„Azért szeretjük a színházat, mert nem egyszerű”

A 33. Kisvárdai Fesztivál első előadása a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Boldogtalanokja volt. A darab rendezőjét, Albu Istvánt lapunk először arról kérdezte, hogy milyen érzés – az elmúlt év eseményeinek tükrében – újra Kisvárdán lenniük?

Tavaly sajnos nem tudtunk eljönni, bár szerettünk volna. Hiányzott nem csak Kisvárda, hanem a turnézás is. Általában sok fesztiválfelkérésünk van, de most tulajdonképpen több, mint egy év után, ez az első ilyen komolyabb, hosszabb turnénk, és már igazán ránk is fért.

Ebben a helyzetben, hogy esett a választásod pont erre a darabra?

Úgy hiszem, ez is a világjárvány következménye. Tavaly sok előadást el kellett halasztanunk a határátlépésnél felmerülő nehézségek miatt, és nálunk is voltak betegségek a társulaton belül. A nagy bizonytalanságban az egyedüli biztos pont én voltam otthon, aki dolgozni tudott. Kezdetben ez az előadás nem volt betervezve – úgy szoktam, hogy egyet rendezek otthon egy évadon belül. Volt előtte a Sirály, amit márciusban kellett volna bemutatni, de lezártak nálunk mindent, így végül fél év csúszással október lett belőle. Levettem könyveket, elkezdtem olvasgatni és hirtelen felbukkant ez a darab, amin egyébként én már régóta gondolkodtam. Aztán novemberben elkezdtük próbálni. Arra a helyzetre, amiben akkor éltünk, találónak gondoltam. Most már remélem, hogy megyünk kifelé belőle, de ezt a sarkított gondolkodásmódot, ezt a boldogságkeresést igencsak megéltük.

Mi a különbség a megszokott játszóhelyetek és az itteni színpad között?

Otthon is ugyanebben a felállásban és formában játszunk, mint itt, viszont kevesebb néző szokott lenni. 120 embernek teljesen más az energiája, ezt érezte az előadás és a színészek is, főleg úgy, hogy idáig csak félházzal lehetett játszani. A távolságok megvoltak, bár nálunk talán szűkebb a tér, a nagy képernyő mellett ott már lassan a portál következik. Azt a teret kíváncsiságból szabadon hagytuk, hogy lássuk mi lesz, de különösebben nem befolyásolt semmit.

Úgy látszik, éppen magunk mögött hagyjuk az elmúlt év eseményeit. Hogy látod szakmailag, újra tud indulni a világ, vagy eltart egy ideig, amíg esetleg vissza tudunk építkezni?

Szerintem már nem lehet visszaépítkezni. Nagyon sok minden megváltozott, így nekünk is változnunk kell. A világjárvány eléggé felforgatta az egész világot, úgyhogy újra kell építkeznünk, nem ugyanoda jutunk. Most azt érzem, hogy a legnagyobb feladat az lesz, hogy megtaláljuk azokat a formákat, amik változtak. Nem lesz egyszerű, az biztos. De hát, azért szeretjük a színházat, mert nem egyszerű.

Both Gréta

kép: Figura Stúdió Színház

/Kisvárdai Lapok 2021. 06. 19./