Ugrás a fő tartalomra

Önismereti kurzus Goldonival




Sikeres előadása lett a Zentai Magyar Kamaraszínháznak Goldoni A fogadósnő című darabjának sajátos játékosságú feldolgozása. A pandémia előtt készült az előadás, de azóta is játsszák, sok helyen megfordultak vele, és most Kisvárdán is láthatta a fesztiválközönség. A darab rendezőjét Mészáros Tibort kérdeztük.

2019-ben készült ez az előadás nyáron, amikor a fekete felhők még nem gyülekeztek felettünk. A második alkalom volt, hogy a zentaiakkal együtt dolgoztam. Molnár Ferenc Liliomja volt az első. Nagyon megszerettem a társaságot, ez egy hét fős csapatot jelentett, és Wischer Johannal ezért is kerestünk egy olyan darabot, ami nekik színészileg is kihívást hoz, ugyanakkor könnyed és szórakoztató. Fontos szempont volt az utaztathatóság is, illetve, hogy a nézők könnyen be tudják fogadni az előadást. Ennek köszönhetően a második találkozásunk is nagyon jónak bizonyult, szemtelen módon igyekeztem mindent kizsigerelni belőlük. Az egyik ilyen képesség az a csodálatos muzikalitás, ami megvan bennük, nagyon szépen zenélnek a csapat tagjai, ezt használtuk ki, és ennek köszönhetően igazán jó műhelymunka alakult ki.

A színészi munka kihívásain túl mi volt a koncepciója az előadásnak?

Nem volt könnyű olyan előadást kitalálnunk, ami hét embernek ad nagyjából azonos minőségű feladatot. Végül azért is választottuk ezt, mert ebben volt lehetőség több szerepet úgy összevonni, hogy mindenkinek azonos fajsúlyú feladata legyen. Végeredményben hét, szinte egyenrangú szerepet, dramaturgiailag is fontos karaktert tudtunk így megvalósítani. Ez volt az egyik fontos tényező, a másik, hogy a társulatban meglévő muzikalitást minél inkább ki tudjuk használni. Természetesen, az anyagi lehetőségek korlátozottak, de ehhez mérten igyekeztem úgy kitalálni az előadást, hogy ez minél kevésbé látszódjon meg. Ez is elősegítette ezt a zenés-hangkulisszás, kellékmentes megoldást, amit koncepciózusan végigvittünk az előadáson. Mindez persze a színészi munkának is jót tett, hiszen technikailag nem könnyű megvalósítani. Szerintem nagyon mutatós kis előadás lett, mi biztosan nagyon jól éreztük magunkat közben.

A látvány mennyire sínylette ezt meg?

Azért gondot fordítottunk arra is, például a jelmezeket illetően. Ezek nagyon szépek, színpompásak lettek. Az egyébként nagyon divatos ledfényeket használtuk az előadásban, ezeket a folyton változó hangulatokhoz igazítottuk. Nagyon jól kiemelik ezt a kellékmentességet, de a dús színészi játékot is.

A zentai társulat most Kisvárdán a fesztivál díszvendége is. Mi adja ennek a társulatnak az erejét?

Fiatalok, frissek, energikusak, nagyon lendületesek. Ahogy mondani szokták, nagyon akarnak „harapni”, vagyis nagyon szeretnek dolgozni. Nincsenek kifogásaik, ha dolgoznak, akkor az van, teljes erőbedobással végeztek el mindent, a zenei részekből például nagyon komoly partitúrát állítottak össze, és színészként is ugyanígy működtek az előadásban. Ami szerencsés pluszt ad nekik, hogy egy egyetemen végeztek, egy korosztály, zsigerileg ismerik egymást. Ez nagy erősség, hiszen segíteni is tudják egymást, kiemelni egymás pozitívumait. Nagyon koherens, egységes ez a csapat.

Mint minden igazi jó komédiának, ennek a darabnak is van komolyabb tartalma, ha elsőre nem is látszik. Mit jártatok körül?

A férfi-nő ellentéten túlmenően, az önismeretről, és az önelfogadásról is szól ez a darab. Arról, hogyan nem fogadjuk el magunkat, hogyan próbáljuk elfedni a kicsinységeinket, a hibáinkat. Ez gyakorlatilag mindegyik karakternél tetten érhető. Ezért is szerencsés a választás, mert nemcsak a címszereplő esetében beszélhetünk erről a problémáról, és mindegyik szereplőnek megvan a maga jellemfejlődése. Úgy is mondhatnám, hogy mindegyik szereplő átesik ezen az önismereti kurzuson, bár mókás helyzeteken keresztül, de ott van bennük ez a kikacsintás. Nagyon könnyen magunkra ismerhetünk, vajon föl tudjuk-e vállalni, föl merjük-e vállalni saját magunkat? Jó kérdés az is, hogy ez a fölvállalás úgy történik-e, ahogyan kellene, vagy csak úgy, ahogyan elvárják tőlünk. Ebben a darabban is ez jelenik meg, itt mindenki egy kicsit másnak szeretné magát láttatni, és nem feltétlenül annak mutatja magát, amilyen.

Ungvári Judit

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...