Ugrás a fő tartalomra

„Mindig érzem a közönség energiáját” - Székely Bea

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának második, szombati napján a Zsinagógában Goldoni jólismert darabját, A fogadósnőt láthatta a közönség, az idei díszvendég, a Zentai Magyar Kamaraszínház előadásában. A rendkívül szórakoztató és humoros darabra annyira sokan voltak kíváncsiak, hogy még a lépcsőkön is ültek. Nem véletlen. Nagy siker övezte az előadást. A fogadósnőt, vagyis Mirandolinát alakító Székely Beát kérdeztük…

Hatalmas siker volt. Mennyire érzed játék közben a közönséget?

Érzem, van is bennem izgalom, bár egy idő után azért csillapodik. Mindig érzem a közönség energiáját. Plusz drukk volt bennem, hiszen egy olyan környezetben játszottunk, ahol jelen van a szakma, ezen belül pedig a zsűri is értékeli az előadásokat. Természetesen megpróbáltunk mindent megtenni, de ez mindig így van, pláne, amikor érezzük, hogy az emberek kíváncsiak ránk. Legyen ez egy nagyvárosban, vagy egy pici falucskában, igyekszem mindent megtenni, bárhol is legyek. Hozzátenném, számomra az is nagyon megható, amikor egy kis faluban olyan emberek néznek meg bennünket, akiknek nincs túl sok lehetőségük színházba járni. Egyébként örültünk, hogy jöhetünk Kisvárdára, kiváló fesztivál, szeretünk utazgatni is, szerencsére van rá sok lehetőségünk.

Mennyire volt nehéz megküzdeni Mirandolina szerepével?

Én ezt a szerepet beugróként vettem át. Bevallom, kevés időm volt rá: annak idején, amikor átvettem, két hetem volt és már mentünk is Sopronba játszani. Nemcsak emiatt volt különleges az az időszak, hanem azért, mert akkor már három éve nem játszottam színpadon, egy nagyobb kihagyás miatt.

Tehát nem elég, hogy régóta nem játszottál, ráadásul a próbafolyamat sem a hagyományos formában telt?

Igen. Bevallom, az elején kicsit utánoztam a kolléganőmet, aztán sikerült lazítanom, míg végül megtaláltam a saját hangomat, mára már saját színeket is igyekeztem belevinni. Egyébként Mirandolina szerepét a legkönnyebb átvenni, mert bár sok a szöveg, nem olyan nehéz a koreográfia. Azért ezt a szót használom, mert mondhatni koreográfiaszerű, ahogy körbetáncolom magam körül az urakat.

Közel áll hozzád a karakter?

Természetileg bennünk van ez a kacérkodási hajlam. Férfiban, nőben, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Nekünk színészeknek pedig a lehető leghitelesebben és legőszintébben kell eljátszani bármilyen karaktert, aki szembejön. Igyekeztem minél több bájt, nőiességet, kacérságot és tüzet belevinni a karakterbe. Minden egyes alkalommal meg kell találnunk magunkban azokat az impulzusokat, amelyek éltetik a karaktert. Mirandolina egy laza, könnyed és magabiztos nő, aki tényleg körbetáncolja a férfiakat, talán már túlzásba is esik kicsit. Ezt a végén el is mondja, én pedig igyekszem úgy alakítani, hogy érzékelhető legyen, hogy megbánta a viselkedését. Amikor látja, hogy a lovag nem hódol be neki rögtön, az sérti őt, ezért esik tehát túlzásba, s aztán már bármire képes, csak elérje a célját.

Az előadás nagyon minimális eszközökkel dolgozik, sokkal inkább a hangok kerülnek főszerepbe. Egy színésznek nehezebb, ha üres a színpad?

Nekem személy szerint épp nincsen olyan sok dolgom a színfalak mögött, nem zenélek, nem adok semmilyen aláfestést, mint a többi szereplő. Egyedül az elején a kardos jelenetnél adok hangaláfestést, valamint az ajtócsukásoknál. Ahogy említettem, nem vettem részt a próbafolyamatban, ugyanakkor érezhető, hogy hatalmas precizitást, koncentrációt igényelhetett a folyamat, hiszen mindent mi csinálunk a színpadon. A zenét, az effekteket. Én keveset, a többieknek ilyen szempontból nehezebb dolguk van. Ez nem az az előadás, ahol van időd szusszanni egyet, hiszen szinte végig jelen vagyunk.

Még azt áruld el, mit csináltál abban a három évben, amikor nem játszottál?

A színészet mellett hegedülök, és lehetőségem adódott egy hajón zenélni. Jó élmény volt, rengeteget utaztunk, de azért hiányzott a színház…

Szabó B. Eszter
Fotó: Tugya Vilmos


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...