Ibsen Peer Gyntnek, Csehov Platonovnak, Szép Ernő Csacsinszky Palinak nevezte. A három, bár jellemfejlődésében egészen eltérő szerepalakot két dolog köti össze: az elszalasztott lehetőségből fakadó elcsonkult élet, és az, hogy Botos Bálint rendező mindhárom szerzővel találkozott már pályája során. A Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiváljának versenyprogramjában bemutatták Szép Ernő–Guelmino Sándor Lila akác című szerelmi históriáját.
Eleinte egységesen türkizkék színben látszik a színpadon a szekrény, a felfordított fotel és a szék. Nagyvárosi, önmagából kifordult, nihilista szobabelső. A színlap nem jelzi, hogy ki volt a világítás tervezője, így ezt nagyvonalúan rábízom Botos Bálint rendezőre. Nem tudom, foglalkozott-e Goethe színtanával, annyi azonban bizonyos, hogy a díszlet megfestett színeinek ellentmondva, a különböző megvilágítások okán olykor kopáran törtfehérben, kiábrándítóan szürkében, irritálóan élénkzöldben, vagy gusztustalanul lilában pompázik a játéktér. Néhol nem tolakszik az előadásban megfogalmazott gondolatok elé, máskor taszító, hamis, jelen idejű, mégis letűnt Moulin Rouge-bulinak ad helyet, de semmiképpen sem otthont.
Eleinte egységesen türkizkék színben látszik a színpadon a szekrény, a felfordított fotel és a szék. Nagyvárosi, önmagából kifordult, nihilista szobabelső. A színlap nem jelzi, hogy ki volt a világítás tervezője, így ezt nagyvonalúan rábízom Botos Bálint rendezőre. Nem tudom, foglalkozott-e Goethe színtanával, annyi azonban bizonyos, hogy a díszlet megfestett színeinek ellentmondva, a különböző megvilágítások okán olykor kopáran törtfehérben, kiábrándítóan szürkében, irritálóan élénkzöldben, vagy gusztustalanul lilában pompázik a játéktér. Néhol nem tolakszik az előadásban megfogalmazott gondolatok elé, máskor taszító, hamis, jelen idejű, mégis letűnt Moulin Rouge-bulinak ad helyet, de semmiképpen sem otthont.
Éppen az hiányzik Csacsinszky Paliból, ami a saját – szellemi, lelki, materiális – élettér sajátja: a felvállalt, mélységesen mély önazonosság. De miért is foglalkozna ezzel, amikor éppen elég neki, hogy felszínesen átmulasson jónéhány éjszakát, alig-bele-szerelmesedve Bizonyosnéba, miközben elmegy mellette az élet, hogy a darab végén rádöbbenjen: metaforaként is értelmezhető módon, az érte addig epedő Tóth Mancival tovább robog a vonat, Oroszországba. A rendezőt nem először foglalkoztatja az önidentitás meghatározásának kérdése, mintha a (férfi)sors lehetséges árnyalatai minduntalan megjelennének munkái között. Csupán a kisvárdai fesztiválon látott előadásaiból táplálkozva, erre utalt a tavaly látott Platonov, a nőiség természetrajzán keresztül fogalmazó Liget, és az idei Lila akác is. Csacsinszky Pali végül felismeri az elveszett lehetőség megtermékenyítő erejét. S mi vajon bírunk-e elegendő éleslátással, hogy észrevegyük mindezt a saját életünkben?...
Kép: Kerezsi Béla
Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 23. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla
Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 23. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla
Megjegyzések
Megjegyzés küldése