Ugrás a fő tartalomra

Ötödik nekifutás

Egyszer volt, hol nem volt, talán az Óperenciás tengeren is túl, hogy műtét közben villám csapott a kórházat árammal ellátó trafóházba. A beteg feltárt hasa sötétbe borult. Utóbb azt mondták, azért nem váltott automatikusan akkumulátorra a hálózat, mert az összekötő huzalt elrágta az egér. Kísértenek körünkben a drótrágó egerek, mint a Covid-19, s alighanem cseppfertőzéssel szaporodnak azok is.

Szépen indult a művészeti tanácsadói megbízatásom ötödik évada. Soha eddig ilyen változatos előadás-kínálattal nem találkoztam, mint most. Soha ekkora megmutatkozási vágyat nem éreztem az elszakított nemzetrészeink társulataiban, mint most. Semmi fanyalgás, magakéretés, elzárkózás a részvételtől – egyöntetű lelkesedés.

Aztán jött a derűmre a ború, a balsors menetrendje szerint. Március 9-én még megnéztem az újvidéki akadémisták vizsgadarabját, de a végén már várt bennünket a művészklubban a hír, hogy másnaptól tilos előadásokat tartani. Utóbb, így külön értelmet nyert a társulatok számára a kisvárdai meghívás, hiszen otthon lakat van azóta is a színházépületeken, s legfeljebb a parkokban, egymástól méterekre szétszórt közönség előtt tudnak játszani. Vagy ott sem. A fesztivál tavalyi győztese, a Vajdasági Tanyaszínház nyári turnéját törölni kellett, ezért össze sem álltak idénre. A legkevésbé fertőzött vidékről, Székelyföldről azért nem indulhattak útnak a színháziak, mert az előírt kétszeri tesztvizsgálatokhoz a környékbeli kórházakban hiányzik a kapacitás.

A távolmaradók veszteséget jelentenek, a pótlásukra meghívottak azonban új színt hoznak a versenyprogramba – köszönet a vállalkozásukért! Nem lesz csonka a fesztivál, s nem szakad meg a vérfrissítés, a közönségfiatalítás folyamata sem: immár három workshop szolgálja az ifjabb nemzedék beavatását a színjátszás, az előadás-elemzés titkaiba-fortélyaiba.

Itt lesz Szabadkáról a rajzfilm-emlékeink Gusztávja és Újvidékről Anna Karenina: Beregszászból Esze Tamás, a veszett brigadéros: Marosvásárhelyről az a magyar tanárnő, aki diliházba kerül, amiért nem lesz besúgó, és Kassáról az a magyar lány, aki elindul reggel az egyetemre, de nem érkezik meg, mert útközben valakik megverik. És próbálunk lazítani: Lili bárónő, A gyöngyhajú lány balladája, Kaktuszvirág. Tartalmas időtöltést kívánok – Mindenkinek! 

Balogh Tibor, művészeti tanácsadó

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...