Az Y-elágazás miliője sajátosan vajdasági. Helyspecifikus és többszörösen épít a kétnyelvűségre is, miközben nemcsak egy generációról, hanem magáról a térségről, a Vajdaságról is kritikát fogalmaz meg. Lénárd Róberttel, a dráma szerzőjével beszélgettünk.
Máskor is dolgoztál már a Tanyaszínházzal. Hogyan született meg ez a szöveg?
Puskás Zoltánt 2019-ben felkérték, hogy rendezzen a Tanyaszínházban. Határozott ötlete, kérése az volt, hogy én írjak ehhez egy generációs drámát, amihez később Klemm Dávid és Erős Ervin megalkották a zenét. Amikor drámát írok, szeretem tudni, kik alkotják a közönséget, akiket szeretek konkrétan megszólítani. A Tanyaszínház esetében szerencsére tisztában voltam ezzel, hiszen az évek során sokszor, sok minőségben megfordultam ott. A generációs kérdéssel kapcsolatban pedig fontos volt számomra, hogy a színészeket ismerve formáljam meg a helyzeteket, karaktereket.
A szövegben ugyan nincs szerzői utasítás vagy egyéb, ami ezt jelezné, az előadásban mégis szinte minden karakter tájnyelvet beszél.
A rendezővel folyamatosan egyeztettünk a szöveggel kapcsolatban, én jelenetenként küldtem azt, ami már készen volt. Amikor már volt egy alapszöveg, az olvasópróbák következtek, ahol mind együtt ültünk és gondolkodtunk, hogyan lehetne minél gördülékenyebbé tenni a sorokat. Valójában ekkor került be a tájszólás: azt láttuk, így lenne az igazi, hiszen vállaltan minden szereplő és karakter vajdasági. Mindenki a saját nyelvváltozatát beszéli, ebből is látszik, hogy ez nálunk nagyon sokféle.
A dráma erősen kötődik a Vajdasághoz és a Tanyaszínházhoz. Ennek ellenére el tudod képzelni, hogy máshol is játsszák?
Alapvetően el tudom képzelni, volt is már hasonló élményem. Két olyan szövegem van, amit egy adott társulatra írtam annak idején, amatőrként, 17-18 évesen. Ezek valahogy bekerültek az amatőr színház vérkeringésébe és sok helyen felhasználták. Ezeket mind meg is néztem. Különleges élmény azt látni, ahogyan egy szöveg önálló életre kel. Erre a drámára még nincs jelentkező, igazából nem is hiszem, hogy lehetne mondjuk Magyarországra adaptálni ebben a formájában – pontosan a számos vajdasági utalás miatt. Ez igazából rólunk és a Vajdaságról szól. Gondban is voltunk itt a fesztiválon az elhangzó szerb párbeszéd miatt, ami nálunk általában nagy nevetést vált ki a nézőkből. De ez igazából lefordíthatatlan, így végül nem nyúltunk hozzá. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a nézők „tudtak menni” a színészekkel.
Dolgozol a közeli jövőben ismét a Tanyaszínházzal?
Igen, Ödön von Horváth egy drámáját, a Kazimir és Karolinát fogom rendezni a nyáron. Az itt látott színészek közül hárman lesznek ebben benne, illetve a most másodéven végzett hallgatók. Nekik ez a karantén nagy törés volt, hiszen a színésznövendékek általában az első év végén jönnek a Tanyaszínházba. Az ottani munka az izoláció miatt általában intenzív szokott lenni, de mindig nagyon jó élmény.
Tölli Szofia
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 24.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése