Ősi kérdés: felépíteni a családi fészket, vagy megváltani a világot?

1978-ban született Dunaszerdahelyen, 2003-ban szerzett diplomát a Pozsonyi Színművészeti Egyetemen. A nagyközönség a kassai Thália Színház és a Komáromi Jókai Színház előadásaiban is láthatta. Feleségével, Kiss Szilviával 2007-ben létrehozták a felvidéki Csavar Színházat. 2009-től a Soproni Petőfi Színház előadásaiban is színpadra lép, 2015-ben pedig elnyerte a Dosky-díjat, amit sokan a szlovákiai színházi élet Oscar-díjaként definiálnak. Gál Tamás Jászai Mari-díjas színművésszel Pataki Andrással kialakult szakmai kapcsolatáról, Peer Gynt kirekesztettségéről, és a fokozott nézői figyelemről is beszélgettünk.

A Soproni Petőfi Színház és a felvidéki Csavar Színház koprodukciójában a címszerepet játszod, azonban nem ez az első együttműködésed a soproni teátrummal. Hogyan indult a két színház kapcsolata?

Pataki András igazgatóval, az előadás rendezőjével több, mint húsz éve ismerjük egymást. Korábban különböző szavalóversenyeken zsűrizett és amikor az alternatív színház világa felé fordultam, akkor is figyelemmel követte a pályám: megosztotta velem az észrevételeit és ellátott tanácsokkal, ami tulajdonképpen szintén közös munkának tekinthető. A Soproni Petőfi Színház, a Csallóközi Csavar Színház, a Mikházi Csűrszínház, a Forrás Színház és a Malom Színház koprodukciójában 2018-ban bemutattuk az azóta is töretlen sikerrel futó Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című előadást – szintén András színrevitelében –, a Peer Gynttel pedig kiteljesedni látszik a kettőnk közötti szakmai kapcsolat.

Pataki András egyszer már színpadra állította a darabot, 2019 őszén, azonban másodszor is ehhez a remekműhöz nyúlt. Úgy tudom, hogy a rendező benned látta meg az ibseni antihőst, és ebből fakadóan esett a választása ismét a Peer Gyntre. Hogyan fogalmaznád meg a szerep gondolatainak és érzelmeinek az esszenciáját?

Peer Gynt fejlődéstörténete végig járja az ember életének minden lehetséges stációját: a fiatal, bohó, tomboló énjét, a több asszony szerelméből fakadó csalfaság érzetét, egy kapcsolat beteljesületlenségének felismerését, a hatalom megszerzését, a meggazdagodást, majd a vagyon eltékozlását, és végül, elesettként és kirekesztettként az elveszett életre való rádöbbenést. Mindenen átmegy: megkapja a bűnt és a bűnhődést is, hogy végül a Mennyország és a Purgatórium között félúton tengődjön, mert egyik helyre sem kell. Ősi kérdés: otthon maradni, és felépíteni a családi fészket a szép élet reményében, vagy megváltani a világot?... Peer Gyntből nem született volna dráma, ha az előbbit választja.

Oláh Zsolt

Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 24. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla