32 év összetartozás

Ismét felcsendült a fesztivál hivatalos kezdését jelző jól ismert dallam – a himnusz – a Művészetek Háza pódiumtermében. A vírusveszély miatt ugyan a megszokottnál kevesebb, ám annál lelkesebb közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa a nyitóbeszédeket.

A magyar-magyar kulturális kapcsolatokért felelős miniszteri biztos, Petneházy Attila visszaemlékezett arra az időszakra, amikor még csak idealista elképzelés volt az, hogy a kisvárdai fesztivál több éves hagyománnyá nője ki magát. A színház mibenlétét vizsgálva Harag György és Márai Sándor gondolatait közvetítette.

Beszédét a polgármester, Leleszi Tibor szavai követték. Trianon százéves évfordulójának megkerülhetetlen tényére irányította a figyelmet, hangsúlyozva anyanyelvünk földrajzi és jelképes határokon átívelő erejét.

A legszemélyesebbek mégis a nagyváradi Szigligeti Színház igazgatójának gondolatai voltak. Czvikker Katalin az alkotók igényeihez való igazodást, a fesztivál folyamatos fejlődését, rugalmasságát emelte ki. A fiatal tehetségek itt bátran megmutatkozhatnak, a nézők maszkmentes, szabad mosolya, könnye pedig ugyanúgy segíti a színészek munkáját, ahogyan az előadás végén a taps. Kisvárdán egy olyan rendezvény valósulhat meg, amelyre a veszélyhelyzet kezdete óta minden színházi alkotó vágyakozott.

A magyarországi és külhoni színházakat összehozó eseménysorozat lassan krisztusi korba lép – jegyezte meg a polgármester. Ez az „életkor” a döntéseké, így a fesztivál jövőjéről, jelenlegi helyzetének újraértékeléséről most, e közösségtudat-teremtő évben kell határozni. Az ünnepséget a Kulturális Híd a Térségek Között Alapítvány zenés karanténvideója zárta: Tolcsvay László és Bródy János Jöjj kedvesem című számát egykor az összetartozás himnuszaként ismerték határon innen és túl, s ennek jelképeként, most a magyarlakta területek mindegyikéről származó művészek énekelték el azt közösen.

Ozsváth Eszter

Képek: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 23. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Sopro nyerte a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját

Kilenc napon át ismét Kisvárda lett a Kárpát-medence magyar színházi életének találkozóhelye. Június 26. és július 4. között rendezték meg a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválját, amely idén is a határon túli és az anyaországi magyar színházak legizgalmasabb előadásait, alkotóit és közönségét gyűjtötte egybe. A több évig tartó felújítás után idén ismét a Várszínpad is a fesztivál helyszínei közé tartozott. A három játszóhelyen – a Várszínpadon, a Zsinagógában és a Művelődési Központban – összesen 23 versenyelőadást láthatott a közönség. A fesztiválra 17 városból érkeztek társulatok: Aradról, Beregszászról, Budapestről, Debrecenből, Dunaújvárosból, Kézdivásárhelyről, Kolozsvárról, Komáromból, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Sepsiszentgyörgyről, Szabadkáról, Szatmárnémetiből, Szegedről, Székelyudvarhelyről, Temesvárról és Újvidékről. A versenyprogram átfogó képet adott a magyar nyelvű színház sokszínűségéről. Az idei versenyprogramban két színművészeti egyetem hallgatói is bem...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban