Fontos, hogy minden korosztály tudja: miket éltünk át

Horányi László Jászai Mari-díjas színművésszel, rendezővel, az Esztergomi Várszínház igazgatójával a váratlan helyzetekre adódó lehetséges válaszokról, az új évadot meghatározó szakmai szempontokról, és a derékba tört művészi pályaívekről is beszélgettünk.

Sikerült túllendülni a pandémiás időszakon?

Nem vagyok egyedül a váratlan helyzettel, és mint minden színházcsinálónak, nekem is az a célom, hogy az ismeretlen szituációra adott lehetséges válaszokkal a közönségünk végre megkapja azt a színházi élményt, amire jegyet váltott. Folyamatosan ezen dolgozunk, ez nyilván Kisvárdán sincs másként.

Esztergom idei évadjának művészeti koncepcióját a nemzeti összetartozás jegyében fogalmaztátok meg. A kisvárdai színházi fesztiválon számos olyan előadás látható, amit akár a trianoni békediktátum, akár a 70-es, 80-es évek történelmi örökségének feldolgozása, megértése inspirált. Hogyan látod: miért éppen most került ennyire előtérbe mindez más színházakban, fesztiválokon?

Tudni kell, hogy a 90-es években először az Esztergomi Várszínház, és a kisvárdai fesztivál integrálta a hazai színházi életbe a határon túli előadásokat. Az elmúlt harminc évben eljutottunk odáig, hogy ha külhoni magyar nyelven játszó előadások szerepelnek a programunkban, akkor az érdeklődés garantált, és a kortárs színházi kultúrát és közéletet tekintve ez pozitív fejlemény. Az új évad koncepcióját természetesen meghatározták a szakmai szempontok is. A legérdekesebb, újszerű színházi nyelven fogalmazó, vagy éppen a legnagyobb érdeklődésre számot tartó produkciókat hívtuk meg. Mindezen túl, ha már a trianoni békediktátumról esett szó, kiemelném, hogy a kulturális kormányzat európai szintű megemlékezés-sorozatot vitt végbe.

Két, az Esztergomi Várszínházhoz is köthető előadás, A Glembay-ház és a Római karnevál is szerepel az idei kisvárdai fesztivál versenyprogramjában. Tegnap Márton Emőke-Katinkával többek között arról beszélgettem, hogy a fiatalabbak számára mit is jelenthet a múltfeldolgozás. Hogyan látja ezt a tapasztaltabb generáció képviselője?

Legelőbb egy harmadik előadásról szólnék. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy rendszeresen beszéljünk a trianoni tragédia árnyékában megbúvó kérdésekről. Éppen ezért létrehoztuk a Fekete zongora című, Ady Endre és Tisza István elképzelt párbeszédéről szóló előadásunkat, ami kiemelkedő közönségérdeklődést hozott magával. Még egy, negyedik produkció: miután az Esztergomi Várszínház a királyi várban működik, adta magát, hogy a pápai trónhoz eddig legközelebb került magyar püspökünk, Bakócz Tamás életét is feldolgozzuk. A kérdésedre válaszolva, fontos, hogy minduntalan beszéljünk a közel- és a távoli múlt történéseiről, hogy minden korosztály tudja: miket éltünk át. Tisztában kell lennünk az elhallgatott, félreértett, vagy félremagyarázott történelmünkkel. A Kisvárdán is a nagyközönség elé kerülő előadásokról szólva, ne feledjük el, hogy Martin Huba, A Glembay-ház rendezője a nemzetközi színházi élet kiemelkedő alkotója, a Római karnevál színészi stábja pedig az egész Kárpát-medencéből építkezik, ezzel is erősítve a nemzeti, nemzetközi összetartozás eszmeiségét. Ráadásul az utóbbi előadásban megfogalmazott, derékba tört művészi pályaívek éppúgy megtörténhettek Délvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, mint Felvidéken.

Oláh Zsolt

Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 27. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban