Ugrás a fő tartalomra

Tudatosan kell léteznünk

 


Színjátszóként eltöltött hosszú évek álltak mögötte, mégsem színházművészeti területen folytatta tanulmányait, hanem a Sapientia szociálpedagógiai karára jelentkezett. Diplomája után sem hagyta nyugodni a gondolat, hogy dolga van a színházzal, ezért 2010-ben sikeresen felvételizett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre. Alig tette ki a lábát az alma mater falai közül, amikor a Spectrum Színház tagjaként megkapta Matei Vișniec Csehov átiratában Nyina szerepét. Márton Emőke-Katinkával beszélgettünk.

Egy helyen úgy nyilatkoztál: furcsa kimondani számodra, hogy színésznő vagy. Most már elhiszed, hogy színésznő lettél?


Bevallom, nem foglalkozom azzal, hogy mit jelent színésznőnek lenni. Megpróbálom tenni a dolgom, és elvégezni a feladataimat, a lehető leghatékonyabban. Biztosan akadnak kollégák, akik máshogyan látják a színházcsinálást, de én mentes maradnék minden allűrtől. Másrészt, szeretném kialakítani az egyensúlyt a magánéletem és a hivatásom között, de ez csak úgy sikerülhet, ha megtervezem az életem, akár otthon, akár a színpadon. Tudatosan kell léteznünk.

Mire gondoltál, amikor pályakezdő színésznőként megkaptad Nyina szerepét?

Nagyon izgalmas feladat volt, mert akkoriban kerültem a Spectrum társulatába, és előtte sosem játszottam a szerepet, ezért kezdetben úgy éreztem, hogy be kell hoznom a saját szakmai életemből jónéhány kimaradt évet, majd rájöttem, hogy ezzel nem kell foglalkoznom. Általam született egy új Nyina, éppen annak a színészi fejlődésnek az egyik állomásán, ahol akkor tartottam.

2019-ben a Tündöklő Jeromossal érkeztetek Kisvárdára. Milyen tapasztalatokat szereztetek akkor?

Otthon sokkal kisebb térben játszunk, ezért, amikor egy előadást máshol is bemutatunk, adaptálnunk kell az adott színpadra. Talán kissé megváltoznak a viszonyrendszerek, ezért minden vendégjáték, vagy fesztiválon való megjelenés az alkotói folyamat új fázisa is egyben.

Idén a Függöny, valamint a Zsiga és a nők című produkciók kaptak helyet a programban a Spectrum Színház előadásai közül. A Függöny a 70-es, 80-as évek Ceaucescu-érájának borzalmairól szól. Mi szükséges ahhoz, hogy a te generációd is megismerje a súlyos történelmi örökséget?

Fiatalok vagyunk, így szerencsére mi nem éltük át az akkori történéseket. Viszont mégiscsak a közelmúltról beszélünk, ami sokak életében tragédiákat okozott. Érezhető, hogy a mai napig is feszültséggel beszélünk a Securitate bűneiről. Úgy gondolom, hogy bármennyire is föltolulnak az idősebbekben a rossz emlékek, fontos, hogy beszéljünk róluk, a lehető legtöbb hiteles információt begyűjtsük, és több szemszögből vizsgáljuk a korszakot. Meg kell találni a helyét, a közegét annak, hogy kibeszéljük a múltat, különben az elfojtott sérelem és harag nem ad teret az életnek.

Témájában, és műfajában is egészen más a Móricz Zsigmondnak a nőkkel való viszonyát feldolgozó Zsiga és a nők. Mitől különleges az előadás?

Bodolay Géza korábban Nyíregyházán rendezte a darabot, a mi előadásunkban viszont egy-egy színész több szerepet játszik. A történetet és a szöveget helyeztük előtérbe, éppen ezért a gesztusrendszerünket redukáltuk, hogy valóban létjogosultsággal bírjon minden egyes mozdulatunk.

Oláh Zsolt

A nyitóképen Márton Emőke-Katinka
Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 26. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi

Gyors az élet...

Szellemes szerepformálások, maníroktól mentes színpadi játék és figyelemre méltó zenei megoldások: a nagyváradi Szigligeti Színház Csárdáskirálynője, Novák Eszter rendezése nem véletlenül aratott állótapsos, zajos sikert a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján. Amikor egy színház előveszi a Csárdáskirálynőt, igazgató, rendező és karmester egyaránt számos megoldandó kérdéssel szembesül: melyik kottaanyagot játsszák? Lesz-e elegendő zenész, aki megszólaltatja Kálmán Imre muzsikáját? Hogyan dolgozzák át a zenei anyagot? Akad-e primadonna és bonviván, akik képesek elénekelni a cseppet sem könnyű duetteket, együtteseket és szóló számokat? Találnak-e szubrettet és táncos komikust, akik ördöngös mozgásukkal lázba hozzák a közönséget? Miként szól majd az énekkar? S egyáltalán akarnak és tudnak-e újat mondani, hitelesen fogalmazni a Csárdáskirálynőn keresztül, ami immár több, mint száz éve a legnépszerűbb operettek egyike? Számos Csárdáskirálynőt volt szerencsém látni, mások mellett szege