Kómában fekszik Nóra közvetlen mellettünk, ahogy bemegyünk a zsinagógába, az előadás helyszínére. Mint egy kiállítási tárgyat, megbámulhatjuk kiterítve. Dermesztő. Valószínűleg nem véletlenül van inkubátorszerű „instrumentumban”, hiszen Ibsen darabjának eredeti címe Babaház. Sokáig csaknem a csecsemőkéhez közelítő, öntudatlan létállapotban tartotta a férje. A Nóra-előadásokban rendszerint berendeznek egy lakályos otthont, amiben akár szeretetteljesen, kényelmesen is lehetne élni. Így volt ez például a Vígszínházban, vagy legutóbb a Katonában is. Most viszont a Kolozsvári Állami Magyar Színház meglehetősen ütős produkciójában, a stúdiószínpadot is leszűkíti Rancz András látványtervező. Átlátszó, plexi kreclit kreál a szereplőknek, jelképesen is megjelenítve korlátozott mozgásterüket, a fullasztó légkört. Erre a börtönként is felfogható alkalmatosságra vibráló, nagyon is felismerhető ábrákat, vagy éppen szürreális fényeket vetítenek, melyek megindíthatják az asszociációk sorát. Erős hanghatásokat alkalmaznak, a jelenetek alatt gyakran nem is diszkrét, hanem hangos, olykor egyenesen üvöltő zene szól.
Sehol nincs Ibsen korának látszólagos nyugalma. Ez demonstratívan is a zaklatott, idegbetegségekkel küzdő XXI. század, ahol csaknem mindenki a pénzre hajt. Érdekemberek dáridóját látjuk, akik a mammonná váló pénzért bármire képesek. A hazugság alapjárat. Barát, házastárs hosszú távú átverése természetes. A boldog élet imitálása mindennapos. Pethő Anikó a címszerepben eljátssza a naivat, aki azért – igaz, a férje megmentése érdekében – éppen elhunyt apja nevét kanyarítja oda aláírásként egy fontos szerződésre. Föl se fogja igazán, hogy ez bűn. De aztán „jóakarója”, aki amúgy kívánja őt – Krogstad ügyvéd, Váta Lóránd megszemélyesítésében –, zsarolni kezdi. Nóra, hogy elkerülje a lebukást, a férje előtti megszégyenülést, lehúzza a férfi nadrágját, alsónadrágját, és „szolgáltatni” akar. Ebben a darabban szokatlanul durva, lidércesen hátborzongató ez a jelenet. A kiszolgáltatottság megtestesülése. A befejezés előtt lesz még párja, amikor Nóra már öntudatra ébred, eldönti, hogy ott hagy csapot, papot, távozik a házból, a férje testi erővel vissza akarja tartani, és csaknem megerőszakolja. Bodolai Balázs kifelé a disztingváltság látszatát fölöttébb őrző bankigazgatója ekkor kétségbeesett, otromba tahó. Úgy gondolja, hogy ez még jár neki. De a ház barátja, a halálos beteg dr. Rank, Viola Gábor alakításában, is sebes erőszakossággal rántja magához Nórát, már-már ő is leteperi. Innen tényleg menekülni kell. Nagy elánnal nekiindul. Hátul még a díszletfalat is áttöri, belerohan a messzeségbe. Kérdés, van-e hová mennie? Netán az egész világ hasonlatos ahhoz, amitől távolodni igyekszik?
Botond Nagy fantáziadúsan, markáns eredetiséggel rendezte a jelentős előadást.
Bóta Gábor
Kisvárdai Lapok, 2021. 06. 23.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése