Ugrás a fő tartalomra

A játék szikrája




A fesztivál versenyprogramjának utolsó előadása a kassai Thália Színház Ma már nem mész sehová című opera-operett-oratóriumja volt. A rendezőt, Czajlik Józsefet arról kérdeztem, mi az oka annak, hogy az alapvetően prózai társulat esszenciálisan zenés produkciót készít.


Az előző évadban volt ötven éves a színház, emiatt szerettünk volna egy olyan témát elővenni, ami minket közvetlenül érint. Ennek a történetnek a valóságos háttere nehezen kifejezhető szóban. A zenéhez fordultunk – remélve, hogy ilyen módon egy olyan érzelmi regisztert tudunk előhívni, megnyitni, amelyre a szó nem képes. A másik fontos dolog pedig az, hogy mi is szeretnénk fejlődni. Ennek jegyében kihívás elé szerettem volna állítani a társulatot.

Több vendégművészt is látni a színlapon. Ennek énektechnikai, vagy egyéb oka van?

Közülük tavaly sokan még a társulatban voltak. Az egyik színésznő most várandós, helyette szerepelt Mórocz Virág. Alapvetően a társulatra írta Faragó Béla a zenét a mi kapacitásainkat figyelembe véve. Pontosan olyan magasra tette a lécet, hogy az kihívást jelentsen, de meg is tudjuk ugrani.

Kihívás férfiként egy női történetet színre vinni?

Itt elsősorban egy ember van, akit megvertek, s aki nem tudta az igazát érvényesíteni. Az, hogy férfi vagy nő, ez esetben másodlagos. Az előadásban látható felvetések emberi helyzeteket boncolgatnak, amelyben a nőiség inkább az egyenetlen erőviszonyok miatt érdekes, s a zene líraiságán keresztül ez még inkább kifejezhető.

Nagy hangsúlyt kap a közönséggel való interakció. Ez hogyan működik Kassán?

Nálunk is előfordul, hogy a közönség csendes, ám inkább az a jellemző, hogy kifakadnak bizonyos dolgok. Nálunk ez egy kibeszéletlen téma, amelyet az emberek próbálnak a szőnyeg alá seperni, ám újra-újra mégis a felszínre tör. A jelenetekkel rátapintunk erre a gócra, s mivel a hazai közönség nagy háttérismerettel rendelkezik, ezért a személyes történetek, vélemények is gyakran előkerülnek.

Hogyan élte meg a társulat és az előadás a karantént?


Márciustól voltunk bezárva, és tíz napja kaptunk engedélyt arra, hogy közönség előtt is játsszunk. Júniustól ugyan dolgozhattunk, próbálhattunk, de az előadások még nem kezdődhettek el újra. Ennek ellenére sajnos nem valószínű, hogy ez a lazítás sokáig így marad – nem lehet tudni, milyen hatást tesz mindez az évadra. Majdnem minden előadásunkban van Magyarországon élő vagy szereplő színész, így hiába nyithat ki a színház, ha esetleg nem lehet majd utazni.

A kisvárdai fesztivál ezért idén nekünk egy szikra a pandémia sötétségében – a munka, a közönség előtti játék szikrája – amely sajnos elhamvadóban van. Mi ennek ellenére bízunk!

Tölli Szofia

Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 29. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...