„Esze Tamás, nesze, Tamás” – interjú az oratorikus kuruc western megálmodóival

Izgalmas Eck Attila A veszett brigadéros című darabjának már a műfaji meghatározása is. Az anyaországban először a kisvárdai színpadon bemutatott mű cselekményének előrehaladását mozgásszínházi elemek és zenei betétek összejátéka segíti. A dráma keletkezéséről, a széttagolt magyarság történelmi korokat meghatározó problémájáról és a bemutatót követő járvány sújtotta időszakról Gyevi-Bíró Eszterrel, a darab rendezőjével, és Sikentáncz Szilveszterrel, A veszett brigadéros koreográfusával, a Kárpátaljai Néptáncegyüttes művészeti vezetőjével beszélgettünk.

Miért épp Eck Attila darabját választották, mi volt a személyes indíttatás?

Gy-B. E.: Minden térségnek, helynek, időnek és minden népnek szüksége van hősökre, és Kárpátalja mindenféle szempontból mellőzött peremvidék. Nagyon sokáig kutattuk, hogy ki lehet az a hős, akinek neve egyet jelent e térség értékeivel. Az első gondolatunk természetesen II. Rákóczi Ferenc volt, de az ő alakjáról drámát írni igen hálátlan dolog, azonban Eck Attilával rátaláltunk a történelemkönyvek félbekezdéses alakjára, Esze Tamásra. Igazi kooperatív munka alakult ki köztünk, és Szilveszter barátom is bevonódott a produkcióba. A drámai alapmű, a szövegkönyv egyébként két hónap alatt készült el és igazán értékes alapanyaggá vált. Fontos megjegyezni azonban, hogy ez nem történelmi dráma, inkább a történések, a valós események egyfajta érzelmi lenyomata.

Sikentáncz Szilveszter, Gyevi-Bíró Eszter, Ozsváth Eszter

Ön rendezőnőként hogyan élte meg egy alapvetően férfiközpontú darab születését?

Gy-B. E.: Attila nyitott volt rá, hogy ebben a miliőben mutassuk be a női lét minden fájdalmát, lemondását, veszteségét is, a teljesség igénye nélkül – ezért nagyon hálás vagyok neki. Így tehát A veszett brigadéros nem csupán az erős férfiak, hanem az egyenlőképp törhetetlen női karakterek története is.

Anyaországi alkotóként hogyan kerültek munkakapcsolatba a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházzal?

S. Sz.: Eszter 2008 óra dolgozik a társulattal, engem pedig három éve, kismagyarországi művészként, néptáncpedagógusként és –koreográfusként kértek föl egy kárpátaljai magyar néptáncegyüttes szervezésére. Pontosan negyedszázada indítottak egyébként egy néptáncos-népzenei tábort Tiszapéterfalván, ebből a közegből emelkedtek ki az elmúlt években korunk meghatározó néptáncosai, belőlük alakult a Kárpátaljai Néptáncegyüttes. Eszterrel tavaly szeptember végén konzultáltunk először, ezt a találkozót követte október elején-közepén az első Brigadéros-olvasópróba. A darabot végül 2019. december 2-án mutattuk be, tíz táncossal (a csoport felét a járványügyi helyzet miatt Kisvárdán most nem láthatta a közönség), az amatőr státuszú Kárpátaljai Néptáncegyüttes és a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház „fuzionális” előadásaként.

Mi történt a darabbal, a társulattal a járványügyi szigorítások után?

Gy-B. E.: A beregszászi színházat az elmúlt évek során a rengeteg színész hagyta el, ám a néptáncosokkal újra megtelt a színpad, a „nagy karantén” után pedig újult erővel próbálnak a színészek is. Mi másfél hete tudtuk meg, hogy részt vehetünk a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Találkozóján. Hét hónap különlét és próbamentesség után lehetünk most együtt.

Ozsváth Eszter

A nyitképen: Gyevi-Bíró Eszter
Képek: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 25. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban