Ugrás a fő tartalomra

„Ha következetesen működünk, az meghozza az eredményt”



A marosvásárhelyi Spectrum Színház két önálló bemutatóval és egy koprodukciós előadással szerepel az idén a kisvárdai fesztiválon. Török Istvánt, a Spectrum igazgatóját kérdeztük arról is, miért született meg, és hogyan működik ez a magánszínház.

Hányan vannak összesen a társulatban?

Ők négyen – Ruszuly Ervin, Czikó Júlia, Marton Emőke Katinka és Szász Anna – a társulat szerződtetett alapemberei, de van nekünk 30 fős előadásunk is. A többiek, akik amúgy állandóan szerepelnek, szabadúszó színészek, táncosok, meg a nyugdíjasok, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagyjai – Szélyes Ferenctől, Győrfi Andrásig, Farkas Ibolyáig, Tatai Andrásig. Tehát tudunk nagyobb előadásokat is vállalni, de általában 4-5 személyes kamaraelőadásokat hozunk létre. Rendezőink Török Viola mellett Kincses Elemér, Kovács Levente, Bodolay Géza, de Vidnyánszky Attila is dolgozott már nálunk.

A Spectrum egy magánszínház. Mióta létezik?

Szélyes Ferenc már a kilencvenes években elindított egy nyári csűrszínházat a Nyárád menti Mikházán, ahová különböző produkciókat hívott meg – ez egyébként a mai napig működik. A nejemnek, Török Violának is volt néhány ötlete, így rendezett Shakespeare-t, Tamási Áront, Lorcát, Móriczot. Ezek mind nyári előadások voltak, de abban a reményben csináltuk, hogy majd később is játszani lehet őket. A színészek mindenféle társulatoktól jöttek – Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról – be kellett lássuk, hogy a nyári előadásokat lehetetlen ősztől folytatni. Viszont, ha már ennyi munkát befektetünk, csináljuk ezt egy színházban, ami ősztől tavaszig is tud játszani. Tehát a csűrszínházból nőtt ki a Spectrum, ami 2014 óta létezik. A színház művészeti vezetője Török Viola, ő határozza meg az arculatot. Vesszőparipája a mindenkori klasszikusok az ókori görögöktől Shakespeare-en, Molière-en át a magyarokig és a kortársakig. Az eltelt 6 évben létrehoztunk több mint 30 előadást, jelenleg játsszuk az eddig említettek mellett Tamási Árontól A tündöklő Jeromost, Máraitól A gyertyák csonkig égnek című darabot. Bartis Attila novelláiból is készült egy egyszemélyes előadás Bogdán Zsolttal, aminek a bemutatója a járvány miatt halasztódik, és próbálunk másik kettőt is (Yasmina Reza: Az öldöklés istene és Euripidész: Iphigeneia című műveit), amiket szintén a járvány miatt nem tudtunk bemutatni.

Miből tartják fenn a színházat?

A feleségemmel közösen van egy gyógyszergyárunk, ez a VIM Spectrum. Viola, István és Mihály (aki a nővérem férje volt) – tehát a mi nevünk kezdőbetűi adták a nevet, a névbejegyzést intéző ügyvéd ötlete volt a Spectrum hozzábiggyesztése, hogy ne legyen olyan rövid, és amúgy is találó, mert széles spektrumban gondolkodunk. Tehát a gyógyszergyáré a színház, és ez egy viszonylagos függetlenséget ad nekünk.

Milyen a nézettségük?

Egy-két éve már egész jó, tehát volt egy felfutási idő. Nem kell csodákat művelni, de ha következetesen működünk, az meghozza az eredményt. A százas nézőterünk most már mindig tele van. Az előadásainkkal járunk Gyergyóba, Csíkba, a Partiumba, de eljutunk Gyulára, Kisvárdára, a Tháliába, a József Attila Színházba, a Nemzeti Színházba és Sopronba. Most az itt szereplő harmadik előadásunknak, Hubay Miklós Római karneváljának egyik koprodukciós partnere a Zentai Magyar Kamaraszínház mellett a Soproni Petőfi Színház.

Farkas Éva 

A nyitóképen Török István
Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 26. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi

California dreamin'

Mit tehet egy csúf, sánta, tüdőbajos fiú egy kicsiny, eldugott, írországi szigeten azon túl, hogy naphosszat fixírozza a teheneket? Álmodozik és remél, hogy egyszer több lesz, mint lenézett nyomorék, és talán ő is megleli majd az igaz szerelmet. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat Martin McDonagh A kripli című darabjával, Bélai Marcel kiemelkedő minőségű rendezésével érkezett a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljára. Martin McDonagh ír drámaíró darabjai veszélyesek: csupán első olvasatra tűnnek közönségbarát, jól formálható, szép kerek egésznek, azonban, ha a színházi alkotó példának okáért A kripli mélyére ás, rögtön szembe találja magát a nagyívű dramaturgiai építkezés és a tűpontos ritmus szerzői követelményeivel, amit megúszni nem lehet, különben darabjaira hullik az előadás. S még említésre sem került a dráma többrétegű jelentéstartalma, amely egyszerre nyújt a közönségnek fekete komédiát, de fontos társadalmi kérdéseket is felvet, amelyekre ugyan válaszol