Nemcsak boldog, de jó ember kívánok lenni

Amennyiben akadt volna eddig bárkinek is kétsége afelől, hogy Tarpai Viktória generációjának kiemelkedő színművésze, szombat este megbizonyosodhatott az ellenkezőjéről. Aki látta már a Déryné-programba a rendezés okán ki tudja, miért, de mégis beválogatott salgótarjáni Advent a Hargitán-előadásban Árvai Rékaként, minden bizonnyal fölismerhette a fiatal, frissen Jászai Mari-díjas színésznő atmoszférateremtő képességét.

Tarpai életútja több helyütt rezonál Széppataki Róza pályájával. Némi nosztalgiával manapság tisztelt színésznőnk karrierje sem volt egyértelmű diadalmenet, ahogyan Déryné szerepalakjának megformálója is igazán megszenvedte személyes és szakmai útjainak, végül is bizonyosságokat adó állomásait. Talán ebből a sokrétű tapasztalat-halmazból is fakadhat, hogy az utóbbi időkben egyre több olyan előadásban láthattuk, amit „ő visz a vállán”. Mint, ahogyan Herczeg Ferenc művét, a nemrégiben alakult Déryné Társulat első előadását is.

Vidnyánszky Attila némely rendezését szemlélve, érdekes, megtermékenyítő alkotói feszültségnek lehetünk tanúi: egyrészt a színtisztán őszinte érdeklődésnek és odaadásnak, mind emberi és szakmai aspektusból, másrészt a horizont tetejéről szertenéző, némileg (ön)ironikus szemléletformálásnak, mint ahogyan legutóbb, az Operettszínházban színre vitt fölpezsdítő Csárdáskirálynőben. Különben hogyan is lehetne, hogy amíg kulturális, művészeti örökségünk egyik letéteményese az előadás, addig a vándorszínészek szekere a színpadon alig nagyobb, mint Tarpai cipellője? A Déryné Társulat előadása ígéretes kezdet, várva várt, hiánypótló vállalás, és bíztató, hogy, bár Dérynének talán még maga kellett, hogy megvarrassa-vásárolja színpadi ruháit, ez ma már közel sincs így.

Oláh Zsolt

/Kisvárdai Lapok 2021. 06. 20./

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban