Ugrás a fő tartalomra

#mindenrendbenvan




A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata a Meghatározhatatlan időre című performansszal, nyolc különálló jelenettel lepte el Kisvárda utcáit, a vándorló közönség tehát nyolcszor hét percben nézhette végig, miként működik az ember a kirakatban, abszurd csodálkozással láthattuk vissza üvegéből saját magunkat. Gyerekkortól karrierig, a mellőzött állapoton át a rejtőzködésen keresztül a láthatóságig küzdünk, és küzdünk a kilátástalanságban, hogy valami furcsa ösztönös élni akarásunkkal mégis foggal-körömmel ragaszkodjunk ahhoz és kapaszkodjunk abba, ami van, vagy abba, ami nincs, a fő, hogy láthatóvá váljunk. #mindenrendbenvan, csak ne lássák, hogy nem így van. Kirakat itt minden.

A performansz rendezője Vladimir Anton, és a kirakatszínház formáját a jelenlegi járványhelyzet ihlette, így keresve a kontaktot a közönséggel. Mégis azt gondolom, nem is feltétlenül kell ehhez a kirakatszínházi kissorozathoz (sem) világjárvány, hiszen a jelenetek önmagukban – járvány nélkül – is érvényesek, értelmezhetőek. A nyolc mini történet csak időben mini, de a hét perc lényegében egy-egy életszakasz aktuális állapotát mutatja be.

Az első történet az óvódás kisfiú története, aki természetesen szerelmes egy kislányba, ezt éppenséggel el is mondaná neki, de a környezet fojtogató hatására olyan mondatok cikáznak a kisfiú fejében, amelyek bőven elegek ahhoz, hogy eltántorítsák a szerelmi vallomástól. „Ha fiú vagy, akkor rossz vagy!”, ismételgeti…

Az óvodás kisfiú történetét már egy felnőtt férfi néhány percének kihangosítása követi: talán nem a járványnak köszönhető, hiszen réges-régi jelenség, hogy az online térben nyíltan vagyunk idegen emberek trágár és érzéketlen kommenttámadásainak kitéve, már-már észre sem vesszük, fel sem vesszük, csak valami furcsa rossz érzéssel folytatjuk tovább a napunkat, miután elolvastuk, hogy miért butaság, amit – jelen esetben – a betegséggel kapcsolatban gondolsz, érzel, tapasztalsz.

A kommenteket olvasó férfi története mellett további aprónak tűnő kis történetek váltak az utca részévé, így például egy női vallomás a próbababák kereszttüzében. Egy rendkívül megindító őszinte kis monológ arról, milyen is ő, milyen szeretne lenni, vagy éppen milyennek fogadja el saját magát. Micsoda szépség van az utóbbiban. És természetesen ott van a szerelem is: szeretni szeretne, na de nem olyan szenvedélyesen, mint a filmekben, hanem úgy igazán…

A papír kevés pedig minden jelenet szót érdemelne, de ha már színházi fesztivál, akkor ne menjünk el a színész férfi története mellett. Pusztán a véletlen műve, vagy a csillagok szerencsés együttállása, hogy mire a színész férfi kirakatához értünk, már sötétedni kezdett, a fényekkel tehát még inkább színházi hangulat teremtődött. Adott a művészember, aki éppen festi magát egy előadás előtt. Visszafogott nyugtalanság van benne, izgul, de izgatott, fél, de várja, hogy végre a színpadra léphessen, adhasson, átadhasson, segítsen, műveljen mindazért, hogy hihessen abban, hogy a közönség ebből majd megérez valamit. A színész történetének vége, hogy mire elkészül a festéssel, mire már fejben is egészen készen áll, akkor a járványhelyzet miatt lefújják az előadást. Kicsit olyan ez is, mint az élet: mire készen lennénk…

Szabó B. Eszter
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 21.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...