Szétpattant szappanbuborék

A beregszászi társulat Forráspont címmel két házaspár érzelmi párbaját kínálta a fesztiválra beválogatott előadásában. A színlapon nem szerepel szerző, de aztán kiderül, hogy a történet alapvetően Yazmina Reza Az öldöklés istene című művéből építkezik és egyfajta léleksztriptízt ígér. A darabot, amelyből népszerű film is készült, több helyen játsszák, általában nagy sikerrel. Oleh Melnyicsuk rendezése nem forradalmasítja Yazmina Reza szövegét, még ha bizonyos dramaturgiai változások érzékelhetőek is, ám elsősorban lebonyolítja a történetet. Jó szereplehetőséget kínálva a beregszászi Kárpálaljai Megyei Magyar Drámai Színház néhány művészének. A produkció bemutatóját akkor tartották, amikor még nem tört ki a háború, most viszont az öldöklésre igencsak érzékenyek vagyunk. Rettegést, fájdalmat hozott. Túllépett a családok viszályán. Az előadásban, amikor a háborút emlegetik a szavak élesebbé válnak. Közeli az öldöklés, nem fordíthatjuk már el a fejünket előle.

Megmaradva azonban Yazmina Reza történeténél, a cselekmény a bulvár és a mélyebb pszichés rétegek között egyensúlyoz. A házaspár arról próbál beszélgetni, hogy miért verekedtek össze a gyerekeik. Egy ideig nincs is baj, aztán később ők maguk is egymásnak esnek. Méghozzá nem is akárhogy. Az udvariasságtól az agresszióig vezető út lenne igazán izgalmas. Ha kiderülne mikor is jön el az a bizonyos forráspont. Az előadás kísérletet is tesz erre, hogy szembesítsen a folyamattal, ám egyenetlen a ritmus. Néhol felerősödik a játék, máskor veszít kissé az erejéből. A színészeken alapvetően nem múlik, a házaspárok tagjai Orosz Melinda, Orosz Ibolya, Ferenci Attila és Sőtér István is jól meghatározható karaktert formál. Mindegyikőjük ismerős. Később ki is tárulkoznak rendesen, de mintha ennek a nagy hanggal és indulattal járó kiborulásnak, nem lenne igazi tétje. Csak az következik be, amit előre sejthettünk. A látszólagos harmónia mögött rengeteg az elfojtás. Aztán győznek az előítéletek és az intolerancia. Persze azt is látjuk, ahogy az önuralmat felváltja a tombolás. Mindenki megmutatja igazi énjét. Az előadás azzal is megpróbál szembesíteni, miként nyomunk egymásra bélyeget, az együttélésben pedig miként hazudunk folyamatosan. Mindenki álcázza saját magát, sokkal jobbnak mutatkozik, mint valójában. A családon belüli erőszak is a színpadra kerül.

Vass Magdolna nagymamája családjának szégyene, de nem tudják eldugni, testi zavarait sem képesek leplezni. A nagyobb baj, hogy az esendőség méltóságának megteremtése helyett nem veszik komolyan a problémát. Végül az a bizonyos szappanbuborék szétpattan. Felfedi az önzőséget, azt, hogy egyre kevésbé vagyunk elfogadóak. A beígért teljes lelki lemeztelenedés azonban inkább külsőségekben jelenik meg.

A produkció többször tágabbra nyílik, de aztán beszűkül, fontos mondatok, gondolatok is elhangzanak, mégis marad némi hiányérzet, még akkor is, ha Fornosi D. Júlia által megformált lánygyermek megmutatja nekünk a megtalált hörcsögöt. A szappanbuborék viszont már csak illúzió marad.

Balogh Gyula

Képek: Tugya Vilmos