Nemcsak boldog, de jó ember kívánok lenni

Amennyiben akadt volna eddig bárkinek is kétsége afelől, hogy Tarpai Viktória generációjának kiemelkedő színművésze, szombat este megbizonyosodhatott az ellenkezőjéről. Aki látta már a Déryné-programba a rendezés okán ki tudja, miért, de mégis beválogatott salgótarjáni Advent a Hargitán-előadásban Árvai Rékaként, minden bizonnyal fölismerhette a fiatal, frissen Jászai Mari-díjas színésznő atmoszférateremtő képességét.

Tarpai életútja több helyütt rezonál Széppataki Róza pályájával. Némi nosztalgiával manapság tisztelt színésznőnk karrierje sem volt egyértelmű diadalmenet, ahogyan Déryné szerepalakjának megformálója is igazán megszenvedte személyes és szakmai útjainak, végül is bizonyosságokat adó állomásait. Talán ebből a sokrétű tapasztalat-halmazból is fakadhat, hogy az utóbbi időkben egyre több olyan előadásban láthattuk, amit „ő visz a vállán”. Mint, ahogyan Herczeg Ferenc művét, a nemrégiben alakult Déryné Társulat első előadását is.

Vidnyánszky Attila némely rendezését szemlélve, érdekes, megtermékenyítő alkotói feszültségnek lehetünk tanúi: egyrészt a színtisztán őszinte érdeklődésnek és odaadásnak, mind emberi és szakmai aspektusból, másrészt a horizont tetejéről szertenéző, némileg (ön)ironikus szemléletformálásnak, mint ahogyan legutóbb, az Operettszínházban színre vitt fölpezsdítő Csárdáskirálynőben. Különben hogyan is lehetne, hogy amíg kulturális, művészeti örökségünk egyik letéteményese az előadás, addig a vándorszínészek szekere a színpadon alig nagyobb, mint Tarpai cipellője? A Déryné Társulat előadása ígéretes kezdet, várva várt, hiánypótló vállalás, és bíztató, hogy, bár Dérynének talán még maga kellett, hogy megvarrassa-vásárolja színpadi ruháit, ez ma már közel sincs így.

Oláh Zsolt

/Kisvárdai Lapok 2021. 06. 20./

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi

California dreamin'

Mit tehet egy csúf, sánta, tüdőbajos fiú egy kicsiny, eldugott, írországi szigeten azon túl, hogy naphosszat fixírozza a teheneket? Álmodozik és remél, hogy egyszer több lesz, mint lenézett nyomorék, és talán ő is megleli majd az igaz szerelmet. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat Martin McDonagh A kripli című darabjával, Bélai Marcel kiemelkedő minőségű rendezésével érkezett a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljára. Martin McDonagh ír drámaíró darabjai veszélyesek: csupán első olvasatra tűnnek közönségbarát, jól formálható, szép kerek egésznek, azonban, ha a színházi alkotó példának okáért A kripli mélyére ás, rögtön szembe találja magát a nagyívű dramaturgiai építkezés és a tűpontos ritmus szerzői követelményeivel, amit megúszni nem lehet, különben darabjaira hullik az előadás. S még említésre sem került a dráma többrétegű jelentéstartalma, amely egyszerre nyújt a közönségnek fekete komédiát, de fontos társadalmi kérdéseket is felvet, amelyekre ugyan válaszol

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban