Rammstein-tribute koncert Szatmárnémetiben

Georg Büchner Woyzeck című, eredetileg töredékes darabját vitte színpadra idén tavasszal Albu István, a Figura Stúdió Színház vezetője. A rendező Szatmárnémetiben dolgozott a Harag György Társulattal. A különleges feldolgozásban megszólaló előadást az eredeti helyszínen, a szatmárnémeti teátrumban láthatta a fesztivál szakmai közönsége. A rendezőt a kivitelezésről és erről a rendhagyó fesztiválhelyzetről is kérdeztük.

Az előadásban fontos szerepet kapott a zene. Ez kiindulópont volt már a kezdeti fázisban is vagy később alakult így?

Mindenképpen kiindulópont volt. A Woyzeck ötlete Nagy Csongor Zsolthoz kötődik. Mikor játszott nálunk Gyergyóban a Három nővérben, már akkor beszéltük, hogy jó lenne egy Woyzecket színre vinni közösen. Utána valahogy beugrott, hogy a szatmári színészek jól zenélnek. Sokan olyanok, akik önszorgalomból kikupálták magukat zenei téren. Az egész történet valamiért nekem a Rammsteinnel társult, így válogattuk tudatosan a zeneszámokat is. Fontos elemei a történetnek, reflektálnak hangulatokra, továbbviszik a történetet. Ahhoz, hogy megközelítsük a Rammstein hangzásvilágát komoly technikai feltételekre, hangszerekre volt szükség. Ezeket be kellett tennünk a térbe, így lett ebből zenekar, és ehhez kellett alakítanunk a teret is.

Jól érzékeltem, hogy volt egyfajta határvonal a térben, amit csak Woyzeck és Andres léptek át? Mi volt ennek a szerepe?

Az előszínpad tere külön Woyzecké volt. Ott magányban létezik, csak a barátja éri el. Az egyedülléthez szüksége van egy külön térre, ahol ezt meg lehet mutatni. A végén a gyilkosság helyszíne is ez lett.

Miért döntött úgy, hogy Andres szerepét egy kutyára osztja? Mennyiben nehezítette meg ez a próbafolyamatot?

Andres szövegeit végigolvasva feltűnt, hogy nagyrészt csak válaszol. Egy barátfunkciót tölt be és ennek nem kell feltétlenül embernek lennie. Szokták mondani, hogy az ember legjobb barátja a kutya, én pedig szeretem az állatokat és színpadon is szeretem használni őket. Teljesen más időben működnek. Pont ehhez a Woyzeck-magányhoz, a külön időben és térben játszódó jelenetekhez volt fontos adalék a német juhász. A próbafolyamatokat inkább izgalmassá tette, mint nehézzé, de nagyon sokat kellett dolgozni Pacóval (ő az Andrest megjelenítő kutya). Nem szerettünk volna külön mutatványokat, nem ez volt a cél, inkább a jelenléte volt fontos, hogy valaki hallgassa meg Woyzecket, de ne legyen belőle attrakció.

Mi érte el a társulatot a fesztiválhangulatból így, hogy saját színpadon játszották az előadást és nem Kisvárdán?

Nehéz így megélni bármit is a fesztivál hangulatából. Próbáltunk előtte, de így sajnos nem lehet teljesen átélni. Jobb lett volna itt játszani, de a technikai körülmények ezt nem tették lehetővé. Mégis ragaszkodtak az előadáshoz, és ezt így lehetett megoldani.

Olvastam róla, hogy a Figura Színháznak van egyfajta kísérleti jellege, ezt a szemléletet mennyire viszi tovább más előadásokba, rendezésekbe?

Számomra minden előadás egy kísérlet. Nem is tudom és nem is akarom másképpen felfogni a színházat. Úgy csinálok egy előadást, hogy ha valamit nem tudok, azt megpróbálom kutatni magamban. Ettől izgalmas számomra a színház. Minden előadás egy kísérlet, ez is az volt. Például a zene. Nem profi zenészekről van szó, hanem színészekről. Volt olyan, aki emiatt az előadás miatt tanult meg egy-egy hangszeren játszani, rengeteg munkájuk van benne. Nagyon jó próbafolyamat volt, számomra és remélem számukra is. Ez volt az első munkám ezzel a társulattal, de jól éreztem magam, nagyon örültem és szeretem őket.

Van esetleg valamilyen dráma, ami jelenleg foglalkoztatja?

Sok minden foglalkoztat, de Sepsiszentgyörgyön most elkezdtem Tamási Áron Hullámzó vőlegényét próbálni, egyelőre még csak beszélgettünk. Jövő évad elején folytatjuk, és Tamási születésnapján lesz majd a bemutatója. Nagyon féltem Tamásitól, de itt az ideje leküzdeni ezeket a félelmeket.

Bakos Apolka

Kép forrása: art7.hu