Egy ládaszerű képződménynek, ami aztán a fő díszletelemmé
formálódik, kitáruló ajtaja mögött pillantjuk meg, különböző pózokban, akár
fejjel lefelé, összezsúfolódva a szereplőket és a zenészeket. Groteszk, fura
látvány ez, jelzi, hogy némiképp felbolydult, megkergült világot szemlélhetünk
majd, olyan embereket, akiknek van egy kis stichjük, nem feltétlenül százasok.
De szerencsére senki nem játszik tökkelütöttet, a szituációk komolyan vannak
véve, nincsenek elspórolva a kiborulások, megcsalatkozások, és hihető a
szerelem, a felhevült féltékenység. Lendületes a színpad szélén elhelyezkedő, 4
tagú zenekar, közel sem mindig tökéletesek az énekhangok, a táncok iparkodóan
intenzívek, de kevéssé bonyolultak.
Somogyi Gyula-Eisemann Mihály-Zágon István szárnyaló
dallamú, szellemes szövegű operettje afféle rút kiskacsa történet. A kis,
szegény, csúnyácska gépírólányka beleszeret a tehetős főnök úrba, aki észre sem
veszi, sokáig a nevét is képtelen megjegyezni. A félénk lány aztán bedühödik, a
sarkára áll, és elénekli az egyik legismertebb örökzöldet, azt, hogy „lesz maga
juszt is az enyém.” Pámer Csilla eszelős akaratosságot, elkeseredettséget visz
bele a dalba, úgy énekli, mintha az élete múlna rajta. Ez a túlzott
szenvedélyesség már komikus, de közben kitetszik belőle a fájdalom amiatt, hogy
otrombán keresztül néz rajta az, akit imád. Ettől lesz az operett igazán dráma,
ugyanakkor, rafinált módon, könnyedén szórakoztató. Néhány pontján sikerül ezt megvalósítania
az előadásnak, ami mind jobban belelódul, a második részben a poénok zöme már
„ül.” A címszereplő, akinek kétbalkezességére, pechvogelségére jövedelmező
részvénytársaságot lehet alapítani, Hajdú Tamás. Már az elején is túlzottan
férfi számba vehető, szerintem lehetne kissé bohócosabb, még setesutább, hiszen
neki is hasonló átváltozáson kell keresztülmennie, mint a csúnyácska gépíró
lánykának, a szerethető, peches emberből, olyan férfivá kell válnia, akibe
totálisan belehabarodik a főnök úr húga, akit Fülöp Tímea kedvesen vonzó nővé
formál. Ralbolszki Csaba rideg főnökből érző szívű szerelmessé változik.
Sziráczky Katalin és Baráth Attila, ahogy mindenki, több szerepben jeleskedik.
Bár közel sem tökéletes, de van svungja az ötletekkel teletűzdelt
előadásnak. A színészek élvezik, amit csinálnak, és ez az élvezet átragad a
hálás publikumra.
Bóta Gábor
Kép: Kerezsi BélaA kritika a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 28. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla
Megjegyzések
Megjegyzés küldése