Ugrás a fő tartalomra

Kemény Woyzeck, kemény rock


Rendhagyó módon alakult június 29-én a színházi fesztivál programja – a délutáni előadást technikai okok miatt nem Kisvárdán, hanem Szatmárnémetiben lehetett megnézni. Ez közel kétórányi utazás után volt lehetséges, s természetesen visszafelé sem volt rövidebb. De megérte!

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulata egy olyan Woyzecket adott elő, ahol a főhős rockénekes. Nem főállásban, de számára ez élete legfontosabb tevékenysége. A német Rammstein zenekar számait adja elő az alkalmi zenekara – élvezetes átiratokban, jó koncertminőségben. Kemény zene ez, valódi hard rock! Szokatlan élmény a színházban ilyesmivel szembesülni, de perfekt módon működik az előadás. A rockegyüttes tagjai, Woyzeck, Marie, Tamburmajor, Doktor, Kapitány, Bolond, Margret, Altiszt és Kikiáltó adják elő a prózai, pontosabban a drámai eseményeket is. Folyamatosan ugratják és ugráltatják egymást. Egyfolytában szembesülnek a megaláztatás, a megcsalatás és a féltékenység jelenségeivel, s ez olyan hangulatot teremt, amely a kiszolgáltatottság erős formájaként értelmeződik. Erről szólnak az eljátszott Rammstein-dalok is.


Van egy fontos szereplő, aki nem játszik a zenekarban, mert nem tud zenélni. Sőt beszélni sem. Mert ő egy kutya. Egy ifjú németjuhász, akit Pacónak hívnak – ő kapta Andres szerepét, s nagyszerűen helyt is áll Woyzeck közeli barátjaként. A címszereplő nem olyan csenevész, gyenge fizikumú karakter, amilyet az elmúlt években megszokhattunk ebben a darabban – Nagy Csongor Zsolt erőteljes fellépésű macsó alak, méltán lehet frontembere a zenekarnak. Érthető, hogy miért szeretett bele a Budizsa Evelyn által alakított, szépséges Marie. De a dinamikus, férfias test itt most érzékeny lelket rejt, amit a kitűnő színész képes eredeti módon megjeleníteni – így jöhet létre a gyilkosság, ami Georg Büchner torzóban fennmaradt drámájának az alapja. A többi színészi alakítás is hiteles – a Tamburmajort alakító Orbán Zsolt, a Doktort megformáló Rappert-Vencz Gábor, a Kapitányt játszó Diószegi Attila ugyanúgy pontos, mint a Bolond szerepében Bodea Gál Tibor, Margretként Rappert-Vencz Stella, az Altisztként Szabó János Szilárd és a Kikiáltóként Péter Attila Zsolt szerepformálása. Albu István rendező színészvezetése jó ritmusú és magas színvonalú.

A színpadképek fantasztikusan izgalmasak. Egy vasfüggönyt idéző elválasztó elem mögött változnak a díszletek – látványosan kihasználva a forgószínpad, a süllyesztő és a zsinórpadlás lehetőségeit. Mivel Szőke Zsuzsi nemcsak a díszleteket tervezte, hanem a jelmezeket is, így érthető, hogy miért olyan egységes stílusúak a színpadképek. Nincsenek historizáló elemek, az egész kortársnak hat, de úgy, hogy a jelenkori jegyek sem hangsúlyosak. Feltűnőek viszont a fényeffektusok, amelyek a klasszikus világítási megoldásokon túl rendre izgalmas játékokat hoznak létre.

Két síkon halad az előadás. Egyrészt megjelennek annak a történetnek a lelki dimenziói, amelyben Johann Christian Woyzeck borbély féltékenységből megöli élete párját, Marie-t, s aztán a gyilkosság miatt elnyeri méltó büntetését. Megrendítően drámai előadásban látjuk mindezt. Másrészt újabb és újabb dalokat énekel németül Woyzeck a zenekara élén – túlzás nélkül mondható, hogy egy teljes koncertnyi zenélést élvezhetünk. A dalok mindegyike olyasmiről szól, ami az énekest egzisztenciálisan érinti, s bár a szövegek nyelvi megformáltsága messze elmarad Büchner mondataitól, a színház és a hard rock fura szimbiózisa mégis működik. Izgalmas élményeket ad a szatmárnémeti Woyzeck.


Gulyás Gábor

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...