Az Aradi Kamaraszínház és a Szegedi Pinceszínház Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című produkciója idén számos fesztiválra utazik, valamint a Déryné programban is részt vesz. Az előadás keletkezési körülményeiről a rendezővel, Tapasztó Ernővel beszélgettünk.
Kifejezetten a Déryné program miatt esett a választás Csokonai drámájára?
Habár a Déryné programba pályáztunk ezzel és a Vitéz László című előadásunkkal is, Csokonai darabját már régóta meg akartuk csinálni. Az volt az alapkoncepció, hogy ugyanabban a keretben, díszletben és ugyanazzal a csapattal tudjuk megvalósítani mind a két élőszereplős-bábos előadást. A Karnyónét az első modern drámaként értelmezem: kicsit barokk, kicsit rokokó, kicsit Ionesco. Rengeteg abszurd színházi elemet tartalmaz – már ha lehet abszurd színházról beszélni, hiszen a színház az színház és kész.
A korlátozások feloldásával más fesztiválokra is el tud jutni a társulat?
A tavalyi év után szerencsére most ismét utazhatunk. Jövő héten Nagybányára megyünk az Atelier Színházi Fesztiválra, ami Románia legrégebbi nemzetközi színházi fesztiválja. Ezen kívül több meghívásunk is van. De nem csak a Karnyónét visszük, hanem a korábban Kisvárdán is szereplő Rosencrantz és Guildenstern halott című előadással is utazni fogunk, amivel a járványhelyzet miatt sok rendezvény maradt el. Nagyon örülök, hogy a bezártság után sok emberhez eljuthatunk.
Hogyan viszonyultak a színészek a részben élőszereplős, részben bábos játékmódhoz? Hogyan zajlottak a próbák?
Nem volt nehéz dolgom, mert ezek az emberek, a játszók nagyon szeretik egymást. Nagyon jó barátok vagyunk, és nem csak együtt dolgozunk, hanem a szabadidőnket is szeretjük együtt tölteni – együtt csináltuk az előadást is. A pandémia alatt kicsit több időnk volt a munkára és nyugodtan tudtunk dolgozni. Amikor már erre mód volt, Éder Enikővel minden nap átjártunk Aradról Szegedre. Az egyetlen hátránya az volt a dolognak, hogy nem volt egy adott dátum, amit kitűzhettünk volna magunknak. Egy bemutató, ameddig készen kell lenni. Igazából végig a Pinceszínházban alkottunk, s itt az elmúlt egy év alatt több előadás is született.
Az előadás reflektál Csokonai korának miliőjére, még ha ez sokszor komikus színt is kap.
Nem hiszem, hogy jobb szerzők lennénk, mint Csokonai. Nekünk bele kell látni az agyába ahhoz, hogy megláthassuk, mi volt ott. Kortársunkká kell tenni őt, nem pedig meggyilkolni azt, amit ő írt. Nyilván a dinamikához szükséges például az, hogy az akkori poénokat aktualizáljuk, de az alapokon nem akartunk változtatni.
Milyen koprodukciókat láthatunk a jövőben a Pinceszínházzal közösen?
Látható lesz a következő évadban egy Tolsztoj-darab, ami már igazából kész van, de a közönség még nem látta, és az Amadeus is.
Tölli Szofia
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 22.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése