Legyenek végtelenül nyitottak és befogadók | Beszélgetés Gál Tamással

A Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiválján augusztus 23-án vasárnap, 17:30 órától, a Művészetek Házában látható Henrik Ibsen Peer Gynt című drámai költeménye. A Soproni Petőfi Színház és a felvidéki Csavar Színház koprodukciójában Ön a címszerepet játssza, azonban a soproni teátrummal már nem először működnek együtt. Hogyan indult a két színház kapcsolata?

Pataki András igazgatóval, az előadás rendezőjével több, mint húsz éve ismerjük egymást. Korábban különböző szavalóversenyeken zsűrizett és amikor az alternatív színház világa felé fordultam, akkor is figyelemmel követte a pályám: megosztotta velem az észrevételeit és ellátott tanácsokkal, ami tulajdonképpen szintén közös munkának tekinthető. A Soproni Petőfi Színház, a Csallóközi Csavar Színház, a Mikházi Csűrszínház, a Forrás Színház és A Malom Színház koprodukciójában 2018-ban bemutattuk az azóta is töretlen sikerrel futó Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című előadást – szintén András színrevitelében –, a Peer Gynttel pedig kiteljesedni látszik a kettőnk közötti szakmai kapcsolat.

Pataki András egyszer már színpadra állította a darabot, 2019 őszén azonban másodszor is az egyetemes drámairodalom remekművéhez nyúlt. Úgy tudom, hogy a rendező Önben látta meg az ibseni antihőst, és ebből fakadóan esett a választása ismét a Peer Gyntre. Hogyan fogalmazná meg a szerep gondolatainak és érzelmeinek az esszenciáját?

Peer Gynt fejlődéstörténete végig járja az ember életének minden lehetséges stációját: a fiatal, bohó, tomboló énjét, a több asszony szerelméből fakadó csalfaság érzetét, egy kapcsolat beteljesületlenségének felismerését, a hatalom megszerzését, a meggazdagodást, majd a vagyon eltékozlását és végül elesettként és kirekesztettként az elveszett életre való rádöbbenést. Mindenen átmegy: megkapja a bűnt és a bűnhődést is, hogy végül a Mennyország és a Purgatórium között félúton tengődjön, mert egyik helyre sem kell. Ősi kérdés: otthon maradni, és felépíteni a családi fészket a szép élet reményében, vagy megváltani a világot?... Peer Gyntből nem született volna dráma, ha az előbbit választja.

Hogyan ajánlja a kisvárdai nézők számára az előadást?

Vannak olyan darabok, amikre oda kell figyelnie a közönségnek, és a Peer Gynt feltételezi a figyelmet. Azt ajánlom, hogy legyenek végtelenül nyitottak és befogadók, és próbálják megkeresni az előadásban önmagukat.

Az interjút Oláh Zsolt készítette.