A székelyudvarhelyiek a Meghatározatlan időre című kirakatszínházi előadással járulnak hozzá az idei fesztiválprogramhoz. Nagy Pált, a Tomcsa Sándor Színház igazgatóját, a szokatlan formaválasztásról és annak motivációjáról kérdeztük.
Udvarhelyen mi a járványtól függetlenül, úgy terveztük meg, hogy lehetőleg minden a helyén legyen. Ha lehet, csináljuk, ha pedig nem, akkor nem, és természetesen nem is tudtuk előadásokat tartani, ezért majdnem az egész évadot átpakoltuk a következőre. Az így, hirtelen keletkezett lyukakat valamivel be kellett tömni. Még tavaly decemberben, egy közös gondolkozás végeredményeként született meg a kirakatszínház. Akkor elkezdtük az elméleti részét kitalálni, aztán januárban fokozatosan megvalósítani. Anton Vladimir, bukaresti rendezőt kértük fel, hogy a gondolatunkat ültesse gyakorlatba is. Minden színésszel külön foglalkozott, segített azokat a személyes történeteken alapuló gondolatokat – amit a vírus és a bezártság okozott – kifejezésre juttatni a kirakatokban a színészeink által. Idén ezzel jöttünk Kisvárdára, olyan előadást, amivel versenyre jelentkezzünk, sajnos – a sok halasztgatás miatt – nem tudtunk előkapni. Ha a járvány úgyis mindenre rányomja a bélyegét, akkor ebbe a folyamatba, mi ezzel a színfolttal szállunk be.
Hogy illesztettétek be ezt a koncepciót Udvarhelyre?
Kisváros Udvarhely. Megnéztük az általunk legideálisabbnak tartott üzlethelyiségeket, a tulajok együttműködőek voltak, könnyű volt megszervezni. Évek óta igyekszünk kimozdulni a kőszínházból a városba, vannak kocsmaszínházi, osztálytermi előadásaink is. Ha kimegyünk az emberek közé, az segít abban, hogy akik egyébként idegenkednek a színháztól, kedvet kapjanak és bejöjjenek, amire volt is példa. Meg nem hirdettük, mert télen még nálunk is létszámkorlátozás volt. Ha egy járókelő jött, megállt, megnézte, és általában mindig csatlakoztak mások is. Úgy terveztük meg, hogy könnyen, szinte bárhova applikálható legyen. Ha meghívnak valahova, biztosan találunk 2-3 olyan helyszínt, ahova be tudjuk szerelni az előadásokat.
A járványnak túlnyomórészt negatív hozadékai voltak. Ennek ellenére, látsz benne valami pozitívumot?
Nekünk hozott pozitív dolgokat is, hiszen hiába volt jól megálmodott évadunk, a kreativitásunkat kellett igénybe vennünk. Nem akartuk túlzásba vinni az online szereplést, azokat – az élő, színészeket is megdolgoztató munkákkal szemben – pótcselekvésnek éreztük. Ezért csináltunk kirakatszínházat, ezért csináltunk egy Beckett rövidek című színházas-filmes kombinációt. Azt érezzük, a járvány okozta útkereséseink eredményesek voltak, ezt a kisvárdai meghívó is bizonyítja. Érdekes színfoltja ez a színházi életnek, és ennek köszönhetően itt is meg tudjuk villantani, hogy a színház mennyire kreatív tud lenni és mennyire képes reagálni a mindennapi kihívásokra.
Both Gréta
Kisvárdai Lapok 2021. 06. 20.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése