Fontos, hogy minden korosztály tudja: miket éltünk át

Horányi László Jászai Mari-díjas színművésszel, rendezővel, az Esztergomi Várszínház igazgatójával a váratlan helyzetekre adódó lehetséges válaszokról, az új évadot meghatározó szakmai szempontokról, és a derékba tört művészi pályaívekről is beszélgettünk.

Sikerült túllendülni a pandémiás időszakon?

Nem vagyok egyedül a váratlan helyzettel, és mint minden színházcsinálónak, nekem is az a célom, hogy az ismeretlen szituációra adott lehetséges válaszokkal a közönségünk végre megkapja azt a színházi élményt, amire jegyet váltott. Folyamatosan ezen dolgozunk, ez nyilván Kisvárdán sincs másként.

Esztergom idei évadjának művészeti koncepcióját a nemzeti összetartozás jegyében fogalmaztátok meg. A kisvárdai színházi fesztiválon számos olyan előadás látható, amit akár a trianoni békediktátum, akár a 70-es, 80-es évek történelmi örökségének feldolgozása, megértése inspirált. Hogyan látod: miért éppen most került ennyire előtérbe mindez más színházakban, fesztiválokon?

Tudni kell, hogy a 90-es években először az Esztergomi Várszínház, és a kisvárdai fesztivál integrálta a hazai színházi életbe a határon túli előadásokat. Az elmúlt harminc évben eljutottunk odáig, hogy ha külhoni magyar nyelven játszó előadások szerepelnek a programunkban, akkor az érdeklődés garantált, és a kortárs színházi kultúrát és közéletet tekintve ez pozitív fejlemény. Az új évad koncepcióját természetesen meghatározták a szakmai szempontok is. A legérdekesebb, újszerű színházi nyelven fogalmazó, vagy éppen a legnagyobb érdeklődésre számot tartó produkciókat hívtuk meg. Mindezen túl, ha már a trianoni békediktátumról esett szó, kiemelném, hogy a kulturális kormányzat európai szintű megemlékezés-sorozatot vitt végbe.

Két, az Esztergomi Várszínházhoz is köthető előadás, A Glembay-ház és a Római karnevál is szerepel az idei kisvárdai fesztivál versenyprogramjában. Tegnap Márton Emőke-Katinkával többek között arról beszélgettem, hogy a fiatalabbak számára mit is jelenthet a múltfeldolgozás. Hogyan látja ezt a tapasztaltabb generáció képviselője?

Legelőbb egy harmadik előadásról szólnék. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy rendszeresen beszéljünk a trianoni tragédia árnyékában megbúvó kérdésekről. Éppen ezért létrehoztuk a Fekete zongora című, Ady Endre és Tisza István elképzelt párbeszédéről szóló előadásunkat, ami kiemelkedő közönségérdeklődést hozott magával. Még egy, negyedik produkció: miután az Esztergomi Várszínház a királyi várban működik, adta magát, hogy a pápai trónhoz eddig legközelebb került magyar püspökünk, Bakócz Tamás életét is feldolgozzuk. A kérdésedre válaszolva, fontos, hogy minduntalan beszéljünk a közel- és a távoli múlt történéseiről, hogy minden korosztály tudja: miket éltünk át. Tisztában kell lennünk az elhallgatott, félreértett, vagy félremagyarázott történelmünkkel. A Kisvárdán is a nagyközönség elé kerülő előadásokról szólva, ne feledjük el, hogy Martin Huba, A Glembay-ház rendezője a nemzetközi színházi élet kiemelkedő alkotója, a Római karnevál színészi stábja pedig az egész Kárpát-medencéből építkezik, ezzel is erősítve a nemzeti, nemzetközi összetartozás eszmeiségét. Ráadásul az utóbbi előadásban megfogalmazott, derékba tört művészi pályaívek éppúgy megtörténhettek Délvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, mint Felvidéken.

Oláh Zsolt

Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 27. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Ember az ember ellen

A kisvárdai fesztivál záróelőadásaként a Mohácsi János rendezésében készült Egy piaci nap című produkciót láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. A történelmi eseményeket feldolgozó előadás nemcsak egy megrázó történetet állít színpadra, hanem húsbavágó őszinteségével a közösségi felelősség és az emlékezet kérdéseit is a néző elé tárja. A díszlet és a jelmezvilág hitelesen idézte meg a világháború utáni hangulatot. A zsákanyagból készült jelmezek érzékletesen jelenítették meg a korszak kényszerű újrahasznosítását és a hiánycikkek mindennapi tapasztalatát. A báljelenetben mindez tovább erősödik: a használati tárgyak jelmezzé válnak, úgy, mint a seprű vagy a lábasok. A díszlet egyszerű, mégis kifejező: a fából és vasból konstruált háttér jól érzékelteti a háborús állapotok nyers világát, miközben a tér szinte bezártságérzetet kelt a nézőben. Ez a szűk, lehatárolt színpadi világ azt is hangsúlyozza, hogy a történet egy zárt közösségen belül, annak belső feszültségei közö...

A „Santa Lolita" a részvétet a színpad fegyverévé teszi

Mi történik akkor, ha egy egész közösség nem hajlandó szembenézni saját bűneivel, ám bármikor készen áll kővel dobálni azt, aki ezt leleplezi? Ez a kérdés lebeg csendesen, mégis nyomasztóan a „Santa Lolita" egész előadása fölött, amelyet Kiliti Krisztián rendezett Laura Mañá forgatókönyve nyomán, és amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatott be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja keretében. Az előadás nem csupán elmeséli a megbocsátásról és a képmutatásról szóló példázatot – szó szerint nagyító alá helyezi azt, egy szigorúan felépített színpadi konstrukcióban, ahol minden technikai részlet a kritikai gondolkodás fegyverévé válik. A Szőke Zsuzsi jegyezte scenográfia az első jele annak, hogy egy szinte zenei pontossággal megépített előadással van dolgunk. A templomi orgona rozsdás csövei uralják a játékteret, már az első pillanatoktól egy megromlott szakralitást sejtetve – egy erkölcsi intézményt, amely belülről rozsdásodott meg anélkül, hogy bárk...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban