Hatházi András rendezőt, a csíkszeredai Csíki Játékszín Halász Péter: Gyerekünk című előadása kapcsán kérdeztük.
Halász Péter drámájának a vége, miszerint a leukémiás kisfiú túléli betegségét, ám felnőtt korára homoszexuális lesz, igen aktuálisan szólt tegnap a Zsinagógában.
A motivációm egy volt, megcsinálni a szöveget. Semmiféle aktuálpolitikai szándék nem vezérelt, az érdekelt hogyan viszonyul az átlagember a szövegben felvetett kérdésekhez akár Kisvárdán, akár Csíkszeredán, bárhol a világban. Most Magyarországon az újonnan meghozott törvény miatt máshova, a darab végére kerülhetett a hangsúly.
Egy történet elmesélésén túl a Gyerekünk című dráma a színház miértjére, egy előadás definiálására is ad izgalmas lehetőségeket. Ez a szándék vezérelte a darabválasztást?
Nincsenek előre eltervezett elképzeléseim, mit szeretnék megcsinálni. A volt igazgató, Kányádi Szilárd, mikor felkért erre a munkára, akkor Deák Katalin dramaturg javaslatára vettem kézbe Halász Péter drámáját. Mikor először elolvastam, megijedtem, mit tudok majd belőle kihozni. Többszöri olvasás után azonban már nem tűnt annyira lehetetlen vállalkozásnak. Megmutattam a látványtervezőnek, Hatházi Rebekának, akinek javaslatára az Addams Family-világ megjelenítése megindította a fantáziám, és összeállt a fejemben a kép. Elküldtem a színészeknek a szöveget, a kezdeti kétségbeesésükön a rengeteg játéklehetőség lendítette át őket. Közösen gondolkodtunk a próbafolyamat alatt, igazi Devised theatre-ként dolgoztunk (Devised theatre – gyakran kollektív alkotásnak nevezik – a színházkészítés egyik módszere, amelyben a szövegkönyv vagy az előadás szerkezete az előadó együttes együttműködő, gyakran improvizatív munkájából származik – a szerk.)
Állandó munkatársakkal dolgozik?
Kezd kialakulni az állandó munkatársaim csoportja. Nagyrészt Deák Katalin dramaturggal dolgozom. Eddig állandó látványtervezővel nem működtem közre, ám nemrég végezte el Marosvásárhelyen Rebeka lányom a látványtervező szakot, amely lefedi a díszlet-jelmez, kellék-smink megálmodását is, és a rábízott feladatokat jól vette, így most már munkatársamként tekinthetek rá.
Az előadás egy pontján megkérik a nézőket ne árulják el, ha unatkoztak, ugyanis így a támogatás megszűnése veszélyeztetheti a színházat. Ez mennyire reális probléma Csíkszeredán?
Ezen soha nem gondolkodtam. Eddig nem volt rá példa, hogy tartanunk kellett volna a támogatás megvonásától, mert nem tetszett a nézőknek a darab. Úgy tartom, játsszunk egyet, és erre vagy vevő a néző, vagy nem. A színház működése érdekel. Mit csinál a színész, milyen viszonyban áll a nézővel, azokat a helyzeteket keresem, amikkel Sztanyiszlavszkij nem tudott mit kezdeni.
Az előadás bővelkedett a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját érintő utalásokkal. Hogyan születtek ezek?
Hatházi András: Javarészt a mai próbán kerültek bele, nem láttuk értelmét például olyan előadások felsorolásának, amelyeket a nézők nem láthattak. Az előző pár nap produkcióit említettük meg, a Boldogtalanokat, a Dérynét, a Parasztoperát, amit nagyobb valószínűséggel láthatott a mi nézőnk is. Továbbá falunevet változtattunk, Somlyó helyett Ajakról érkezik be Mariska néni a mi történetünkbe. A néző így közelebbinek érzi a színházat, nem akarok múzeumot csinálni, most történik minden, erre kell reagálnunk. Az esti előadásban is hoztak a próbán nem megbeszélt reakciókat a színészek. Ha adódik egy pillanat, harapjanak rá, nézzük meg mi születik belőle, erre biztatom őket.
Táborosi Margaréta
Kisvárdai Lapok 2021. 06. 21.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése