik matracokon, ideiglenes szálláshelyeken húzták meg magukat a színház épületében. Abban a légkörben nagyon nehéz volt megszerveznünk az előadásokat, a túlélésért kellett küzdeni. Aztán lassan visszatért az élet a ,,régi” kerékvágásba, több bemutatót is tarthattunk 2022 második felétől. A helység kalapácsán kívül A királykisasszony, akinek nem volt birodalma c., óvóhelyen is játszható interaktív mesejátékot láthatták a kicsik, majd Gogol Háztűznézőjét is bemutattuk a beregszászi színházban.
A fesztiválra hozott, A helység kalapácsa előadást már Magyarországon mutatta be a társulat tavaly májusban. Milyen volt a próbafolyamat és hogyan hatott a színészekre ez a rendkívül nehéz helyet?
Molnár Kata
Elődáskép: Ráthonyi Ráhel Sára
Megjegyzések
Megjegyzés küldése