Ugrás a fő tartalomra

Új kulturális impulzusok


Két koprodukciós előadással vendégeskedik a Soproni Petőfi Színház idén Kisvárdán, a Csallóközi Csavar Színházzal közös Peer Gynt, és a Zentai Magyar Kamaraszínházzal, illetve a marosvásárhelyi Spectrum Színházzal együtt létrehozott Római karnevál is szerepel a versenyprogramban. Pataki András igazgatót először a teátrum jelenlegi helyzetéről kérdeztük. 

Az évadunkat jelentősen átírta a pandémia, két előadásunkat egyáltalán nem tudtuk bemutatni, a Stabat Mater című táncművet (aminek Alekszej Batrakov és Demcsák Ottó a koreográfusa) elhalasztottuk és A padlás című musicalt is, ezeket terveink szerint a következő szezonban játsszuk majd. Az egyetlen szerencsénk, hogy a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház, mint helyszín, olyan lehetőség, ami megkönnyítette a nézőkkel való kapcsolattartást ebben a nehéz időszakban: nagyszabású gálát mutattunk be itt nekik, és augusztus közepére a bérletes „tartozásainkat” is leróttuk. Játszani fogjuk folyamatosan a Zentai Magyar Kamaraszínházzal és a marosvásárhelyi Spectrum Színházzal közös produkciónkat, Hubay Miklós Római karneválját, ami Lánczy Maritnak, a Nemzeti Színház művészének állít emléket, akit az ötvenes években meghurcoltak. Ráadásul olyan fantasztikus színésznővel, Farkas Ibolyával a főszerepben, aki immár a 61. évadát kezdi a pályáján. Nagy öröm, hogy a sikeres zentai és marosvásárhelyi bemutatkozások után harmincötös szériában játszhatjuk majd ezt a soproni színházban is. Készül még Csiszár Imre rendezésében Németh László Széchenyi című drámája is, Széles Tamás és Kovács Frigyes főszereplésével.

Elég sok koprodukciós előadást készít a soproni színház. Ez miért fontos a teátrumnak?

Küldetésünknek érezzük, hogy a határon átnyúló együttműködéseket erősítsük, de országon belüli partnerekkel is készítünk együtt előadásokat. Azt gondolom, hogy a gazdasági előnyökön túl, minden ilyen kulturális egymásra találás, vagy összeadódás növeli, sőt, meghatványozza a produkciók értékét. A más műhelyekkel való találkozás mindig új kulturális impulzusokat hoz.

A Peer Gynt nagyon komplex előadás, technikailag is. Mennyire lesz nehéz átültetni a kisvárdai térbe?

Kisvárdán már évek óta téma ez, hogy hogyan nem lehet megvalósítani ott előadásokat. A Peer Gynt sem pontosan olyan lesz, mint otthon, forgót viszünk, átalakítjuk arra a térre, rengeteg műszaki kihívásnak kell megfeleljünk. Ugyanakkor úgy gondolom, nem erről kell szólnia az ottlétünknek. Sokkal inkább arról, hogy találkozni tudjanak magyarországi és határon túli művészek, társulatok, hiszen nagyon inspirálóak ezek a szakmai találkozások. Több mint harmincadjára történik meg a fesztivál, ez már történelem. Az én emlékezetemben is felkavaró emlékeket idéz, ha visszagondolok a kilencvenes évek közepére, amikor fiatalon itt néztem például Vlad Mugur valamelyik előadását. Évtizedekkel ezelőtti élmények kavalkádja jön elő mindig, ha Kisvárdára jövök.

Ungvári Judit 

Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 24. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...