Ugrás a fő tartalomra

„A színház az színház”


Az Aradi Kamaraszínház és a Szegedi Pinceszínház Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című produkciója idén számos fesztiválra utazik, valamint a Déryné programban is részt vesz. Az előadás keletkezési körülményeiről a rendezővel, Tapasztó Ernővel beszélgettünk.

Kifejezetten a Déryné program miatt esett a választás Csokonai drámájára?

Habár a Déryné programba pályáztunk ezzel és a Vitéz László című előadásunkkal is, Csokonai darabját már régóta meg akartuk csinálni. Az volt az alapkoncepció, hogy ugyanabban a keretben, díszletben és ugyanazzal a csapattal tudjuk megvalósítani mind a két élőszereplős-bábos előadást. A Karnyónét az első modern drámaként értelmezem: kicsit barokk, kicsit rokokó, kicsit Ionesco. Rengeteg abszurd színházi elemet tartalmaz – már ha lehet abszurd színházról beszélni, hiszen a színház az színház és kész.

A korlátozások feloldásával más fesztiválokra is el tud jutni a társulat?

A tavalyi év után szerencsére most ismét utazhatunk. Jövő héten Nagybányára megyünk az Atelier Színházi Fesztiválra, ami Románia legrégebbi nemzetközi színházi fesztiválja. Ezen kívül több meghívásunk is van. De nem csak a Karnyónét visszük, hanem a korábban Kisvárdán is szereplő Rosencrantz és Guildenstern halott című előadással is utazni fogunk, amivel a járványhelyzet miatt sok rendezvény maradt el. Nagyon örülök, hogy a bezártság után sok emberhez eljuthatunk.


Hogyan viszonyultak a színészek a részben élőszereplős, részben bábos játékmódhoz? Hogyan zajlottak a próbák?

Nem volt nehéz dolgom, mert ezek az emberek, a játszók nagyon szeretik egymást. Nagyon jó barátok vagyunk, és nem csak együtt dolgozunk, hanem a szabadidőnket is szeretjük együtt tölteni – együtt csináltuk az előadást is. A pandémia alatt kicsit több időnk volt a munkára és nyugodtan tudtunk dolgozni. Amikor már erre mód volt, Éder Enikővel minden nap átjártunk Aradról Szegedre. Az egyetlen hátránya az volt a dolognak, hogy nem volt egy adott dátum, amit kitűzhettünk volna magunknak. Egy bemutató, ameddig készen kell lenni. Igazából végig a Pinceszínházban alkottunk, s itt az elmúlt egy év alatt több előadás is született.

Az előadás reflektál Csokonai korának miliőjére, még ha ez sokszor komikus színt is kap.

Nem hiszem, hogy jobb szerzők lennénk, mint Csokonai. Nekünk bele kell látni az agyába ahhoz, hogy megláthassuk, mi volt ott. Kortársunkká kell tenni őt, nem pedig meggyilkolni azt, amit ő írt. Nyilván a dinamikához szükséges például az, hogy az akkori poénokat aktualizáljuk, de az alapokon nem akartunk változtatni.

Milyen koprodukciókat láthatunk a jövőben a Pinceszínházzal közösen?

Látható lesz a következő évadban egy Tolsztoj-darab, ami már igazából kész van, de a közönség még nem látta, és az Amadeus is.


Tölli Szofia
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 22.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...