Ugrás a fő tartalomra

„Jó érzés nézőként is jelen lenni”


A Szegedi Pinceszínház az Aradi Kamaraszínházzal közösen 2021. november 4-én mutatta be Lev Nyikolajevics Tolsztoj Az élő holttest című darabját Tapasztó Ernő rendezésében. Kancsár Orsolya, a színház ügyvezető igazgatója Lizaveta Andrejevna Protaszovát, a címszereplő feleségét játssza az előadásban. Vele beszélgettünk.

Évtizedek óta működik a Szegedi Pinceszínház egy olyan városban, ahol a Szegedi Nemzeti Színház is üzemel. Milyen nehézségekkel kell szembenéznie a társulatnak függetlenként?

A legnagyobb problémát mindig az anyagiak jelentik. Mivel nem állami támogatású színház vagyunk, mindig csak az előző évadban derül ki, mennyi pénzből gazdálkodhatunk. Nehézség, hogy nem tudunk előre tervezni. Szegeden jelentős a kulturális élet egyébként, szerencsére nem vagyunk riválisai a másiknak, sőt, kiegészítjük egymást.

Milyen többletjelentést kap napjainkban Tolsztoj darabja, amikor már társadalmilag is elfogadottak és igen gyakoriak a válások?

Szerelem, megcsalás mindig van, ettől aktuális bármikor a darab. Nagy érzelmekről szól. Sokszor fordul elő, hogy attól még, hogy valakik szeretik egymást – ez mindennapos –, nem tudnak együtt élni. Mást akarnak, máshogyan szocializálódtak, máshonnan jöttek, mások a családi minták.

Mit jelent ma „normálisnak” lenni? Milyenek most a megtörendő társadalmi normák?

Mindenki magához képest kell, hogy normális legyen. Az félsiker, ha valaki a tükör elé tud állni, és azt tudja mondani, hogy „én így szeretnék lenni”. A lényeg az, hogy önazonos legyen, ki merje mondani, mit szeretne, és akkor normális.

Színészként mi a legnagyobb kihívás ebben az előadásban?

Végig jelen vagyunk a színpadon, a kétórás előadás alatt egy percre sem lankadhat a koncentráció. Az eredeti írott darabban sok idő telik el. Ezt valahogy úgy kell megformálni, hogy folyamatában lássuk a történéseket. Nagy érzelmi amplitúdókat járunk be, amit viszont éppen emiatt, jó is játszani.

Az egész előadás egy lakodalomban játszódik, ahol a díszletben is jelzett helye van mindenkinek. Mi az a pont, amikor a szereplők elhagyják a helyüket? Mi a kiváltó ok?

A próbák során jött ez elő. A Pinceszínházban nem is a színpadon, hanem az előtérben játszunk, ott rendeztük be az asztalokat. Ez egy szűkebb tér, csak azok a nézők férnek be, akik az asztalnál ülnek. Filmes megoldás, mindenhol történik valami, és csak egy dologra tud figyelni a közönség. A legtöbb szereplő nem mozdul el, egyszer-egyszer, mikor kifelé beszélnek, vagy a halál közeledtekor. A rendezésben ez eredetileg nem fogalmazódott meg.

Az élőzene segíti vagy nehezíti a játékot?

Mindenképpen segíti. Nagyon jó hangulata van, amikor már leülne a hangulat, mindig feldobja az embert. Ez is nehéz, hogy a zene gyakran ellentétben van a játszott érzelemmel: mindenki mulatozik, én meg sírok a Fegya után. A zene visz magával.

Nem ez az első alkalom, hogy részt vesz a fesztiválon: mi a legkedvesebb élménye, ami Kisvárdához kötődik?

Tavaly még minden új volt, a Karnyónét játszottuk. Jó itt lenni, úgy egészében. Azt sajnálom, hogy nem tudunk végig részt venni a fesztiválon, hogy megnézzük a többieket, aztán beszélgessünk. Ezt sajnos senki nem tudja megtenni, mert család van, munka van, pedig az sokat hozzáadna a fesztiválhangulathoz, ha ott lehetnénk a többi előadáson is. Más helyzetben ezeket nem láthatnánk, hiszen az évadban végig játszunk. Jó érzés nézőként is jelen lenni.

Szalánczi Ágota
Kép: Tugya Vilmos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...