Ugrás a fő tartalomra

Bőröndbe csomagolt emlékszilánkok



A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Ez a gyerek című előadása után Orosz Ibolyával beszélgettünk, aki nem csak játszóként, hanem díszlettervezőként is részt vett a produkcióban.

A színpadkép rendkívül összetett, mindennek megvan a maga helye és funkciója. Sok időt vett igénybe a díszlet kigondolása?

Az előadás a karantén ideje alatt készült, így kivételesen sokkal több időnk volt elkészíteni mindent. A téma már régóta foglalkoztatta a társulatot, és mostanra érett meg mindenkiben. Sok személyes kapcsolódásunk van ehhez, vagy saját gyerekeink, vagy éppen szüleink miatt.

Az állomás ötlete adott volt az alapműben?

Nem, ezek teljesen különálló történetek olyan emberekkel, akik igazából nem találkoznak. Ki kellett tehát találni, mi lehet számukra a közös találkozópont, s ez a találkozó milyen körülmények között történhet. Meg kellett keresnünk azt a teret, ahol ez az egész megszülethet. Innen már adta magát a pályaudvar motívuma, hiszen az élet is egy nagy utazás. Valaki úton van, valaki megérkezik, valaki el sem indul.

Mi ihlette a díszletelemeket? Mély benyomást kelthetett a nézőkben a mindig átalakuló, újabb és újabb bőröndöket rejtő poggyászmegőrző.

A jelenetek valójában álomképek – valaki emlékezik, valaki pedig már nincs is közöttünk, csak még nem tudják őt elengedni. A videós részek is azt próbálták hangsúlyozni, mi az, ami megmarad az életünkből, és mi az, ami elillan. Ha emlékezünk, akkor valami olyasmi történik, mint Tarkovszkijnál: csak az összetört tükör szilánkjaiból próbálom összerakni az életemet. Nem konkrét eseményekre emlékszem, hanem általában emlékszem az anyámra, a gyerekemre. Fontos egy-egy pillanat, szagok, illatok. A csomagmegőrző valójában a saját emlékeinket rejti. Azt próbáltuk felderíteni, mi van a csomagunkban, mi van a csomagmegőrző ajtajai mögött?

Lehet ezt egyfajta terápiás folyamatnak nevezni?

Az előadás egy kicsit terápia is volt, igen. Én azért szerettem nagyon, mert jó volt végre arról beszélni, ami engem is foglalkoztat, ami nekem is fáj. Könnyebb azt vizsgálni, amit én is ugyanúgy megélek, mint ahogyan a szövegben van.

A díszlet nem csak nagy, hanem sok kisebb darabból is áll. Voltak már más fesztiválon, nehéz az előadást utaztani?

Ez volt az első alkalom, hogy utaztunk vele. De beneveztünk az összukrajnai GRA – Great Real Art színházi fesztiválra, és bejutottunk a döntőbe. Számunkra ez nagyon fontos – kisebbségi színházként a negyven milliós Ukrajnában a legjobb öt produkció közé kerültünk, ami nem könnyű. Ide videós anyagot kellett küldeni, illetve a bírálók látogattak el hozzánk. A hónap végén derül ki a GRA nemzetközi zsűrijének döntése arról, hogy díjazottak leszünk-e a megmérettetés utolsó, kijevi fordulóján.


Tölli Szofia
Fotók:
Nyitókép: részlet az előadásból
Cikkben: Orosz Ibolya, színésznő, az előadás díszlettervezője
Kisvárdai Lapok 2021. 06. 20.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...