Ugrás a fő tartalomra

Kurucos diszharmónia



Összetett színházi víziót láthatott a közönség a Kárpátaljai Megyei Magyar Dráma Színházi és a Kárpátalja Néptáncegyüttes koprodukciójában. A veszett brigadéros ezt a rétegzettséget már műfaji meghatározásában is hordozza: oratorikus kuruc western.

Az oratórium – eredeti jelentését tekintve – szólóénekre, kórusra és nagyzenekarra komponált mű. Jellegét tekintve epikus, drámai, elbeszélő, de abban különbözik az operától, hogy mellőzi a jellemformálást, valamint nem használ színpadot, díszletet. Témája többnyire vallásos, bibliai. Kurucoknak azokat a magyarokat hívták, akik Habsburg-ellenes érzelmeket tápláltak, vagy az ellenük irányuló felkelésekben vettek részt a XVII-XVIII. századi magyar területeken. A western pedig általában vadnyugati témájú kalandfilmet jelent. Látszólag távol állnak egymástól ezek a műfajok, a beregszásziak mégis kísérletet tesznek arra, hogy Esze Tamás valóságos és kitalált élettörténete mentén összefésüljék mindezen műfajok legjobb tulajdonságait.

A „kurucságból” nincs hiány – hiszen Esze története és az ehhez szorosan kapcsolódó népi kultúra erőteljesen megjelenik a színpadon – szinte minden jelenetet néptánc és népdalok kísérnek. Sikentáncz Szilveszter koreográfiája azonban nem elégszik meg a néptánc megszokott gesztusaival. Kortárs elemekkel dúsítja a magyar néptáncban kevés szerephez jutó karmozdulatokat, a legényest pedig hadrendbe állítja. A western talán a kurucossághoz kapcsolható… Fegyverek vannak, konfliktus pláne, ám a választott műfaji jellemző nem csak félrevezető, hanem egyenesen indokolatlan. Ez a rövid szó önmagában annyi élményt idézhet fel az emberben, amely ugyanabban a pillanatban össze is zavarhatja a mű befogadását. Elvárásokat generál, feszültséget ígér, s ezt végül nem képes beváltani.

Az oratorikus szó az előadás kontextusában talán az epikus történetvezetésre vonatkoztatható, ám a műfaj egyéb általános követelményei nem érvényesülnek. Hiszen színpad van, jelmezek vannak, díszlet is van, zenekar ugyan nincs, de a szereplők énekelnek. Az ún. sámánasszonyok – a narrátorok – tárják fel előttünk a jobbágyból lett brigadéros történetét. Jelenlétük azonban nem éri el a történetszövő Párkák éteri anyagnélküliségét, s rongyokból varrt jelmezük sem segíti őket abban, hogy a misztikus sámánokhoz mérhessük őket. Gyevi-Bíró Eszter rendezése egyszerre próbál navigálni a konvencionális színházi nyelv, a táncos-prózai darabok és az oratorikus művek formanyelve között, s mindenből adagol egy keveset. Az ízek azonban a felismerhetetlenségig összekeverednek – ízorgia helyett csak zavarodottság marad.

Tölli Szofi

Kép: Kerezsi Béla

A kritika a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 25. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...