Emlékek, egymásra utaltság, magány és az azonosulásra való képtelenség hálójába beleragadt két férfi életét láthatjuk, akik nem tudnak szabadulni kétségeiktől, de egymástól sem. Úgy látszik, Kisvárdán több darab kapcsán is előkerül az emigráció kérdésköre, Sławomir Mrożek egyik legnépszerűbb és leggyakrabban játszott darabját, az Emigránsokat Pataki András rendezésében láthattuk.
Németországban járunk, egy romos pincelakásban, amiről kiderül, hogy korábban szemétledobó hely volt. A csövek kusza rendszerével körbezárt, rendetlenül és póriasan berendezett kétágyas szobába érkező XX, Gál Tamás játékában, örömteljesen meséli, mi történt a peronon, míg Kis Domonkos Márk, mint AA, pökhendien az ágyon fekve olvas. Két teljesen különböző karakterű, habitusú és világnézetű ember találkozási pontja ez a pöcegödör. Egészében másképp képeznek le szituációkat és történeteket a fejükben, ami folyamatos félreértésekhez vezet. Egymásról alig tudnak valamit, és nincs is szándékukban megismerni egymás szűrőjét a világról annak ellenére sem, hogy maga a kérdés is elhangzik a darabban „van fogalmad arról, hogy élek én?”. Bár közös származásukból adódóan, egymásra vannak utalva egy idegen országban, a németekkel szembeni idegenségen túl viszont, más azonosnak mondható pont nincs bennük. AA politikai okokból hagyta el hazáját, értelmiségi, és szereti is ezt XX-szel szemben fitogtatni, vele szemben XX viszont kétkezi munkás, és tényleg csak azért hagyta ott a családját, hogy többet kereshessen. Szó szerint robotolnak feleslegesen a jövőnek, mivel kilátástalan, hogy bármelyikük is valaha hazajuthat.
Gyarmathy Ágnes díszlettervező klausztrofób helyiségének atmoszférája nagyon megnyerő, hangsúlyosabb a szövegértelmezéssel szemben, ez utóbbi ugyanis nem igazán határoz meg magának fókuszpontokat a dráma kérdésfelvetései közül. Nem kapunk arra választ, hogy a durva viták, az alkohol mámoros lazasága és a bizalmasabb légkörön túl, mi a szándék a darabválasztás mögött. Nem vet fel új gondolatokat vagy kérdéseket. Nem aktualizál, de nem is teszi számunkra élővé azt a kétségbeesést, a folyamatos bizonytalanságot és szabadságvágyat, ami a korszak Közép-Kelet-Európájában annyira szívbe maróan tragikus volt. Mrożek gúnyos és abszurd humora a nagyon hálás szöveg ellenére sem sziporkázik a színészek szájából. Úgy is mondhatnánk, hogy a darabban elapadó vízzel ellentétben „azért nincs mert nem folyik” nem pedig „azért nem folyik, mert nincs”.
Varga Bianka
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 23.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése