Izgalmas Eck Attila A veszett brigadéros című darabjának már a műfaji meghatározása is. Az anyaországban először a kisvárdai színpadon bemutatott mű cselekményének előrehaladását mozgásszínházi elemek és zenei betétek összejátéka segíti. A dráma keletkezéséről, a széttagolt magyarság történelmi korokat meghatározó problémájáról és a bemutatót követő járvány sújtotta időszakról Gyevi-Bíró Eszterrel, a darab rendezőjével, és Sikentáncz Szilveszterrel, A veszett brigadéros koreográfusával, a Kárpátaljai Néptáncegyüttes művészeti vezetőjével beszélgettünk.
Miért épp Eck Attila darabját választották, mi volt a személyes indíttatás?
Gy-B. E.: Minden térségnek, helynek, időnek és minden népnek szüksége van hősökre, és Kárpátalja mindenféle szempontból mellőzött peremvidék. Nagyon sokáig kutattuk, hogy ki lehet az a hős, akinek neve egyet jelent e térség értékeivel. Az első gondolatunk természetesen II. Rákóczi Ferenc volt, de az ő alakjáról drámát írni igen hálátlan dolog, azonban Eck Attilával rátaláltunk a történelemkönyvek félbekezdéses alakjára, Esze Tamásra. Igazi kooperatív munka alakult ki köztünk, és Szilveszter barátom is bevonódott a produkcióba. A drámai alapmű, a szövegkönyv egyébként két hónap alatt készült el és igazán értékes alapanyaggá vált. Fontos megjegyezni azonban, hogy ez nem történelmi dráma, inkább a történések, a valós események egyfajta érzelmi lenyomata.
Sikentáncz Szilveszter, Gyevi-Bíró Eszter, Ozsváth Eszter
Ön rendezőnőként hogyan élte meg egy alapvetően férfiközpontú darab születését?
Gy-B. E.: Attila nyitott volt rá, hogy ebben a miliőben mutassuk be a női lét minden fájdalmát, lemondását, veszteségét is, a teljesség igénye nélkül – ezért nagyon hálás vagyok neki. Így tehát A veszett brigadéros nem csupán az erős férfiak, hanem az egyenlőképp törhetetlen női karakterek története is.
Anyaországi alkotóként hogyan kerültek munkakapcsolatba a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházzal?
S. Sz.: Eszter 2008 óra dolgozik a társulattal, engem pedig három éve, kismagyarországi művészként, néptáncpedagógusként és –koreográfusként kértek föl egy kárpátaljai magyar néptáncegyüttes szervezésére. Pontosan negyedszázada indítottak egyébként egy néptáncos-népzenei tábort Tiszapéterfalván, ebből a közegből emelkedtek ki az elmúlt években korunk meghatározó néptáncosai, belőlük alakult a Kárpátaljai Néptáncegyüttes. Eszterrel tavaly szeptember végén konzultáltunk először, ezt a találkozót követte október elején-közepén az első Brigadéros-olvasópróba. A darabot végül 2019. december 2-án mutattuk be, tíz táncossal (a csoport felét a járványügyi helyzet miatt Kisvárdán most nem láthatta a közönség), az amatőr státuszú Kárpátaljai Néptáncegyüttes és a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház „fuzionális” előadásaként.
Mi történt a darabbal, a társulattal a járványügyi szigorítások után?
Gy-B. E.: A beregszászi színházat az elmúlt évek során a rengeteg színész hagyta el, ám a néptáncosokkal újra megtelt a színpad, a „nagy karantén” után pedig újult erővel próbálnak a színészek is. Mi másfél hete tudtuk meg, hogy részt vehetünk a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Találkozóján. Hét hónap különlét és próbamentesség után lehetünk most együtt.
Ozsváth Eszter
A nyitképen: Gyevi-Bíró Eszter
Képek: Kerezsi Béla
Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 25. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla
Megjegyzések
Megjegyzés küldése