Ugrás a fő tartalomra

Az ördög füstje

Nyilvánvalóan sok témát és felfedeznivalót dob felszínre a Tamási Áron-emlékév, és talán ahhoz is hozzásegíti a magyar közönséget, hogy megismerje az író egészen különleges világát, amely méltatlanul kevésszer kerül reflektorfénybe. A Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciójában az Ördögölő Józsiást dolgozta fel, zenés változatban, Pataki András rendezésében.

A próbálkozás ugyan dicsérendő, de a végeredmény, sajnos, nem hozott elő új színeket Tamási Áron mesejátékából. Szarka Gyula zenéje jól illeszkedik az író világához, a dalszövegekről ez már jóval kevésbé mondható el. A néhol fájóan primitív prozódia, a több helyen kissé alpári „humorbomba”, vagy a gyengécske popslágerek szintjén mozgó közhelygyűjtemény a legkevésbé sem nevezhető méltónak Tamási gyönyörűséges székely ízeihez, ahhoz az eleven, mély képi szimbolikájú, sűrű, ragyogó nyelvhez, amely az ő hangját olyan jellegzetessé teszi a magyar irodalomban. Kár ezért.

A mesék világa, különösen a népmeséké éppen attól varázslatos, hogy magától értetődő természetességgel hiteti el velünk, tényleg bármi megtörténhet, szegény emberből király lehet, az agyafúrt főhős legyőz minden akadályt, s a jó mindig legyőzheti a rosszat. Tamási Áron az Ördögölő Józsiásban gyakorlatilag népmesét írt meg, amelyben mindez valóságosan is megtörténik, feltéve, ha hiszünk a csodák valóságában. Nagy kár, hogy ebben a feldolgozásban nem kapjuk meg ezt a csodát, a fantázia szűkösnek bizonyul, a mese szövete valahogy elfoszlik. Ez a szűkösség legfájóbban a látványban jelentkezik, igazából semmi meseszerű nincs az előadás vizuális világában, sem a jelmezeket (Szélyes Andrea), sem a díszletet (Pataki András) illetően. Előbbi egy kimustrált operett-jelmeztár second hand megoldásait idézi, utóbbi is híján van az atmoszférateremtésnek, s a népi építészetnek csupán lebutított változatát adja.

Ami pozitívumként kiemelhető az előadásból az a színészi játék némelyikében fedezhető fel. Nagyon jó, hogy a soproni színház olyanfajta koprodukciós megoldásokban gondolkodik, amelyek – mint most is – lehetővé teszik, hogy együtt dolgozzanak a Zentai Magyar Kamaraszínház színészeivel, akiket ezen a fesztiválon több előadásban is láthatunk. A délvidéki teátrum társulatának tagjai ebben az előadásban is bizonyítják nem lankadó játékkedvüket, ismét üde és élettel teli figurákat hoznak, kiemelkedik ezek közül Verebes Judit játéka. A többiek közül pedig a Józsiást alakító Papp Attila, valamint Villikó szerepében Marosszéki Tamás tűnik ki, elsősorban a természetesség okán.

Szomorúan vehetjük tudomásul, hogy nem sikerült Tamási Áron bűbájos meséjét olyan mai érvényességgel megszólaltatni, ami esetleg átvihetné a most felnövő, újabb korosztályoknak ezt a mágikus szépségű, nagyon egyedi hangot, amely még ezen a mesén keresztül is olyan szívet melengetően szól a szülőföldhöz való ragaszkodásról, arról, hogy mi is a valódi gazdagság: „Ott nemcsak a fák, hanem a szívek is teremnek, mégpedig mindenféle és változatos meséket. Így aztán a mese úgy bélepi ott a nagy eget, hogy a nagy ég örökkétig szivárványos. Továbbá (Borókia) arról is nevezetes, hogy ott minden ember úgyszólván király, mert maga kormányozza magát.”

Talán legközelebb…

Ungvári Judit
Képek: Tugya Vilmos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...