„Ilyenkor a színész kicsit kevesebbet alszik”

Kis Domonkos Márk nem kizárólag színész: fesztiválszervezőként és a Déryné Művészeti Nonprofit Kft. (vagyis a Déryné Program) igazgatójaként is sokan ismerhetik. Kisvárdán az Emigránsok egyik szereplőjeként volt jelen az idén.

Hogyan lettél fesztiválszervező?

Láttam egy interjút a tévében, ahol a kulturális államtitkár arról beszélt, hogy nincs nemzetközi színházi fesztivál Magyarországon. Mondtam magamnak, akkor én majd csinálok! Pár éjszakát gondolkodtam, majd elkezdtem szervezni – akkor 26 éves voltam. Dolgoztam, hogy legyen forrás is a V4 fesztiválra, közben pedig elkezdődtek a Váci Dunakanyar Színház előkészületei. Nagyon sok munka volt vele: az épülettel, a költségvetéssel, a csapatépítéssel. De hát az őrült talál maga mellé más őrülteket. Nekem három célom volt, amit meg szerettem volna valósítani. Először is, hogy legyen felújítva az épület, legyen kiemelt státuszú és legyen saját társulata. A kettőből hármat sikerült megvalósítani.

Mi a Déryné Program célja, miben rejlik az igazgató feladata?

Nem kisebb a célunk, mint eljutni a legkisebb településekre is, beteljesítve mottónkat: színház mindenkinek! Négy alprogramunk van: az Országjárás, amelyben a kőszínházak jelentkezését várjuk. A másik a Barangoló, ahová főként fiatal és kőszínházon kívüli társulások jelentkezését várjuk. Itt van egy-egy mentor, aki végigkíséri a munkát a kezdetektől a bemutatóig, amely során próbahelyet, költségvetést biztosítunk az alkotóknak. A harmadik a Vándorszínház alprogram, amivel főként az egyetemistákat szerettük volna megszólítani, de a pandémia miatt ezt egy kicsit át kellett gondolnunk. Negyedik alprogramunkként létrejött egy tizenöt fős társulat, amely úgy működik, mint egy kőszínházi csapat. A különbség az, hogy a bemutatót követően vándorlunk, és mindenhol játsszuk az adott előadást.

A vezetői-szervezői feladatok mellett színészként is aktív vagy, és rendezel is. Hogyan lehet összeegyeztetni mindezt?

Kerényi annak idején azt mondta: ilyenkor a színész kicsit kevesebbet alszik. Ezekben az időszakokban tehát kevesebbet alszom – most egyébként ilyen időszak van. Az a titka, hogy amikor valamit csinál az ember, akkor csak azzal az eggyel foglalkozik és minden egyebet letesz arra az időre. A család is erre tanít. Van két gyermekem, és amikor hazamegyek, akkor csak velük vagyok. A Jóisten mindenhez ad erőt. Ha ez a kapcsolat megvan, és mindent ezért csinálunk, az ő dicsőségére, akkor azt gondolom, hogy mindenhez ad erőt. Nem is bírnám ki, ha nem lenne ennyi minden. Fontos, hogy legyen egy lelki háttér, ami a teremtőnkkel való viszonyunk és a család. És a csapatom, akikről tudom, hogy tökéletesen végzik a munkájukat, akikről tudom, hogy a nap végén mindig kész vannak a munkával. A feleségem kellőképpen őrült hozzám. A kezdetektől fogva tudta, milyen fontos helyet foglal el a színház a szívemben. Sok logisztika és kevés alvás. Ez a titok.

Keresztes Ágnes
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 23.