32 év összetartozás

Ismét felcsendült a fesztivál hivatalos kezdését jelző jól ismert dallam – a himnusz – a Művészetek Háza pódiumtermében. A vírusveszély miatt ugyan a megszokottnál kevesebb, ám annál lelkesebb közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa a nyitóbeszédeket.

A magyar-magyar kulturális kapcsolatokért felelős miniszteri biztos, Petneházy Attila visszaemlékezett arra az időszakra, amikor még csak idealista elképzelés volt az, hogy a kisvárdai fesztivál több éves hagyománnyá nője ki magát. A színház mibenlétét vizsgálva Harag György és Márai Sándor gondolatait közvetítette.

Beszédét a polgármester, Leleszi Tibor szavai követték. Trianon százéves évfordulójának megkerülhetetlen tényére irányította a figyelmet, hangsúlyozva anyanyelvünk földrajzi és jelképes határokon átívelő erejét.

A legszemélyesebbek mégis a nagyváradi Szigligeti Színház igazgatójának gondolatai voltak. Czvikker Katalin az alkotók igényeihez való igazodást, a fesztivál folyamatos fejlődését, rugalmasságát emelte ki. A fiatal tehetségek itt bátran megmutatkozhatnak, a nézők maszkmentes, szabad mosolya, könnye pedig ugyanúgy segíti a színészek munkáját, ahogyan az előadás végén a taps. Kisvárdán egy olyan rendezvény valósulhat meg, amelyre a veszélyhelyzet kezdete óta minden színházi alkotó vágyakozott.

A magyarországi és külhoni színházakat összehozó eseménysorozat lassan krisztusi korba lép – jegyezte meg a polgármester. Ez az „életkor” a döntéseké, így a fesztivál jövőjéről, jelenlegi helyzetének újraértékeléséről most, e közösségtudat-teremtő évben kell határozni. Az ünnepséget a Kulturális Híd a Térségek Között Alapítvány zenés karanténvideója zárta: Tolcsvay László és Bródy János Jöjj kedvesem című számát egykor az összetartozás himnuszaként ismerték határon innen és túl, s ennek jelképeként, most a magyarlakta területek mindegyikéről származó művészek énekelték el azt közösen.

Ozsváth Eszter

Képek: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 23. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Švejk, humor, háború

Jól ismert történet, új köntösben Elég csak kimondani vagy leírni – mindenféle magyarázat nélkül –, hogy Švejk, ami bizonyosan többünk számára ismerősen cseng. Ebben közrejáthatott az is, hogy Jaroslav Hasek cseh humorista és író Švejk, a derék katona című alkotását csaknem hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra. A mű alapján ezúttal Kaj Ádám rendezésében készült el a Švejk az óbudai Térszínházban dark operett, avagy zenés monarchiasirató műfaji megjelöléssel. A Kehely kocsmától a frontig egy egészen sajátos atmoszférát teremtő dalok kíséretében jutunk el, amelyek szövegét Vörös István, zenéjét pedig Bucz Magor jegyzi. A zene szerves része az előadásnak Az előadás a Déryné Program Barangoló alprogram részeként készült el, így díszlet kidolgozásánál fontos szempont lehetett, hogy könnyen utaztatható legyen. Orth M. Dániel, aki a látványért felelt, a Kehely kocsma terében megtalálható díszletek áthelyezésével – és funkciók átruházásával – oldotta meg a különböző helyszínek látván...

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban