Ugrás a fő tartalomra

Vidám Hamlet kalandjai



Élménybeszámoló a komáromi Jókai Színház, a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskola és a Symbol Polgári Társulás közös produkciójáról

William Shakespeare Hamlet című drámáját talán csak az nem ismeri, aki az életét egy kő alatt vakációzva töltötte. Az irodalmi beágyazódása, a lépten nyomon bemutatásra kerülő előadások száma, a popkulturális utalások tömkelege biztosítja, hogy minden befogadó más és más mértékben, de tisztában legyen a dán királyfi és családjának történetével. Ezért is bánhat ennyire a szabadon a komáromi Jókai Színház, a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskola és a Symbol Polgári Társulás közös produkciója a tragédia szövegével. Hiszen épp annyit tart meg belőle, amennyire feltétlenül szüksége van, minden mást ügyesen átcsoportosít, kiforgat, idézőjelbe tesz vagy elfelejt.

A radikális dramaturgiai beavatkozás ledobja magáról a tragédia több frontvonalról támadó történetszálait, hogy csak arra fókuszáljon, ami őt érdekli. Ezért is maradhat ki az ifjabb Fortinbras jelentette külső fenyegetés, Hamlet egzisztenciális problémái, világmegváltó hajlama vagy éppen kimagasló nőgyűlölete, illetve anyakomplexusa. De a felsorolást még folytathatnám, hiszen ez a darab az egyik legkielemzettebb és leginkább réteggazdag dráma a világirodalomban. Szerencsénkre Shakespeare örök tragédiája még így is rejt magában egy bő kétórás előadásra elegendő problémacsomagot.

 

A komáromi Hamlet-változat úgy aktualizál, hogy nem markol nagyot és épp annyival dolgozik, amit megbír. Ügyesen felismeri, hogy az eredeti drámában ott rejtőzködik a családi intézmény diszfunkcionalitása és az abból fakadó mindenki számára ismerős konfliktusok hada. Már elsőre két megszokottól eltérő családdal találkozhatunk. Mindkettőben más-más módon, de megjelenik egy halott szülő, akiknek gyermekei küzdenek az életben maradásért.

Az aktualizálásnak előnye és hátránya az egyszerűsége és eszessége. Sajnos az előadás előrehaladtával egyre súlytalanabbá válik a tragédia-vonal, és a figyelem inkább az újabb bravúros átértelmezésekre irányul. Ilyenből pedig akad bőven: Rosencrantz és Guildenstern női változatai, Hamlet nagymonológjainak ízekre szedése és azok humorának felcsillantása, vagy akár Yorick koponyájának újragondolása. Éppen ezért okozott csalódást a legvégső párbaj jelenet, mely nem rugaszkodik el annyira az eredeti változattól és nem mutatja fel az addigi magával ragadó ötletességet Matusek Attila rendezésében.

Összegezve a produkció bár nem tökéletes, mégis találékonysága kárpótol mindenért. Egy színes folt a Hamlet recenziótörténetben és egy hatásos kostoló olyan fiatal nézőknek, akik nem találnak kapcsolatot maguk és az ötszázéves jambikus szöveg között.

Sorbán Csenge
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 25.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Csatában az „orgonizmus” ellen

Különleges, napjainkra erősen reflektáló előadást készített Ricz Ármin a Szabadkai Népszínházban. A rendezőt a Tartuffe-előadás kapcsán pályájáról is kérdeztük. Ha jól tudom te színészként kezdted a pályát. Miért, mikor döntöttél úgy, hogy rendezőként is dolgoznál, tanulnál? Másfél éve vagyok a Szabadkai Népszínház társulatánál, és körülbelül azonos arányban kapok színészi és rendezői feladatokat. Már a színművészetin fölébredt bennem a vágy, hogy rendezzek is. Mi egy háborús generáció vagyunk, folyamatosan azt tapasztaltam, hogy kis létszámú csoportokban dolgoztam. Néztük folyamatosan az osztálytársainkat, és akkor éreztem meg, hogy mennyire fölvillanyozó érzés tud lenni, hogyha felcsillan egy-egy jó gondolat, vagy egy instrukció, amivel a társainkat segíthetjük. Miben láttad a Tartuffe relevanciáját és hogyan, miért tud ez a dráma működni most, 2024-ben Szabadkán? Én választottam a szöveget, mert azt gondolom, hogy egy jól működő darab. A közösségi média és az internetes kommunikáció...