Szakmai Klub: Forráspont | Az öngyilkos

Forráspont – a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadása

Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos – a nagyváradi Szigligeti Színház előadása

Érdekes módon újra egy olyan darab került műsorra a fesztiválon, amelyet filmből ismerhet a közönség. Ezzel kezdte a hozzászólását Gyürky Kata kritikus a beregszásziak előadása kapcsán. Ugyanakkor kiemelte: nagyon sok különbség volt az előadás és a film, de a darab eredeti változata és a most látott produkció között is. A beregszásziak verziójában például megjelent két szereplő, aki nem volt a Yasmina Reza darabjában, az idős anyuka és a tizenéves lány. Az előadás színészeit ezért először a változtatásokról faggatta a kritikus. Orosz Ibolya ezzel kapcsolatban elmondta, igyekeztek olyan verziót kidolgozni, amit az a közönség is jól fogad, amelynek ők játszanak, miközben nem akartak olcsó megoldásokat. A színész úgy fogalmazott, az ismert filmváltozat éppen a humorától fosztotta meg a színdarabot, ezért azt már az elején eldöntötték, hogy a humort erősíteni kívánják az előadásban. A változtatások azért voltak fontosak, mert közelíteni akarták ahhoz a közeghez, amiben ők élnek, és az eredeti francia darabban szereplő középosztálybeli család környezete nem ismerős annyira az ő közönségüknek – mondta Orosz Ibolya. Gulyás Gábor esztéta felvetette, nem volt teljesen érthető az, hogy más címen játszották a darabot, mivel nem volt benne olyan alapvető módosítás, ami ezt indokolta volna. Hozzátette viszont, hogy számára mindig nagy élmény a beregszászi társulatot látni. Pataki András rendező arról beszélt, szerinte még inkább az abszurditás irányába kellett volna elvinni az előadás stílusát, ugyanis az a groteszk, már-már abszurd poentírozás, ami megjelent, nagyon jól működött a produkcióban. Több hozzászóló is említette, hogy az „öldöklés istene” utalás megidézte a háborús konfliktust, amelytől nem lehetett elvonatkoztatni. A színészek beszámoltak arról is, hogy utoljára januárban játszották ezt az előadást, azóta nem volt alkalmuk. Kiderült a beszélgetésen az is, hogy Oleh Melnyicsuk, a produkció rendezője nem tudott átjutni a határon.

Több izgalmas kérdést is felvetett a nagyváradiak előadása Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos című darabjából. A felvezetőben Gyürky Kata irodalomtörténész, kritikus elmondta, maga az öngyilkos-problematika is érdekes az orosz irodalomban, Dosztojevszkij például komoly publicisztikát szentelt a témának az 1850-es években. Az Erdman-darabban is történik erre utalás. A kritikus kiemelte az előadás jelmezeit, a pazar színészi alakításokat, majd megkérdezte, hogyan esett a választás éppen erre a darabra. Botos Bálint rendező ennek kapcsán arról beszélt, hogy meg akarta mutatni azt a viszonylagosságot, amit az ideológiák használata eredményez. A rendező szerint éppen ez okozza a mai nemzedékek problémáinak gyökerét, hogy folyamatosan megváltoztatott ideológiák, megerőszakolt értékrendek mentén élnek, amelyek között az egyetlen hajtóerő a sértettség. Ezért igyekeztek elmenni az előadásban is az abszurditásig. Gulyás Gábor esztéta azt hangsúlyozta, nagyon jó megoldás volt a képkeretbe helyezett térelem, amelyben a főhős élete zajlott, ez egyúttal egy művészeti reflexiót is behozott. Szintén jónak értékelte a bábszínházra emlékeztető játékstílust, és kiemelte a főszereplő, Hunyadi István játékát. Azt is megemlítette, hogy a darabban a főhős egyfajta Imitatio Christi történnik meg, a megváltás gondolata is központi problematika ebben a darabban. Németh Fruzsina Lilla szerkesztő-riporter hozzászólásában a clown-szerűséget méltatta, Török Viola zsűritag pedig arról beszélt, hogy az előadás felvetette a művészlét és a hit alapvető kérdéseit, azt, hogy fel kell-e áldoznia magát a közösségért.

Lejegyezte: Ungvári Judit