Ugrás a fő tartalomra

Szedjetek szét

 

Lehet, hogy a migrációban minden nap vasárnap, de amikor ülsz a zavaros Tisza partján, iszod a jó hazai, vajdasági pálinkát, nézed, ahogy úszik a trutyi és közben virágzik a mandulafa… Na az az igazi élet.

Megmosolyogtatóan naiv, hebehurgyán romantikus, de bizony, ha valaki megtalálta a kolbászból a kerítést külhonban és kiderül, hogy annak se sokkal jobb az íze, mint az otthoninak, hát elkapja a honvágy, valami körülírhatatlannak a hiánya.

A fiú, aki „menni külföld”, mert majd ott jobb lesz, és elszakadhat az őt magához láncolni akaró szülőktől, a zenészek, akik végre jazzt játszhatnak, igaz, a repertoár kissé lapos, de legalább a tengerparton szebb az ég kékje, a lány, aki lehet, hogy Bécsből jött, de valószínűbb, hogy ő is csak elmenekült keletről, mert sehol se jó, és ha boldogság nincs, legalább szex legyen, az öreg csöves, aki valójában költő és mindig Olaszországba készül és az író. Domonkos István, aki a hetvenes években emigrált a Vajdaságból vagy inkább menekült, de a lényeg, hogy maga mögött hagyta az otthonát, de lélekben sose igazán. Ők mind keresnek valamit, aztán ha nem találták meg, akkor keresnek tovább, aztán ha lett valami, még többet akarnak, de aztán rájönnek, hogy ez nem a boldogság. Ha vége a szezonnak, az nem csak a munka végét jelenti a tengerparton, hanem valamiféle szürke fátyol kerül az isztriai tengerpartra, afféle depresszív homály, hogy megint vége, és már nincsenek vendégek, kiürült a part és az utolsó akkordot is eljátszották. A család távol, igaz, minden levélből csak a panasz ömlik, hogy beázott a tető és pénz is kellene még, de mégiscsak család. Őértük van az egész. Mindenki széttép, szétszed, belevisz a rosszba és te hagyod, mert majd jobb lesz. Egyszer biztos jobb lesz.

Mészáros Gábor, Kucsov Borisz, Búbos Dávid, Hajdú Tamás, Pálfi Ervin és Kőműves Noémi virtuózan ugrik egyik karakterből a másikba, némelyik egy egész élet néhány percben, mások csak egy nüansz, egy hang a zongorán, de mindegyik finoman pasztelles bájjal mutat be életpillanatokat. Olyanokat, amiket elhazudunk, hadd higgyék, hogy nekünk ott a határ másik oldalán összejött az élet. Nem nagy pillanatok ezek, hanem állapotok inkább. Nem fejlődnek a karakterek, már ha a halál vagy a halál vágya nem tekinthető fejlődésnek, hanem inkább próbálnak így vagy úgy felszínen maradni és saját maguknak is azt hazudni, hogy ez volt a jó döntés. Hogy a diktatúrából, a nyomorból, a munkanélküliségből ez volt a kiút, és habár a szeretet, ölelés és a Tisza partja volt az ára, azért jó ez így. Domonkos István sose tudta elfeledni, mit hagyott ott, és jó is ez így. Írásaiban megörökítette ezt a szorongató és oly nehezen körülírható érzést és karakterei Mezei Kinga rendezésében a színpadon kelnek életre, hogy álomszerű képeikkel valóságossá és személyessé tegyék sok generáció sokat feláldozó kalandját, tragédiáját, útkeresését.

Szepesi Krisztina
Kisvárdai Lapok 2021. 06. 21.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...