Ugrás a fő tartalomra

Nem találja a fészkét




Ken Kesey-t egykönyves szerzőnek tartják, de ez az egy, a Száll a kakukk fészkére az amerikai ellenkultúra egyik leghíresebb darabja lett, amelyből Miloš Forman rendezett szintén ismert és elismert filmet. A hálás alapanyagot a Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiválján a Tomcsa Sándor Színház művészei Vladimir Anton rendezésében tolmácsolták szombat este: inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A Kesey-könyv hosszú és nem egy ízben megkérdőjelezhető érvényű székelyudvarhelyi adaptációja tartogatott ugyan jó ötleteket és színészi fragmentumokat, de sajnos ezek a próbálkozások hamvukba holtak maradtak. A művészi szabadság megkérdőjelezhető helyeken és módokon szárnyalt, másutt pedig a filmadaptációt másolta indokolatlanul, a színpadon értelmüket vesztő részletekben.

A Wasserman átirat, a Forman-film és maga a regény a mellékolvasatokon túl, megrendítően bontja ki a Bromden nevű indián szemén és fülén át a két „gigász”, Ratched nővér és McMurphy ápolt, elítélt, kártyahős, etc. életekbe kerülő harcát. A sok erőszakos jellemvonással bíró McMurphy életszeretete, zsiványsággal vegyes ravaszsága, bárdolatlan, de a szabadságszeretetében humanista alakja Barabás Árpád alakításában inkább csak erőteljes lett, míg Ratched nővér Vladimir Anton rendezésében és Mezei Gabriella megformálásában elveszti minden démoni vonását.

A főnővér terrorja kekeckedéssé szelídül, konstans, idegesítő és ív nélküli furkálódássá. Az embertelen gépezetet igazgató főnővér ebben az előadásban talajvesztetten és erőtlenül próbálja túlkiabálni McMurphy-t és a többi ápoltat, lefosztva a karakterről minden olyan nem emberi tulajdonságát, amely oly kérlelhetetlen ellenféllé teszi őt Kesey történetében. S mivel az antagonista és annak diktatúrája egyáltalán nem meggyőző, így az ellene szerveződő ellenállás is kiüresedik, hiszen a közelségét sem érezzük annak a tétnek, ami kockán forog(hatna). A rendezés a fekete ápolókat teljesen törölte a színről, megszüntetve ezzel az erőszak fizikai jelenlévőségét, a fenyegetettség-érzet másik fontos letéteményeseit. Ezek a rendezői döntések a képviselt értékrendek szembenállását szinte elsikkasztják.

Ehhez a veszteséghez adódtak hozzá az olyan lényegtelen, de a rendezői önállóság látszatát csökkentő részletek, mint az ápoltak külleme és jelleme, amik szinte csak a Forman-filmből merítkeztek. Ennek a jelenségnek áldozatául esik Bromden alakja is, akit Nagy Csongor játszik. Ez sajnálatos, mert az előadás felütése és első felvonása megkísérli kifejteni az ő belső monológjait - ezek a részletek üdítően szakítják meg a monotonitást. A fényfestéssel és csellóval alátámasztott, szövegükben rendben lévő szakaszok a produkció izgalmas pillanatai közé tartoznak, ebből szívesen láttunk volna többet, jóval többet. Ugyanide sorolható az elektrosokk-terápia stilizált képe, ami szépen ábrázolt, a fények, a hangok és a játszók harmóniája abban a pillanatban elvitathatatlan.

Ugyanakkor a kevés jó ötlet menet közben elvész, a második felvonás végére pedig el is halványul a popzenés betétekkel végleg megölt fősodor árnyékában. Ennek a történetnek az elevenünkbe kellett volna nyúlnia, fel kellett volna kavarnia, helyette a sajnálkozás maradt az elvesztegetett értékes ötletek és pillanatok miatt.

Kocsis Marcell
Fotó: Tugya Vilmos





Megjegyzések

  1. Sehogy sem tudok azonosulni ezzel a kritikával. Én nem láttam sem a filmet, és az alapművet sem olvastam, de úgy érzem, hogy teljes értékű, profi, megmozgató előadást láttam sokszínű színpadi ötletekkel, hiteles színészi alakításokkal. Az előadás sodrása több társadalmi kérdést is felszínre hozott, hol komikus, hol tragikus események közepette. Ez egy kellemes vibrálást keltett, érzelmi hullámvasútra ültetett. A főnővér alakja számomra hitelesebb volt egy bizonyos érzelmi spektrumon mozgó nőként, mint egy 100 százalékos gonoszként. Sajnálom hogy kritikusuk nem tudott tovább lépni korábbi emlékein, és minden áron ezt próbálta bevasalni az önálló adaptáción.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i...

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi...

California dreamin'

Mit tehet egy csúf, sánta, tüdőbajos fiú egy kicsiny, eldugott, írországi szigeten azon túl, hogy naphosszat fixírozza a teheneket? Álmodozik és remél, hogy egyszer több lesz, mint lenézett nyomorék, és talán ő is megleli majd az igaz szerelmet. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat Martin McDonagh A kripli című darabjával, Bélai Marcel kiemelkedő minőségű rendezésével érkezett a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljára. Martin McDonagh ír drámaíró darabjai veszélyesek: csupán első olvasatra tűnnek közönségbarát, jól formálható, szép kerek egésznek, azonban, ha a színházi alkotó példának okáért A kripli mélyére ás, rögtön szembe találja magát a nagyívű dramaturgiai építkezés és a tűpontos ritmus szerzői követelményeivel, amit megúszni nem lehet, különben darabjaira hullik az előadás. S még említésre sem került a dráma többrétegű jelentéstartalma, amely egyszerre nyújt a közönségnek fekete komédiát, de fontos társadalmi kérdéseket is felvet, amelyekre ugyan válaszol...