Ugrás a fő tartalomra

Színen és vásznon | Kritika a Boldogtalanok című előadásról

Füst Milán Boldogtalanok című drámájával indult a 2021-es Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválja, az előadással egyben a fesztivál versenyprogramja is kezdetét vette. A szerző 1914-ben írt szövegét egy, Az Est című lapban megjelent, két szeretőt tartó legényről szóló újságcikk inspirálta, kinek alakja Füstnél Húber Vilmos néven kapott „szólásjogot”. A Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház produkciója, az Albu István által rendezett Boldogtalanok egyszerre feszegeti az emberi tűrőképesség, a kényszeredett erkölcsösség, illetve a megszokott színházi formanyelv határait.

Az előadás kezdete előtt, afféle hangulatkeltésként a tribünszerűen a Művelődési Központ nagyszínpadára tornyozott nézőtérre érkezőket a figurások előadásaiból összeállított minivideók, ajánlók fogadják. Az eredetileg négyfelvonásos Boldogtalanok részeit a későbbiekben Füst naplójából, valamint Szexuál-lélektani elmélkedések című kötetéből kiragadott idézetek szakítják meg, ezeken kívül viszont szinte folyamatos a színen történtek vetítése a háttérben. A többkamerás, élő idejű „közvetítés” helyenként igencsak lélegzetelállító módon a színészek alakjának megnégyszereződését eredményezi (játéktér, vászonra vetett árnyék, vetítés, vetítés a vetítésben). A játéktér közepén egy fehérbetétes fekete asztal terpeszkedik, ennek egyes részei alulról megvilágíthatók, így lehetővé téve, hogy a fotósként is tevékenykedő főhős a lehető legkiválóbb képet kapja az emberi lélek negatívjáról. E stilizált miliőben létezik kodependens parazitizmusban Vilmos (Moșu Norbert-László lelketlen gyártásvezető-nőcsábásza néhol talán nem annyira törődött, mintsem inkább vérszegény), valamint gyermekének anyja, Nemesváraljai Gyarmaky Róza (Kányádi Anna kiváló a szorosra húzott ajkú, sokat gyötört nő szerepében), ők vannak a feszült figyelem ölelésében, ami olykor a térszervezés mozi-jellegéből adódóan lankadni tetszik.

Habár az előadás egyik legnagyobb érdeme a kimondottan nyomasztó légkör megteremtése, ez csöppet sem válik kényelmetlenné vagy unalmassá. A gyorsan pergő, szenvedélyes, néhol szívszorító, ám a kéretlen nagyhangúságot mégis mellőzni képes jelenetek rögtön önnön feloldásaikkal együtt fordulnak elő. Ilyen „enyhítő körülmény” például a két Húber-nő, Özvegy Húberné (Tamás Boglár szánalommentesen alakítja a nagyothalló, munkaképtelen asszonyt), illetve Rózsi, Vilmos testvére, aki Szilágyi Míra kacagtató játékában selypítő-affektáló bártáncosnő. A Boldogtalanok feketén-fehéren letisztult, modern szabású világában egyébként szintén e két karakter visel színeikben ugyan passzoló, de harsányságukban disszonáns, túlzó öltözéket.

A központi témától elvonatkoztatva bizonyos esetekben túlzóan, netán sokk-élményként hathat azonban a nézőre a hirtelenjében a plasztikasztalra guruló hatalmas disznófej, a mozgáskorlátozott nő megjelenése, illetve a habzó szájú Özvegy Húberné. Ezek az elemek megmutatják ugyanakkor, hogy akárha az egykoron törzsével egységet alkotó állati fej, úgy a darab karakterei is dagonyáztak – most a boldogtalanságban.

Ozsváth Eszter
/Kisvárdai Lapok 2021. 06. 19./



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Játsszunk egyet!

Hatházi András rendezőt, a csíkszeredai Csíki Játékszín Halász Péter: Gyerekünk című előadása kapcsán kérdeztük. Halász Péter drámájának a vége, miszerint a leukémiás kisfiú túléli betegségét, ám felnőtt korára homoszexuális lesz, igen aktuálisan szólt tegnap a Zsinagógában. A motivációm egy volt, megcsinálni a szöveget. Semmiféle aktuálpolitikai szándék nem vezérelt, az érdekelt hogyan viszonyul az átlagember a szövegben felvetett kérdésekhez akár Kisvárdán, akár Csíkszeredán, bárhol a világban. Most Magyarországon az újonnan meghozott törvény miatt máshova, a darab végére kerülhetett a hangsúly. Egy történet elmesélésén túl a Gyerekünk című dráma a színház miértjére, egy előadás definiálására is ad izgalmas lehetőségeket. Ez a szándék vezérelte a darabválasztást? Nincsenek előre eltervezett elképzeléseim, mit szeretnék megcsinálni. A volt igazgató, Kányádi Szilárd, mikor felkért erre a munkára, akkor Deák Katalin dramaturg javaslatára vettem kézbe Halász Péter drámáját. Mikor előszö

Halálperformansz

Színházban vagyunk. Színházban vagyunk? Ez már az előadás? Elkezdődött? Mi történik pontosan? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel és szed ízekre a csíkszeredai Csíki Játékszín társulata Halász Péter Gyerekünk című drámája segítségével. Az előadás expresszív, extravagáns, exhibicionista színpadképe könnyen elterelheti figyelmünket a provokatív szöveg és a kiáradó, folyton interakcióba lépő játék alatt megbúvó esszenciáról. Ám ez az elsőre tünékenynek ható réteg, jelentés ott rejlik a rituális térbe való bevezetődésben. Megbújik a meghökkentő – a cross-dressingre, drag-re és az Adams family-re egyszerre emlékeztető – halotti maszkokban, a leukémia csendes csepegésében, adagolásában, és abban a hirtelen csattanásban, amely elválasztja a tudattal érzékelt materiális világot a tudatban képződő álomképektől.   Hatházi András rendezésében a performansz jellegzetességei a rituális ünnepek szokásrendjével és a haláltánc műfajával keverednek. A ritualitást erősíti az, hogy a néző az első p

Imedzsin

Kedélyesen fütyörésző szereplőket láthatunk egy faház körül, könnyed jazz kíséretében csinosítják a kék-piros épületet, ugyanilyen színű uniformizált jelmezük is. A kezdőkép idilljét és nyugalmát hamar megtöri egy halandzsanyelven előadott ének, Merlin megszületik. Ettől a pillanattól kezdve az előadás csupa szín- és stíluskavalkád, soha szűnni nem akaró, szellemes őrület, melyben megfér egymás mellet az Artúr-mondakör, Mark Twain, John Lennon és Yoko Ono is. Balázs Zoltán rendezése követte Tankred Dorst monumentális anyagát, egyben hozzá is ad, ha élhetek a kifejezéssel: „fölülőrültködi”; minden tekintetben eklektikus, egyedi alkotás. A fiatalok számos karaktert jelenítenek meg, a Merlint játszó Bognár Gyöngyvér az egyetlen, aki végig egy szerepben marad; ugyanakkor a színésznő elkülönül az őt körülvevő elemelt játékmódtól (jelmeze is más színű: fekete-sárga), ő az események irányítója, narrátora. Nehéz az előadás több mint kétórás egészéről átfogó képet adni, a Merlin rendkívül össze