„Ha következetesen működünk, az meghozza az eredményt”

A marosvásárhelyi Spectrum Színház két önálló bemutatóval és egy koprodukciós előadással szerepel az idén a kisvárdai fesztiválon. Török Istvánt, a Spectrum igazgatóját kérdeztük arról is, miért született meg, és hogyan működik ez a magánszínház.

Hányan vannak összesen a társulatban?

Ők négyen – Ruszuly Ervin, Czikó Júlia, Marton Emőke Katinka és Szász Anna – a társulat szerződtetett alapemberei, de van nekünk 30 fős előadásunk is. A többiek, akik amúgy állandóan szerepelnek, szabadúszó színészek, táncosok, meg a nyugdíjasok, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagyjai – Szélyes Ferenctől, Győrfi Andrásig, Farkas Ibolyáig, Tatai Andrásig. Tehát tudunk nagyobb előadásokat is vállalni, de általában 4-5 személyes kamaraelőadásokat hozunk létre. Rendezőink Török Viola mellett Kincses Elemér, Kovács Levente, Bodolay Géza, de Vidnyánszky Attila is dolgozott már nálunk.

A Spectrum egy magánszínház. Mióta létezik?

Szélyes Ferenc már a kilencvenes években elindított egy nyári csűrszínházat a Nyárád menti Mikházán, ahová különböző produkciókat hívott meg – ez egyébként a mai napig működik. A nejemnek, Török Violának is volt néhány ötlete, így rendezett Shakespeare-t, Tamási Áront, Lorcát, Móriczot. Ezek mind nyári előadások voltak, de abban a reményben csináltuk, hogy majd később is játszani lehet őket. A színészek mindenféle társulatoktól jöttek – Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Nagyváradról – be kellett lássuk, hogy a nyári előadásokat lehetetlen ősztől folytatni. Viszont, ha már ennyi munkát befektetünk, csináljuk ezt egy színházban, ami ősztől tavaszig is tud játszani. Tehát a csűrszínházból nőtt ki a Spectrum, ami 2014 óta létezik. A színház művészeti vezetője Török Viola, ő határozza meg az arculatot. Vesszőparipája a mindenkori klasszikusok az ókori görögöktől Shakespeare-en, Molière-en át a magyarokig és a kortársakig. Az eltelt 6 évben létrehoztunk több mint 30 előadást, jelenleg játsszuk az eddig említettek mellett Tamási Árontól A tündöklő Jeromost, Máraitól A gyertyák csonkig égnek című darabot. Bartis Attila novelláiból is készült egy egyszemélyes előadás Bogdán Zsolttal, aminek a bemutatója a járvány miatt halasztódik, és próbálunk másik kettőt is (Yasmina Reza: Az öldöklés istene és Euripidész: Iphigeneia című műveit), amiket szintén a járvány miatt nem tudtunk bemutatni.

Miből tartják fenn a színházat?

A feleségemmel közösen van egy gyógyszergyárunk, ez a VIM Spectrum. Viola, István és Mihály (aki a nővérem férje volt) – tehát a mi nevünk kezdőbetűi adták a nevet, a névbejegyzést intéző ügyvéd ötlete volt a Spectrum hozzábiggyesztése, hogy ne legyen olyan rövid, és amúgy is találó, mert széles spektrumban gondolkodunk. Tehát a gyógyszergyáré a színház, és ez egy viszonylagos függetlenséget ad nekünk.

Milyen a nézettségük?

Egy-két éve már egész jó, tehát volt egy felfutási idő. Nem kell csodákat művelni, de ha következetesen működünk, az meghozza az eredményt. A százas nézőterünk most már mindig tele van. Az előadásainkkal járunk Gyergyóba, Csíkba, a Partiumba, de eljutunk Gyulára, Kisvárdára, a Tháliába, a József Attila Színházba, a Nemzeti Színházba és Sopronba. Most az itt szereplő harmadik előadásunknak, Hubay Miklós Római karneváljának egyik koprodukciós partnere a Zentai Magyar Kamaraszínház mellett a Soproni Petőfi Színház.

Farkas Éva 

A nyitóképen Török István
Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 26. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla