Színen és vásznon | Kritika a Boldogtalanok című előadásról

Füst Milán Boldogtalanok című drámájával indult a 2021-es Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválja, az előadással egyben a fesztivál versenyprogramja is kezdetét vette. A szerző 1914-ben írt szövegét egy, Az Est című lapban megjelent, két szeretőt tartó legényről szóló újságcikk inspirálta, kinek alakja Füstnél Húber Vilmos néven kapott „szólásjogot”. A Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház produkciója, az Albu István által rendezett Boldogtalanok egyszerre feszegeti az emberi tűrőképesség, a kényszeredett erkölcsösség, illetve a megszokott színházi formanyelv határait.

Az előadás kezdete előtt, afféle hangulatkeltésként a tribünszerűen a Művelődési Központ nagyszínpadára tornyozott nézőtérre érkezőket a figurások előadásaiból összeállított minivideók, ajánlók fogadják. Az eredetileg négyfelvonásos Boldogtalanok részeit a későbbiekben Füst naplójából, valamint Szexuál-lélektani elmélkedések című kötetéből kiragadott idézetek szakítják meg, ezeken kívül viszont szinte folyamatos a színen történtek vetítése a háttérben. A többkamerás, élő idejű „közvetítés” helyenként igencsak lélegzetelállító módon a színészek alakjának megnégyszereződését eredményezi (játéktér, vászonra vetett árnyék, vetítés, vetítés a vetítésben). A játéktér közepén egy fehérbetétes fekete asztal terpeszkedik, ennek egyes részei alulról megvilágíthatók, így lehetővé téve, hogy a fotósként is tevékenykedő főhős a lehető legkiválóbb képet kapja az emberi lélek negatívjáról. E stilizált miliőben létezik kodependens parazitizmusban Vilmos (Moșu Norbert-László lelketlen gyártásvezető-nőcsábásza néhol talán nem annyira törődött, mintsem inkább vérszegény), valamint gyermekének anyja, Nemesváraljai Gyarmaky Róza (Kányádi Anna kiváló a szorosra húzott ajkú, sokat gyötört nő szerepében), ők vannak a feszült figyelem ölelésében, ami olykor a térszervezés mozi-jellegéből adódóan lankadni tetszik.

Habár az előadás egyik legnagyobb érdeme a kimondottan nyomasztó légkör megteremtése, ez csöppet sem válik kényelmetlenné vagy unalmassá. A gyorsan pergő, szenvedélyes, néhol szívszorító, ám a kéretlen nagyhangúságot mégis mellőzni képes jelenetek rögtön önnön feloldásaikkal együtt fordulnak elő. Ilyen „enyhítő körülmény” például a két Húber-nő, Özvegy Húberné (Tamás Boglár szánalommentesen alakítja a nagyothalló, munkaképtelen asszonyt), illetve Rózsi, Vilmos testvére, aki Szilágyi Míra kacagtató játékában selypítő-affektáló bártáncosnő. A Boldogtalanok feketén-fehéren letisztult, modern szabású világában egyébként szintén e két karakter visel színeikben ugyan passzoló, de harsányságukban disszonáns, túlzó öltözéket.

A központi témától elvonatkoztatva bizonyos esetekben túlzóan, netán sokk-élményként hathat azonban a nézőre a hirtelenjében a plasztikasztalra guruló hatalmas disznófej, a mozgáskorlátozott nő megjelenése, illetve a habzó szájú Özvegy Húberné. Ezek az elemek megmutatják ugyanakkor, hogy akárha az egykoron törzsével egységet alkotó állati fej, úgy a darab karakterei is dagonyáztak – most a boldogtalanságban.

Ozsváth Eszter

/Kisvárdai Lapok 2021. 06. 19./

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Tánccal, szexszel – át a színeken

Az ember tragédiájukkal zenei válogatásuknak, összecsiszolt koreográfiájuknak, a találékony jelmez-, valamint díszletváltás gördülékenységének, valamelyest a felvidéki-szlovákiai áthallásoknak köszönhetően – s a szerelem erejének felidézésével meglepően eredeti és figyelmet megtartó interpretációt sikerült létrehozniuk a kassaiaknak. Bár a magyarok tudatának valamely szintjén vélhetőleg ott él a madáchi tragédia, nem hinném, hogy könnyű lenne bárkinek is friss újraolvasás nélkül összerakni a színeket az előadás nyomán, de Rédli Károly bátor rendezői megoldásai révén mégis kibomlik egyfajta filozófia. Az emberiség történelme többek közt a hatalom, a pénz, a pártosodás, klikkesedés – a szabad akarat, a mindenkori vezető felelőssége, szerepe, az elvek harcának akár szőrszálhasogatásig menő képviselete, az ellenségkép kialakítása mentén zajlik. Aprópénzre váltatnak a tudomány eredményei, folyik a porhintés, terjednek az álhírek, uralkodik a média. Mára, hihetjük, már minden kombináció megv...

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Keresés ebben a blogban