Ugrás a fő tartalomra

„Azért szeretjük a színházat, mert nem egyszerű”

A 33. Kisvárdai Fesztivál első előadása a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Boldogtalanokja volt. A darab rendezőjét, Albu Istvánt lapunk először arról kérdezte, hogy milyen érzés – az elmúlt év eseményeinek tükrében – újra Kisvárdán lenniük?

Tavaly sajnos nem tudtunk eljönni, bár szerettünk volna. Hiányzott nem csak Kisvárda, hanem a turnézás is. Általában sok fesztiválfelkérésünk van, de most tulajdonképpen több, mint egy év után, ez az első ilyen komolyabb, hosszabb turnénk, és már igazán ránk is fért.

Ebben a helyzetben, hogy esett a választásod pont erre a darabra?

Úgy hiszem, ez is a világjárvány következménye. Tavaly sok előadást el kellett halasztanunk a határátlépésnél felmerülő nehézségek miatt, és nálunk is voltak betegségek a társulaton belül. A nagy bizonytalanságban az egyedüli biztos pont én voltam otthon, aki dolgozni tudott. Kezdetben ez az előadás nem volt betervezve – úgy szoktam, hogy egyet rendezek otthon egy évadon belül. Volt előtte a Sirály, amit márciusban kellett volna bemutatni, de lezártak nálunk mindent, így végül fél év csúszással október lett belőle. Levettem könyveket, elkezdtem olvasgatni és hirtelen felbukkant ez a darab, amin egyébként én már régóta gondolkodtam. Aztán novemberben elkezdtük próbálni. Arra a helyzetre, amiben akkor éltünk, találónak gondoltam. Most már remélem, hogy megyünk kifelé belőle, de ezt a sarkított gondolkodásmódot, ezt a boldogságkeresést igencsak megéltük.

Mi a különbség a megszokott játszóhelyetek és az itteni színpad között?

Otthon is ugyanebben a felállásban és formában játszunk, mint itt, viszont kevesebb néző szokott lenni. 120 embernek teljesen más az energiája, ezt érezte az előadás és a színészek is, főleg úgy, hogy idáig csak félházzal lehetett játszani. A távolságok megvoltak, bár nálunk talán szűkebb a tér, a nagy képernyő mellett ott már lassan a portál következik. Azt a teret kíváncsiságból szabadon hagytuk, hogy lássuk mi lesz, de különösebben nem befolyásolt semmit.

Úgy látszik, éppen magunk mögött hagyjuk az elmúlt év eseményeit. Hogy látod szakmailag, újra tud indulni a világ, vagy eltart egy ideig, amíg esetleg vissza tudunk építkezni?

Szerintem már nem lehet visszaépítkezni. Nagyon sok minden megváltozott, így nekünk is változnunk kell. A világjárvány eléggé felforgatta az egész világot, úgyhogy újra kell építkeznünk, nem ugyanoda jutunk. Most azt érzem, hogy a legnagyobb feladat az lesz, hogy megtaláljuk azokat a formákat, amik változtak. Nem lesz egyszerű, az biztos. De hát, azért szeretjük a színházat, mert nem egyszerű.


Both Gréta
kép: Figura Stúdió Színház
/Kisvárdai Lapok 2021. 06. 19./






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi

Gyors az élet...

Szellemes szerepformálások, maníroktól mentes színpadi játék és figyelemre méltó zenei megoldások: a nagyváradi Szigligeti Színház Csárdáskirálynője, Novák Eszter rendezése nem véletlenül aratott állótapsos, zajos sikert a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján. Amikor egy színház előveszi a Csárdáskirálynőt, igazgató, rendező és karmester egyaránt számos megoldandó kérdéssel szembesül: melyik kottaanyagot játsszák? Lesz-e elegendő zenész, aki megszólaltatja Kálmán Imre muzsikáját? Hogyan dolgozzák át a zenei anyagot? Akad-e primadonna és bonviván, akik képesek elénekelni a cseppet sem könnyű duetteket, együtteseket és szóló számokat? Találnak-e szubrettet és táncos komikust, akik ördöngös mozgásukkal lázba hozzák a közönséget? Miként szól majd az énekkar? S egyáltalán akarnak és tudnak-e újat mondani, hitelesen fogalmazni a Csárdáskirálynőn keresztül, ami immár több, mint száz éve a legnépszerűbb operettek egyike? Számos Csárdáskirálynőt volt szerencsém látni, mások mellett szege