Ugrás a fő tartalomra

„Érdekes színfoltja ez a színházi életnek”



A székelyudvarhelyiek a Meghatározatlan időre című kirakatszínházi előadással járulnak hozzá az idei fesztiválprogramhoz. Nagy Pált, a Tomcsa Sándor Színház igazgatóját, a szokatlan formaválasztásról és annak motivációjáról kérdeztük.

Udvarhelyen mi a járványtól függetlenül, úgy terveztük meg, hogy lehetőleg minden a helyén legyen. Ha lehet, csináljuk, ha pedig nem, akkor nem, és természetesen nem is tudtuk előadásokat tartani, ezért majdnem az egész évadot átpakoltuk a következőre. Az így, hirtelen keletkezett lyukakat valamivel be kellett tömni. Még tavaly decemberben, egy közös gondolkozás végeredményeként született meg a kirakatszínház. Akkor elkezdtük az elméleti részét kitalálni, aztán januárban fokozatosan megvalósítani. Anton Vladimir, bukaresti rendezőt kértük fel, hogy a gondolatunkat ültesse gyakorlatba is. Minden színésszel külön foglalkozott, segített azokat a személyes történeteken alapuló gondolatokat – amit a vírus és a bezártság okozott – kifejezésre juttatni a kirakatokban a színészeink által. Idén ezzel jöttünk Kisvárdára, olyan előadást, amivel versenyre jelentkezzünk, sajnos – a sok halasztgatás miatt – nem tudtunk előkapni. Ha a járvány úgyis mindenre rányomja a bélyegét, akkor ebbe a folyamatba, mi ezzel a színfolttal szállunk be.

Hogy illesztettétek be ezt a koncepciót Udvarhelyre?

Kisváros Udvarhely. Megnéztük az általunk legideálisabbnak tartott üzlethelyiségeket, a tulajok együttműködőek voltak, könnyű volt megszervezni. Évek óta igyekszünk kimozdulni a kőszínházból a városba, vannak kocsmaszínházi, osztálytermi előadásaink is. Ha kimegyünk az emberek közé, az segít abban, hogy akik egyébként idegenkednek a színháztól, kedvet kapjanak és bejöjjenek, amire volt is példa. Meg nem hirdettük, mert télen még nálunk is létszámkorlátozás volt. Ha egy járókelő jött, megállt, megnézte, és általában mindig csatlakoztak mások is. Úgy terveztük meg, hogy könnyen, szinte bárhova applikálható legyen. Ha meghívnak valahova, biztosan találunk 2-3 olyan helyszínt, ahova be tudjuk szerelni az előadásokat.

A járványnak túlnyomórészt negatív hozadékai voltak. Ennek ellenére, látsz benne valami pozitívumot?

Nekünk hozott pozitív dolgokat is, hiszen hiába volt jól megálmodott évadunk, a kreativitásunkat kellett igénybe vennünk. Nem akartuk túlzásba vinni az online szereplést, azokat – az élő, színészeket is megdolgoztató munkákkal szemben – pótcselekvésnek éreztük. Ezért csináltunk kirakatszínházat, ezért csináltunk egy Beckett rövidek című színházas-filmes kombinációt. Azt érezzük, a járvány okozta útkereséseink eredményesek voltak, ezt a kisvárdai meghívó is bizonyítja. Érdekes színfoltja ez a színházi életnek, és ennek köszönhetően itt is meg tudjuk villantani, hogy a színház mennyire kreatív tud lenni és mennyire képes reagálni a mindennapi kihívásokra.

Both Gréta
Kisvárdai Lapok 2021. 06. 20.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...