Ugrás a fő tartalomra

„Azért szeretjük a színházat, mert nem egyszerű”

A 33. Kisvárdai Fesztivál első előadása a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Boldogtalanokja volt. A darab rendezőjét, Albu Istvánt lapunk először arról kérdezte, hogy milyen érzés – az elmúlt év eseményeinek tükrében – újra Kisvárdán lenniük?

Tavaly sajnos nem tudtunk eljönni, bár szerettünk volna. Hiányzott nem csak Kisvárda, hanem a turnézás is. Általában sok fesztiválfelkérésünk van, de most tulajdonképpen több, mint egy év után, ez az első ilyen komolyabb, hosszabb turnénk, és már igazán ránk is fért.

Ebben a helyzetben, hogy esett a választásod pont erre a darabra?

Úgy hiszem, ez is a világjárvány következménye. Tavaly sok előadást el kellett halasztanunk a határátlépésnél felmerülő nehézségek miatt, és nálunk is voltak betegségek a társulaton belül. A nagy bizonytalanságban az egyedüli biztos pont én voltam otthon, aki dolgozni tudott. Kezdetben ez az előadás nem volt betervezve – úgy szoktam, hogy egyet rendezek otthon egy évadon belül. Volt előtte a Sirály, amit márciusban kellett volna bemutatni, de lezártak nálunk mindent, így végül fél év csúszással október lett belőle. Levettem könyveket, elkezdtem olvasgatni és hirtelen felbukkant ez a darab, amin egyébként én már régóta gondolkodtam. Aztán novemberben elkezdtük próbálni. Arra a helyzetre, amiben akkor éltünk, találónak gondoltam. Most már remélem, hogy megyünk kifelé belőle, de ezt a sarkított gondolkodásmódot, ezt a boldogságkeresést igencsak megéltük.

Mi a különbség a megszokott játszóhelyetek és az itteni színpad között?

Otthon is ugyanebben a felállásban és formában játszunk, mint itt, viszont kevesebb néző szokott lenni. 120 embernek teljesen más az energiája, ezt érezte az előadás és a színészek is, főleg úgy, hogy idáig csak félházzal lehetett játszani. A távolságok megvoltak, bár nálunk talán szűkebb a tér, a nagy képernyő mellett ott már lassan a portál következik. Azt a teret kíváncsiságból szabadon hagytuk, hogy lássuk mi lesz, de különösebben nem befolyásolt semmit.

Úgy látszik, éppen magunk mögött hagyjuk az elmúlt év eseményeit. Hogy látod szakmailag, újra tud indulni a világ, vagy eltart egy ideig, amíg esetleg vissza tudunk építkezni?

Szerintem már nem lehet visszaépítkezni. Nagyon sok minden megváltozott, így nekünk is változnunk kell. A világjárvány eléggé felforgatta az egész világot, úgyhogy újra kell építkeznünk, nem ugyanoda jutunk. Most azt érzem, hogy a legnagyobb feladat az lesz, hogy megtaláljuk azokat a formákat, amik változtak. Nem lesz egyszerű, az biztos. De hát, azért szeretjük a színházat, mert nem egyszerű.


Both Gréta
kép: Figura Stúdió Színház
/Kisvárdai Lapok 2021. 06. 19./






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

A 2024-es év díjazottai

2024. június 21. és 29. között megrendezték a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválját. A versenyprogram előadásait Balogh Tibor dramaturg, színikritikus, a fesztivál művészeti tanácsadója válogatta. A színházi seregszemle idei díszvendége az alapítása 25. évfordulóját ünneplő székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház volt. Mások mellett Szabadkáról, Újvidékről, Kassáról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Csíkszeredából, Beregszászból és Gyergyószentmiklósról érkeztek a magyar nyelven játszó színházak, valamint láthatók voltak a Térszínház, a Ferencvárosi Pinceszínház és az Udvari Kamaraszínház, a versenyprogramon kívül pedig az Újszínház, a Lilom Produkció, az Orlai Produkció és a Veres 1 Színház előadásai is. Kilenc nap alatt huszonhét produkció került színre három helyszínen. Balázs Zoltán színész, rendező elhozta középiskolásoknak szánt színésztechnikai beszélgetőjátékát, az Aranybogár elnevezésű módszertani foglalkozást. A s...