Ugrás a fő tartalomra

Közös szótárt hoztunk létre | Beszélgetés Szorcsik Krisztával


Korábban úgy nyilatkozott: régóta izgatja, hogy mivel jár, ha kilép a komfortzónájából. A kisvárdai fesztiválra a Kosztolányi Dezső Színház Gusztáv a hibás mindenért című nonverbális előadásával érkezik, amiben játszótársaival együtt „halandzsa nyelven” beszélnek, videó és hangeffektekkel gazdagítják a jeleneteket. Erre gondolt?

Erre is. Jó ideje már, hogy inkább a kísérletező, új formanyelvet kereső produkciók felé nyitok, mert úgy gondolom, hogy ezek nagyobb lehetőséget adnak számomra a partneri viszonyok hiteles kialakulására és az összehangolódásra, és az elmélyülésre is egy színházi anyagban. A Gusztávban Kokan Mladenović rendező különleges koncepciót tárt elénk: Búbos Dáviddal, Kucsov Borisszal, Mészáros Gáborral és Mikes Imre Elekkel minden alkalommal egyenrangú társakká válunk, hiszen mindannyian belebújunk a mesefigura, Gusztáv bőrébe, s amíg éppen a középpontban, a színpadon az aktuális Gusztáv játssza a történetét, addig a többiek vagy partnerként, vagy segítőként különböző kellékekkel, eszközökkel videó és hangkulisszát teremtenek köré.

Miért éppen Gusztáv?...

Azért, mert Kokant megfogta az esendősége, a kisember-szerűsége, és egyben az idealizmusa. Tökéletesen leképezi egy elmúlt korszak és egy letűnt rendszer fel- és kihasznált szürke állampolgárát, és a mesében megrajzolt személyiségének tovább gondolásával pedig alkalmunk nyílik arra, hogy jelen idejű társadalmi kérdésekről beszéljünk. Egyébként nem is biztos, hogy Gusztáv olyan ártatlan, hogy semmiről sem tehet, csak éppen a körülmények áldozata…

Hogyan fogadták a nézők a korábbi előadásokat?

Értették, hogy miről szól az előadás, szerették a humorát a stílusát. A mozgás, a gesztusok, a képi megfogalmazás, az élő hangkulissza hatalmas jelentőséggel bírnak. A próbák során rengeteg részt megnéztünk a meséből, majd a sok-sok próba és improvizáció után a saját epizódjainkat fűzte előadássá a rendező és a dramaturg. Nálunk is hallható egy-egy értelmes szó, ami nagyon lényeges, hiszen nem véletlen, hogy kitől, mikor, miért és hogyan hangzik el. A jelenetek többségében a szöveg érthetetlen, de egyértelműen kiderül a néző számára, hogy miről van szó. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy a Gusztáv Landnek „Gusztáv-nyelve” van. A kapcsolat színész és színész, valamint színész és néző között az eddigi tapasztalataink alapján nagyszerűen működik. Bizonyára nem lesz ez másképpen Kisvárdán sem.

Az interjút Oláh Zsolt készítette

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...