Ibsen lidércesen aktuális, abszolút klasszikussá nemesedett darabját a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat adta a Zsinagógában. A ketté osztott nézőtér közé pásthoz hasonlatos, hosszúkás színpad ékelődik. A szereplők annak a városkának a lakóiként kezelnek bennünket, amelyiknek ez a fürdő a legfőbb bevételi forrása. Így aztán pillanatokon belül a harcos ellenzékieknek is szálka lesz a szemében az igazság. Keresztes Attila rendezése a gerinc meghajlásának, a valóság elferdítésének folyamatát, a manipuláció természetrajzát vizsgálja, egészen odáig, hogy a népgyűlés jelenetében a levezető elnök, aki már egyértelműen a hatalom embere, álszent kedvességgel, leplezni próbált feszültséggel kérdezgetni kezdi a publikum tagjait, demokráciáról, sajtószabadságról. A világ egyik legizgalmasabb rendezője, a gyakran provokatív Thomas Ostermeier is alkalmazta már ezt a módszert az ő elképesztő előadásában, a híres Schaubühne-ben. Az elnököt megformáló Henn János jól rögtönöz, ügyesen hímez-hámoz, csűr-csavar, álságosan, de flottul érvel. Pedig még azt is megkapja az egyik nézőtől, hogy nem tartja hiteles személyiségnek. Lepereg róla, és bármilyen szemenszedett hazugságot is mond, nem sül le a képéről a bőr.
Henn János
A Sebestyén Aba által alakított dr. Thomas Stockmann, akibe többször drasztikusan belefojtja a szót, bár már nem naiv, de még mindig csak ámul-bámul, megdöbbenve, lemerevedve néz ki a fejéből. Nem számított ilyen pálfordulásokra, árulásokra, leplezni próbált gazságtömegre, ami alól már nem is kilóg a lóláb, hanem lólábak halmaza került napvilágra, és a népet még mindig folyamatosan lehet etetni a maszlaggal. Sebestyén parádésan megmutatja, hogy az egykor a doktornál is meglévő farkasvakság után, hogyan eszmél mind jobban, hogy szakad át a gát már megállíthatatlanul, hogy nem hagyja már magába fojtani a szót. Érvel és érvel, megemeli a hangját, majd kiabál, annak árán, hogy tudja, ez a saját, a felesége, a lánya és a fia, elűzetésével, lenullázásával jár, nem alkuszik. Az őt lehetetlenné tevő polgármester pedig a bátyja. Tollas Gábor hát mögötti, kedvesnek mutatkozni akaró, de a hatalom megtartásáért a rokonait is feláldozó, kiskirály. Moldován Orsolya a családjáért aggódó feleség, aki igyekszik megalkuvásra bírni a férjét a megélhetésük érdekében, de aztán gyönyörű, ahogy határozottan kijelenti, mégis kiáll mellette, és hosszan, egymást átölelve, összecsókolóznak. Nagyszerű az egész színész csapat, Kilyén László, Galló Ernő, Bartha László Zsolt, Ördög Miklós Levente, és a két serdülő gyerek szerepében, Bíró Sára és Robert Szilárd egyaránt.
Ütős, húsba vájó előadás, ami abszurditásba hajlóan megmutatja, hogyan mérgeznek minket nap mint nap, miben kényszerülünk élni.
Bóta Gábor
Képek: Kerezsi Béla
Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 24. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla
Megjegyzések
Megjegyzés küldése