Ugrás a fő tartalomra

Ismerni a közönséget, ismerni a játszókat



Az Y-elágazás miliője sajátosan vajdasági. Helyspecifikus és többszörösen épít a kétnyelvűségre is, miközben nemcsak egy generációról, hanem magáról a térségről, a Vajdaságról is kritikát fogalmaz meg. Lénárd Róberttel, a dráma szerzőjével beszélgettünk.

Máskor is dolgoztál már a Tanyaszínházzal. Hogyan született meg ez a szöveg?

Puskás Zoltánt 2019-ben felkérték, hogy rendezzen a Tanyaszínházban. Határozott ötlete, kérése az volt, hogy én írjak ehhez egy generációs drámát, amihez később Klemm Dávid és Erős Ervin megalkották a zenét. Amikor drámát írok, szeretem tudni, kik alkotják a közönséget, akiket szeretek konkrétan megszólítani. A Tanyaszínház esetében szerencsére tisztában voltam ezzel, hiszen az évek során sokszor, sok minőségben megfordultam ott. A generációs kérdéssel kapcsolatban pedig fontos volt számomra, hogy a színészeket ismerve formáljam meg a helyzeteket, karaktereket.


A szövegben ugyan nincs szerzői utasítás vagy egyéb, ami ezt jelezné, az előadásban mégis szinte minden karakter tájnyelvet beszél.

A rendezővel folyamatosan egyeztettünk a szöveggel kapcsolatban, én jelenetenként küldtem azt, ami már készen volt. Amikor már volt egy alapszöveg, az olvasópróbák következtek, ahol mind együtt ültünk és gondolkodtunk, hogyan lehetne minél gördülékenyebbé tenni a sorokat. Valójában ekkor került be a tájszólás: azt láttuk, így lenne az igazi, hiszen vállaltan minden szereplő és karakter vajdasági. Mindenki a saját nyelvváltozatát beszéli, ebből is látszik, hogy ez nálunk nagyon sokféle.


A dráma erősen kötődik a Vajdasághoz és a Tanyaszínházhoz. Ennek ellenére el tudod képzelni, hogy máshol is játsszák?

Alapvetően el tudom képzelni, volt is már hasonló élményem. Két olyan szövegem van, amit egy adott társulatra írtam annak idején, amatőrként, 17-18 évesen. Ezek valahogy bekerültek az amatőr színház vérkeringésébe és sok helyen felhasználták. Ezeket mind meg is néztem. Különleges élmény azt látni, ahogyan egy szöveg önálló életre kel. Erre a drámára még nincs jelentkező, igazából nem is hiszem, hogy lehetne mondjuk Magyarországra adaptálni ebben a formájában – pontosan a számos vajdasági utalás miatt. Ez igazából rólunk és a Vajdaságról szól. Gondban is voltunk itt a fesztiválon az elhangzó szerb párbeszéd miatt, ami nálunk általában nagy nevetést vált ki a nézőkből. De ez igazából lefordíthatatlan, így végül nem nyúltunk hozzá. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a nézők „tudtak menni” a színészekkel.

Dolgozol a közeli jövőben ismét a Tanyaszínházzal?

Igen, Ödön von Horváth egy drámáját, a Kazimir és Karolinát fogom rendezni a nyáron. Az itt látott színészek közül hárman lesznek ebben benne, illetve a most másodéven végzett hallgatók. Nekik ez a karantén nagy törés volt, hiszen a színésznövendékek általában az első év végén jönnek a Tanyaszínházba. Az ottani munka az izoláció miatt általában intenzív szokott lenni, de mindig nagyon jó élmény.

Tölli Szofia
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 24.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...